szerelem bomba

Nem öl meg, csak szerelmessé tesz

Az öbölháborút követő években az amerikai védelmi minisztérium érdeklődése a vegyi hadviselés felé fordult, egy olyan kémiai hatóanyagú fegyvert szerettek volna kifejleszteni, mely tömegesen képes leblokkolni az ellenséges haderőket, ugyanakkor nem okoz számukra halálos sérüléseket (hiszen az utóbbi megsértette volna a nemzetközi jogot). A projekt elméleti megalapozásával és gyakorlati megvalósításával a légierő égisze alá tartozó, Ohio állambeli Wright Laboratóriumot bízták meg, ahol a kutatók hosszas brainstorming után eljutottak a „szeretkezz, ne háborúzz” jelszóhoz.

A tudósok úgy gondolták, a legmegfelelőbb módja az ellenség ártalmatlanná tételének, ha harc helyett valami egyéb dologgal foglalják le őket, és a legkézenfekvőbb „elterelő cselekvésnek” a szexet találták. Egy korábbi kísérlet bizonyította, hogy a homoszexuális férfiak és a heteroszexuális nők számára ugyanazok a feromonok teszik vonzóvá a férfiakat, amiből arra következtettek a kutatók, hogy egy androsztenon feromonnal teletöltött különleges afrodiziákumbomba képes lenne ideiglenesen egymásba habarintani azokat a férfi katonákat, akik a ledobás pillanatában a környéken tartózkodnak.

5 milliárd forintos fiaskó lett a melegbombaprojekt

A melegbombának vagy szerelembombának becézett, az előterjesztés szerint „undorító, de egyáltalán nem halálos” harci eszköz elállítására 1994-ben adott parancsot a Pentagon, a projekt 7,2 millió dolláros keretösszegből gazdálkodhatott (ez napjainkban kb. 15 millió dollárnak, mintegy 5 milliárd forintnak felelne meg), a bőkezű támogatás ellenére mégis hamar hamvába halt. A kutatók rájöttek, a papíron frappáns ötlet a valóságban nem megvalósítható, hiszen a természetes illatanyagok csupán egyetlen, elenyésző részét képezik a szexuális vonzerőnek, és senkiben sem ébred fel (pláne a szexuális beállítottságától eltérő) nemi vágy annak hatására, hogy nagy mennyiségű feromonnal bombázzák.

Szintén nagyot tévedtek a tudósok, amikor azt gondolták, az ellenséges katonák azonnal abbahagynák a harcot, ha hirtelen egymásba szeretnének, a túlélési ösztön ugyanis erősebb a nemi vágynál, különösen egy harci szituáció kellős közepén. A melegbomba így sohasem készült el, a tervet pedig hosszú időre titkosították, csak 2007-ben derült rá fény a Berkeley Egyetem biológiai fegyverekkel foglalkozó Sunshine Project vezetője, Edward Hammond oknyomozó munkájának köszönhetően. A hír komoly felháborodást váltott ki az amerikai közvéleményben, az LMBT-emberek jogaiért küzdő szervezetek megdöbbentőnek találták a hadsereg félretájékozottságát és előítéleteit.

A fingszagbomba ötlete is felmerült

Még ugyanabban az évben a szerelembomba projekt elnyerte a Nobel-díj paródiájának számító, a legröhejesebb tudományos kutatások részére odaítélt Ig Nobel-díjat; a szervezőbizottság a titkosítás miatt nem tudta kinyomozni, kik vettek részt a Pentagon által pénzelt egykori kutatásban, így sajnos a melegbomba ötletgazdái nem lehettek jelen a ceremónián és részesülhettek az illusztris „megtiszteltetésben”.

A kutatók egyébként több más ötletet is átgondoltak és elvetettek, mielőtt a feromonbomba mellett döntöttek volna: a lehetséges szuperfegyverek között volt egy olyan bomba, melynek hatására mérges darazsak vagy patkányok támadják meg az ellenséget, és olyan is, amely elviselhetetlenül rossz szájszagot idéz elő, illetve amely fingszagúvá teszi a katonákat. Egy olyan anyag ötlete is felmerült, mely az ellenség bőrét elviselhetetlenül érzékennyé teszi a napfényre; szerencsére ebből sem lett utólag semmi.