szemét újrahasznosítás

Gyerekkorában – mint általában a vidéki házaknál – náluk is volt a kert végében egy kis műhely, ahol lehetett fúrni-faragni, fabrikálni. Ráadásul Zoltán édesapja géplakatosként dolgozott, és 13-14 évesen a fiú addig nem nyugodott, míg meg nem tanította hegeszteni.

Ami másnak szemét, az neki kincs

Zoltán kezdetben kovácsoltvas tárgyakat készített, gyertyatartóiból ma is van néhány a szülei házában, és édesanyja azt a vasból készült rózsát is féltve őrzi, amit fiától kapott anyák napjára. 

„Hárman vagyunk testvérek, mindhárman szerettünk rajzolni, néhány festményem még most is ott lóg a szülői ház falán. De faragtam fából is, és jártam rajzszakkörre. Azonban művészeti iskola helyett inkább – ahogy mondani szokás – rendes, kenyérkereső szakmát választottam, és karosszérialakatosként végeztem.”

Eltelt néhány év, és a műhelyben, ahol dolgozott, az egyik kedves kollégája felmondott. Gondolta, hogy valami igazán egyedi ajándékkal kedveskedik neki.

„Mivel a munkatársam nagyon szerette a motorokat, ezért a műhelyben található, kimustrált alkatrészekből készítettem neki egy kétkerekű fémparipát. Ennek aztán akkora sikere lett, hogy az ismerősök, barátok sorban érkeztek az újabb megrendelésekkel. Sokszor előfordult, hogy amikor elvitték a vágyott szobrot, hoztak egy óriási adag ócskavasat, ami nekem igazi kincs! De válogattam bolhapiacon is, örömmel hoztam haza egy-egy bicikliláncot, hengerfejet, megkopott kanalat, villát.”

Evőeszközökből sas

Ma már főállásban készíti a szobrokat, egymásnak adják a kilincset a megrendelők a szülei melletti telken, Cseszneken. 

„Egy kis vályogház áll itt, ott kezdtem a szobrokat készíteni, ám a nagyobb munkákkal hamar kinőttem, így azoknak készítettem egy felvonulási épületet. Most is ott dolgozom, egy több mint tíz tagból álló szoborcsoporton, de hogy mi készül pontosan, azt még nem árulhatom el.”

A műhelyben viszont állandó társa egy sas; annyira szereti, hogy nem adta el. Csupa kanál, villa és kés volt hozzá az alapanyag. Úgy 200 evőeszközt használt fel, csak a lábai készültek nagy méretű csavarokból. 

Star Wars-űrhajó és olvasólámpa fúrógép fejéből

Aki nem járt Zoltán műhelyében, az is megcsodálhatja az egyik munkáját; a cseszneki vár felé vezető úton az egyik oldalon egy bisztró hívogat, a másikon óriási fémmamut áll. A 200 kilós monstrum csupa fémhulladékból kelt életre! De készített három méter magas és 600 kilós űrdongót is, amelynek a szíve turbófeltöltő, de akad benne kettévágott fémkanna is. 

Fémhulladékokból hegesztett már versenyautót, delfint, T–55-ös harckocsit, szitakötőt, evőeszközökből sárkányt és Star Wars-űrhajót is. Megformálta vasdarabokból a cseszneki várat, de olvasólámpát is készített fúrógép fejéből. Másfél éves kisfia, az ifjabb Zoltán már barátkozik a műhellyel, szeret itt sertepertélni édesapja körül. Az apuka álma, hogy készít neki egy lábbal hajthatós kisautót. Persze azt is csupa szemétből! (Címlapfotó: Rónaszéki Zoltán)