Ha valamit, akkor a második világháború végét érdemes volt megünnepelni: a harcok rengeteg, 26 millió szovjet katona halálát okozták a hivatalos adatok szerint. Nem csoda, hogy amikor 1945. május 9-én éjjel a rádió bemondta, hogy a náci Németország feltétel nélkül megadta magát, a lakosság azonnal belevetette magát az ünneplésbe. Szovjet tradíciók szerint, rengeteg vodkával.
Így kezdődött a szovjet örömünnep
Az emberek úgy, ahogy voltak, pizsamában indultak el ünnepelni, zokogtak örömükben. Egy ilyen hosszan tartó világégést követően érthető, hogy az érzelmek túlcsordultak: még azok is meghúzták a szeszes üvegeket, akik egyébként nem szeretik az alkoholmámort. A háború miatt azonban nem állt rendelkezésre akkora készlet vodkából, mint amit ez a helyzet megkívánt volna, így hamarosan furcsa helyzet állt fenn:
amikor 22 óra elteltével Sztálin a győztes Szovjetunió népéhez szólt, egyetlen kortynyi vodka sem maradt.
A helyzetre így emlékezett vissza Nyikolaj Krjucskov haditengerészeti navigátor:
„1945. május 9-én a parancsnok engedélyével 3 napra Moszkvába mentem. Lehetetlen leírni, mi történt azon a napon Moszkvában… A győzelem napját a családommal és a szomszédokkal ünnepeltük. Ittunk a győzelemre, azokra, akik nem érték meg ezt a napot, és arra, hogy ez a véres mészárlás soha nem ismétlődik meg. Május 10-én nem lehetett vodkát venni Moszkvában, mert teljesen elfogyott.”
Az alkohol fontos volt háborúban is
A háború alatt egyébként nem állt le teljesen a vodkagyártás, de jelentősen kevesebb készült belőle, mint békeidőben, ugyanis a keményítőt és a gabonát élelmiszer előállítására használták fel.
Walter Moss History of Russia című könyvében felfedi, miért nem számolt le teljesen Sztálin az ital gyártásával ezekben a vészterhes időkben sem.
„Az 1930-as évek eleji éhínség idején Sztálin gondoskodott arról, hogy a vodkagyártáshoz elegendő gabona és burgonya álljon rendelkezésre,
a vodkából származó bevételek ebben az időszakban a kormányzati bevételek körülbelül egyötödét adták”
– írja. Nagy különbség ez ahhoz képest, amikor II. Miklós cár be akarta tiltani a vodkát!
Az alkoholra vonatkozó állami monopóliumnak köszönhetően a vodka valóban nemzetvédelmi célokat szolgálhatott, mivel az abból befolyt pénzt hadviselésre fordíthatták. Éhínség idején is a sztálini nemzetstratégia része maradt, gyártása prioritást élvezett. A szesz ott volt a frontokon is: a katonák napi fejadagja 100 grammnak megfelelő mennyiségű vodka volt 1941-től kezdve. Veteránok visszaemlékezései szerint ennek megítélése vegyes volt: egyesek szerint ekkora mennyiségű szeszes ital segít a félelem leküzdésében, mások viszont úgy vélekedtek, a vodkafogyasztás negatív hatást gyakorolhat a harctéri teljesítményre. Mindenesetre senkit sem köteleztek arra, hogy igya meg a magáét.
Az ünneplés tragédiával is járt
Nemcsak az egyszerű emberek, de a katonák is ünnepeltek természetesen május kilencedikén: az ausztriai Linzben egy ilyen ünnep azonban tragédiába torkollott. Jurij Poljanovszkij tanksofőr visszaemlékezése szerint rengeteg, a náci németektől megszerzett jármű és teherautó állt egymás mellett, mérnökként pedig az a feladat jutott neki, hogy kiválassza, a járművek közül melyekre van szüksége egységének. Ott voltak az amerikaiak is egy hordónyi alkohollal, amelyet szintén a németektől szereztek – egy bajtársa arra biztatta, ne foglalkozzon az autókkal, menjen inni, ő azonban úgy döntött, előbb elvégzi a feladatát, mert ha már ivott, nem lesz erre alkalmas.
„Hamarosan sikolyt és zajt hallottunk. Futottunk, és láttuk a katonákat a földön fekve, habzó szájjal – néhányan már meghaltak, néhányan megvakultak. Kiderült, hogy a hordóban fagyálló volt. Elkezdték inni, és belehaltak” – emlékezett vissza. Tizennyolc amerikai mellett huszonkét szovjet hunyt el a győzelem napját ünnepelve.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
