Szerelempatak

Vajon mit mond el ez a történet egy osztályteremnyi fiatal egyetemistának? Velük együtt vettem részt egy filmvetítéssel egybekötött beszélgetésen, aminek apropóján a rendezőnőt kérdezhettük a filmmel kapcsolatos élményeiről. Sós Ágnes, a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) alapító-igazgatója készségesen válaszolt azokra a kérdésekre, amiket már sokadjára tettek fel neki. A rendezőnő olyan lelkesedéssel mesélt a 13 évvel ezelőtt megfogant ötletének kidolgozásáról, mintha tegnap kapta volna érte az első szakmai díját.

A diákok becsülettel végignézték a testi örömökkel kapcsolatos élménybeszámolókat, amiket a természeti táj keretébe ágyazva mutat be a film. A szép arányérzékkel, jó ízléssel összerakott alkotás kellemes érzésben hagyott minket, de a vetítés után mégis nehéz volt kérdezni. A rendezőnő erre viccesen megjegyezte, a nyugati és a kelet-európai közönség között ez a különbség: utóbbi nem mer kérdezni.

A Szerelempatakról röviden

Aki nem látta, az megtekintheti Sós Ágnes YouTube-csatornáján a filmet, aki pedig látta, újranézheti bármikor. Mert ez amolyan újranézős, vidámsággal feltöltő film. Pedig a témáját tekintve nem mondanánk annak: ki kíváncsi mégis az idős korosztály intim életére a néprajzkutatókat leszámítva. Úgy tűnik, hogy a filmkészítők is elgondolkozhattak ezen, mert a Szerelempatakból végül egy nagyon sikeres közönségfilm lett.

Négy idős férfi és öt idős asszony meséjét hallgathatjuk meg. Néhol úgy tűnik, egymásra reflektálva, egymást kiegészítve fedik fel egy letűnt falusi kor szexuális életét, férfi- és női nézőpontból. A rendezőnő szerette volna, ha a fő karakter egy igazi, kackiás bajszú, falu bikája, egy macsó, egy nőcsábász identitását a sírig megtartó figura. Ilyen karaktert sem idehaza, sem a végül helyszínül választott erdélyi falvakban nem talált. Feri bácsira esett aztán ez a „szerep”, aki lazán köszönti a falusi asszonyokat lovas kocsijáról leszólva: „szerbusztok, mókuskák”, valamint számot vet a fehérnép-felhozatalról is: „Itt száz méter körzetben, ahol én lakom, van húsz-huszonöt özvegyasszony. Őszinte finom kettő-három csak.”

A potens falusi férfi, aki csapja a szelet

A férfipotencia megkerülhetetlen kérdéskör, a legmeglepőbb, hogy azzal az 50 évig házasságban élő özvegyasszony hozakodik elő, inkább mindent tudóan, mint kacérkodva. Ezzel a kezdeti képpel a film elárulja a szándékát, a csalán népi gyógyászatban elterjedt használatával a természet és a szexualitás egymástól szétválaszthatatlan kapcsolatát mutatja be. A népi szimbolikában jártasak tudják, hogy már a címválasztás is ezt sugallja, a Szerelempatak ugyanis egy népdalból származik („A bárnai kertek alatt / folyik a szerelempatak, / aki abból sokat iszik, / babájától elbúcsúzik”), ahol a szerelempatak a termékenységet, szeretkezést jelképezi, ebből a szerelemvízből iszik lány és fiú, férfi, és nő, és inna öregasszony, öregember is.

„Miért nem vette el az Isten a kívánságot is a tehetetlenséggel”, teszi fel a költői kérdést az asszonynézőbe járó Feri bácsi. Megbocsátóan mosolygunk a vén kujon tragédiáján. A szenvedély emléke nem hunyhat ki. Ebben a filmben biztosan nem.

Az éremnek egészen más oldalát mutatja be a felszarvazott férfi története, hiszen benne ez a szenvedély nem lángolt annyira, mint feleségében. Az érzelmeivel magára maradt férfi a kegyelemdöfést is megkapta feleségétől, aki a halálos ágyán vallotta meg, hogy nem szerette őt soha. Az öregúr mégis könnybe lábadt szemmel idézi fel, hogy álmában újra találkozott kedvesével. Ez, és a börtönt is megjárt, gyilkos néni története kisebb lyukat üt a film szövetén. A rendezőnő bevallotta, hogy túl érdekesek, izgalmasak voltak ahhoz, hogy ne kerüljenek bele a filmbe, hiába nem sikerült őket szépen beleszőni a mesébe. Az igaznál is igazabbak ezek a zavarba ejtő vallomások.

„Férfi nélkül is tudtok élvezni”

A női szexualitásról női körben kerül le a fátyol. A szemérmetlen fő karakter, Veronka néni élvezi a szereplést, láthatóan tetszik neki a pikáns téma, beizzítja a többieket is a gyónásra. A csodálatos nyelvi játékokkal tűzdelt, humorba hajló történeteken újra úgy nevetgélnek a fejkendős csíki, kalotaszegi asszonyok, mint a csitrik. Felnőtt, érett női megnyilvánulásra ne számítson senki, néhányan az orruk alatt morogva, páran becsiccsentve vihorászva nyílnak meg egymás előtt. A kamerának kevesen beszélnek erről a témáról, cinkosan összenevetnek a tészta dagasztása fölött, szalonnasütés vagy éppen itókázás közben.

Nagyon érdekes megfigyelni, hogy ezek az idős nők mit is értenek testi szerelem alatt. Kezdve az első éjszakájuktól, a visszaéléseken keresztül, az örömök megtalálásáig. Úgy írja le Erzsi néni: „Buták voltunk, és féltünk, és így a sok jótól elmaradtunk.” És ebbe akármennyire is jó a hangulat, szép a táj, nagyon szomorú belegondolni. Erotikáról igazából szó sem esik, az orgazmust későn vagy talán soha meg nem találó asszonysorsok rajzolódnak ki a félmondatokból. De szerencsére nincs tere a komolyságnak, a kesergésnek, a pajkos nyolcvanéves asszonyok egymást túlharsogva akarnak emléket állítani világuknak, hiszen a kamera forog. A szellemileg teljesen friss, aktív özvegyasszonyok élete dolgos, a kezük alatt mindig ég a munka, ha meg épp megpihennek a domboldalban, akkor engedtessék meg nekik egy kis pálinkázás, bolondozás és hengergőzés, a régmúlt emlékére.

„A szív a sírig tud szeretni”

A Szerelempatak célja a szerelmet övező klasszikus mondatok megerősítése. A vetítőteremben ülő fiatalok egészen biztosan örültek ezeknek a romantikus gondolatoknak. Különben is, a hiábavalóság árnyának elűzésére kik lettek volna tökéletesebb alanyok, mint ezek a jó kedélyű és aktív, idős, falusi emberek. Ha az élet egy mese, akkor mi is boldogan élünk majd, míg meg nem halunk.