színésznő botrány

1977-ben Bara Margit bejelentette a visszavonulását. „Befejeztették velem, pedig úgy érzem, sok minden bennem maradt” – mondta rezignáltan, ám keserűen az Új Tükör újságírójának. Színészi karrierje azonban már jóval korábban derékba tört: a hatvanas évek közepén azt híresztelték róla, hogy magas rangú pártfunkcionáriusok szeretője, akikkel fékevesztett tivornyákon, vad orgiákon vesz részt.

Az Onódy-botrány

1964-ben a magyar sajtó az Onódy-ügytől volt hangos. Onódy Lajos, az Éttermi és Büfé Vállalat vezetője volt, számtalan budapesti, a korszakban igen népszerű vendéglátóhely igazgatója: hozzá tartozott a Kis Royal, a Budapest Táncpalota (Moulin Rouge), az Emke, a Váci utcai Anna presszó, a Gresham, az Abbázia, a margitszigeti Casino étterem vagy éppen a hidegkonyhájáról híres Mézes Mackó. A Malév nemzetközi járatainak étkeztetése, a ferihegyi Tranzit Hotel étterme, valamint a színházak, a fürdők és a Népstadion büféi is Onódy irányítása alatt működtek.

Mindez azonban valakinek igencsak szúrta a szemét: 1964 decemberében a vendéglátókirályt és 11 társát „a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények miatt” letartóztatták. A Népszabadság beszámolója szerint „a terheltek éveken keresztül csaltak, sikkasztottak, károsították a kezelésükre bízott társadalmi tulajdont. Bűnszövetségben elkövetett cselekményeikkel a nyomozás adatai szerint mintegy 400 ezer forint kárt okoztak a népgazdaságnak. Az így szerzett javakat saját céljaikra használták fel.” Onódyt 1965 januárjában hét év hat hónap börtönbüntetésre ítélték, amit a szegedi Csillag börtönben ült le.

Színésznők a vadászkastélyban

Onódy ügyével párhuzamosan szárnyra kapott a pletyka, hogy magas rangú pártfunkcionáriusok és népszerű színésznők vesznek részt az általa igazgatott mulatóhelyeken és eldugott vadászkastélyokban rendezett orgiákon.

Azt pletykálták, ruletten sorsolják ki, melyik művésznő kinek jut, folyékony csokoládéval kenik be a nőket, amit aztán a nagy hatalmú miniszterek lenyalogatnak a hölgyek testéről.

Mindeközben nyakalják a legjobb borokat, a francia pezsgőt, libamájat falatoznak, egyszóval részük van mindazon földi jóban, amit csak a szocialista kisember el tudott képzelni.

Bara Margit minderről mit sem tudott. „A nevét se hallottam Onódy Lajosnak 1964 kora őszéig. A kollégáim jöttek a színházba, képzeld, Mara, teli a város a nagy botránnyal, hogy orgiáztak a főnökök, csalás, sikkasztás… Nem érdekelt különösebben. Boldog voltam, mert egyre-másra hívtak filmezni, külföldre is” – emlékezett vissza. Csakhamar azonban kiderült: valaki vagy valakik őt is belekeverték a botrányba.

Titokzatos szépség

A kolozsvári születésű színésznő 1955-ben települt át Magyarországra. Pályatársa, Törőcsik Mari így emlékezett vissza pályájának kezdetére: „Megérkezett Kolozsvárról ez a titokzatos szépség, és szinte azonnal szerepet kapott a Szakadék című filmben. Darvas József írta, aki akkor miniszter volt, és egyből el is indult a pletyka, hogy Margit a miniszter szeretője. Olyan árva volt, hogy el se tudom mondani. Hozzá képest mi, a kolléganői mindannyian »romlott nők« voltunk.

A szépsége olyan titokzatos volt, hogy nem is csoda, ha mindenkinek felkeltette az érdeklődését, mindenki vele foglalkozott.

Ezért hurcolták meg aztán később, amikor azokat a mocskos és persze alaptalan pletykákat terjesztették róla.”

A rágalmak miatt rúgták ki

Az alaptalan pletykák valószínűleg egy idő után maguktól elültek volna, valaki(k)nek azonban nagyon is érdekükben állt Bara Margit pályáját kettétörni. Ma sem tudjuk biztosan, ki állt a rágalmak hátterében, de valószínűleg politikai vonatkozása is volt az ügynek – különben nem eshetett volna meg, hogy az ötvenes évek ünnepelt sztárszínésznőjét egyik napról a másikra kirúgják a Nemzeti Színházból. A korszak legjelentősebb filmjeiben (Bakaruhában, Szegény gazdagok, Ház a sziklák alatt) kapott szerepeket, színházi alakításait elismeréssel fogadta mind a közönség, mind a kritika. Kirúgásáról így számolt be Gazsó L. Ferenc és Zelei Miklós Az elrabolt emberöltő című könyvében: „Egy reggel bemegyek a színházba, s rögtön érzem, történhetett valami, mert megfagyott körülöttem a levegő. Major Tamás, aki akkor főrendező volt a Nemzetiben, nevetve köszön rám: na, végre egy színésznő, akivel az egész ország…! Én nem is értettem. De aztán felvilágosítottak a vadászházi dáridókról, s az egyre mocskosabb és kiszínezettebb történetekből megtudtam, hogy a botrányban rám osztották a női főszerepet.”

Gyalázkodó leveleket kapott

A botrány megpecsételte a karrierjét. Egy darabig még küzdött: átszerződött a József Attila Színházba, majd Győrbe, és a filmvásznon is feltűnt, egyre kisebb szerepekben. De csakhamar elfogyott körülötte a levegő:

barátnői és kollégái elpártoltak tőle, idegenek leverték a kalapját, nem vette fel a taxisofőr, utánakiabáltak az utcán, gyalázkodó telefonhívásokat és névtelen leveleket kapott.

De az is előfordult, hogy éppen a Tátrában pihent második férjével, Gyarmathy Dezső vízilabdázóval, amikor egy turistacsoport felismerte: „Odaültek a szomszéd asztalhoz, és jó hangosan, bele a képembe mondták, ami a szájukon kifért. Egy idő után azt vettem észre magamon, hogy félek az utcára kimenni.” Mai szóval úgy mondanánk: pánikbeteg lett, ami az őt ért rágalmak és megpróbáltatások miatt teljességgel érthető. „Minél jobban kapkodtam, annál inkább becsavarodtam ebbe az ördögi hálóba. Aztán egyszerre rám tört a félelem. Mindenkitől féltem, önmagamtól is” – vallotta be jóval később.

Egy magyar színésznő Kolumbiában

A kritikusok sem kímélték: „A kritikusoktól becsületbe vágó jelzőket kaptam. Undok, hideg, nulla, nem is létezik. Lassan leszoktam arról, hogy újságot vegyek a kezembe. Színházba nem jártam. Fotóimat meg se néztem. Egyetlen vigaszom a jól sikerült házasságom lett. Meg a kislányom” – említi egy 1973-ban készült interjúban. Kollégái közül egyedül Szirtes Ádám állt ki mellette, aki még a pártból is kilépett tiltakozásképpen. Egyébként légüres térben találta magát, kollégái között olyan is akadt, aki érzéketlenül megkérdezte: miért nem lesz öngyilkos, hiszen neki már úgyis mindegy. Mások azt javasolták, hagyja el az országot. Ezt végül az 1970-es évek elején meg is tették: családostul kiköltöztek Kolumbiába, a drogcsempészetről is ismert Cali városába, ahol férje úszni tanította a helyi gazdagok gyerekeit, Bara Margit pedig lányával, Eszterrel töltötte minden idejét. Ez ismét pletykaalapot szolgáltatott: biztosan drogcsempészettel foglalkozik.

„Egy nőnek mindig nehezebb”

Kolumbia után New York következett, majd hazatértek. A helyzet azonban nem sokat változott, továbbra is mellőzték, néhány mondatos szerepekben alkalmazták csak, amit méltatlannak érzett. „Kiszolgáltatott az ember. Egy nő sokkal inkább, mint egy férfi” – mondta 1977-ben. „Nehéz pálya a miénk. Egy nőnek azért mindig nehezebb, mert férfiaktól függ. Ha szép, ez még nehezebbé teszi a helyzetét. Sokat lehetne beszélni erről.” A színésznő soha nem tette teljesen túl magát a meghurcoláson, noha arról részleteiben csak a rendszerváltás után lehetett nyíltan beszélni. Megbocsátott, de felejteni nem tudott: „Nem akarok hazudni, még ma is fáj, amit elkövettek ellenem, az a sok-sok belső törés, amit begyűjtöttem, biztosan meg fogja rövidíteni az életemet” – nyilatkozta.

Haláláig a bocsánatkérésre várt

Ma sem tudjuk, kinek az érdekében állt a nagyszerű színésznő tönkretétele. Talán Aczél György állt a háttérben, talán egy másik politikus, talán olyasvalaki, aki részt vett a tivornyákon, és így akarta elterelni magáról a gyanút. Vagy egy színészkolléga, aki szívesebben látta volna a feleségét a Bara Margitnak osztott szerepekben. „Arra vágytam, hogy valaki egyszer a halálos ágyán, hogy a rossz lelkiismeretét ne vigye magával a túlvilágra, elmondja, mi is történt valójában. Hogy miért volt ez az egész” – nyilatkozta. A bocsánatkérés azonban nem történt meg, és a rehabilitáció is csak jóval később. Bara Margit 2002-ben felkerült a magyar csillagok falára, és megkapta a Kossuth-díjat, majd néhány évvel később agyvérzést kapott, amiből soha nem épült fel. 2016-ban, 88 évesen hunyt el. Unokája Szilágyi Liliána úszóbajnok. (Borítókép: Fortepan / Sütő András örökösei)