szivárvány zászló

A történelem során többen és többféle jelentéssel is használták a szivárvány motívumát zászlókon: a 16. századi német anabaptista reformátort, Müntzer Tamást például gyakran ábrázolták szivárvánnyal a kezében, ezért az 1524-ben kitört német parasztháborúban a felkelők – akiknek követeléseit Müntzer nyíltan támogatta – szivárványos zászlók alatt indultak harcba.

Négyszáz évvel később, 1919-ben a rövid időre függetlenné vált Örményország zászlójának javasolta a szivárványos lobogót Martirosz Szárján festőművész, a 20. század során pedig a nemzetek feletti együttműködést sürgető mozgalom, illetve a békemozgalom is magáévá tette a jelképet, hét színből álló változatban. Szintén a hétszínű szivárványos zászlót használja helyi lobogóként a Peru délkeleti részén fekvő Cuzco városa.

A '70-es években lett az LMBTQ+-közösség szimbóluma

A szexuális kisebbségek jogaiért síkra szálló mozgalom az 1970-es években fedezte fel magának a jelképet – egészen addig a melegjogi aktivisták a nácik által a homoszexuálisok megkülönböztetésére használt rózsaszín háromszöget tűzték magukra a tüntetések, felvonulások alkalmával, mely azonban megosztó jellege miatt gyakran vitákat generált a mozgalmon belül. A szivárványos zászló, mint új jelkép ötletével a San Franciscó-i melegközösség tagja, Gilbert Baker képzőművész és grafikus állt elő, akit az USA 200. jubileumának idején mindenütt felbukkanó csillagos-sávos lobogó és az alatta menetelő katonák látványa inspirált.

Többféle változat is ismert, miért pont a szivárványra esett a választás: egyesek szerint a melegközösség körében rendkívüli népszerűségnek örvendő Judy Garland leghíresebb dala, az Over the Rainbow lehetett az ihlető, Baker azonban azt állította, inkább a hippik által gyakran használt, a békét jelképező szivárványmotívum, illetve a Rolling Stones She’s a Rainbow című száma lebegett a szeme előtt. Baker ötlete elnyerte a híres melegjogi aktivista, Harvey Milk tetszését, aki megbízta a művészt, hogy az 1978-as San Franciscó-i melegbüszkeség-felvonulásra készítse el a zászló nagy méretű változatát.

Két szín is eltűnt a szivárványzászlóból

A felvonuláson használt első, eredeti zászló még nyolc különböző színből állt, melyek mindegyike a tervező szándéka szerint más-más jelentéssel bírt: a rózsaszín a szexualitást, a piros az életet, a narancssárga az egészséget és gyógyulást, a sárga a napfényt, a zöld a természetet, a türkiz a varázslatot és művészetet, az indigókék a derűt, az ibolya pedig a lelket szimbolizálta. Harvey Milk 1978. novemberi meggyilkolását követően hirtelen rendkívül megnőtt a kereslet a szivárványzászló iránt, ezért egy San Franciscó-i zászlógyártó cég tömegestül dobta a piacra, a sorozatgyártás miatt azonban változtatásokat kellett eszközölni a dizájnon.

A színek közül eltűnt a rózsaszín és az indigó, az ezekhez használatos festékeket ugyanis drága és nehézkes volt beszerezni, így alakult ki a máig használatos hatszínű Pride-zászló. Az idők során olykor pluszszíneket, illetve kiegészítést is kapott a lobogó, a ’80-as évek második felében például az AIDS áldozatai előtt tisztelegve olykor fekete csíkot is beletettek, míg máskor a fekete és a barna az LMBTQ+-közösség színes bőrű tagjait jelképezi.

Az elmúlt évtizedekben egyre gyakrabban jelenik meg a szivárványzászlóban a transznemű személyeket szimbolizáló fehér-kék-rózsaszín kombináció is, amely a hagyományosan a fiú- és a lánygyerekek megkülönböztetésére használt két színnek, illetve a semlegességet kifejező fehérnek ad új jelentést. A 2018-ban megalkotott ún. Progress Pride Flag az említett barna és fekete, illetve fehér-kék-rózsaszín színeket a klasszikus hat szín oldalában, nyíl alakban beágyazva helyezi el.