szálasi felesége

1927. május 15-én a 21 éves zongoratanárnő, Lucz Gizella az óbudai folyamőrlaktanyában tartandó misére, majd az azt követő ebédre volt hivatalos sógora társaságában. Az ünnepséget a haditengerészet napján rendezték: az immár tenger nélküli országban 1917. május 15-ére, az otrantói tengeri csatára emlékeztek, amikor is a Horthy Miklós vezette hajók súlyos vereséget mértek az olasz hadihajókra. Lucz Gizella lekéste a misét, de az ebédre odaért. A meghívottak hosszú asztaloknál ültek, falatozták a felszolgált szendvicseket, amit egy-egy sörrel öblítettek le. A rendezvényre hivatalos volt egy vezérkari tiszt is, bizonyos Szálasi Ferenc, aki a Lucz Gizellával szemközti asztalhoz ült le.

„…a másik asztalnál ült egy nagyon csinos férfi, nem folyamőr, hanem vezérkari. Levetette a kalapját, és én néztem, jaj de gyönyörű ez a férfi, bronzba kellene önteni a profilját. És ő átnézett mihozzánk, és fogta a poharát, átköszönt, én meg vissza neki.” Így kezdődött Lucz Gizella és a későbbi hungarista „nemzetvezető” kapcsolata.

A zongoratanárnő és a katonatiszt

Lucz Gizella (nevét valamiért sokszor Lutznak írják, holott ő maga Lucz formában használta) 1906-ban született, egy géplakatos hetedik gyermekeként. Testvérei közül négyen hamar meghaltak, így a viszonylagos jómódban élő család igen féltette életben maradt gyermekeit, köztük Gizellát is. A soroksári úti elemi iskolába járt, majd a Teleki Blanka felsőkereskedelmi iskolában végezte tanulmányait. A korszak szokásainak megfelelően zongorázni is taníttatták, amiben sikeresnek bizonyult, idővel tanítványokat is vállalt.

Megismerkedésük idején Szálasi még nem lépett a politikai porondra, hiszen – hivatalosan – egy katonatiszt nem politizálhatott. A Vezérkari Főnökségben szolgált, külföldi tanulmányutakon vett részt, valamint 1929-ben Debrecenben volt csapattiszt. A debreceni szolgálat után Budapestre helyezték, 1933-ban pedig politizálni kezdett. Megalkotta a hungarista ideológiát, és megalapította a Nemzeti Akarat Pártját.

Egy nyilas nő élete

Óbudai megismerkedésük után az ígéretes katonai karrier előtt álló Szálasi gyakori vendég volt Luczéknál, minden szombaton eljárt hozzájuk, a nő pedig, ha éppen külföldön tartózkodott, képeslapokat küldött neki. Hamarosan hivatalosan is Szálasi menyasszonya lett, aki azonban halogatta az esküvőt: Szálasi, amikor éppen nem volt börtönben, édesanyjával, Szakmár Erzsébettel lakott együtt annak haláláig. Nem tudni pontosan, Lucz Gizella mennyit tudott a nyilasok rémtetteiről; az mindenesetre kiderült, hogy a nyilasfeleségek számára rendezett teadélutánokat, amelyeken sok mindenről, így politikáról is szó eshetett. Ahogyan a korszak kiváló ismerője, Pető Andrea történész Láthatatlan elkövetők című könyvében szerepel, Szálasiék az anyaszerepen kívül legfeljebb a családi tűzhely őrzését szánták a nőknek, Lucz Gizella pedig tisztviselőnőként dolgozott, akinek – hivatalosan – férje sem volt, nemhogy gyermeke. (Állítólag hiába sürgette Lucz Gizella az esküvőt, Szálasi kijelentette, hogy csak akkor házasodik, miután Magyarországon minden embert boldoggá tett.) A háború után Lucz Gizella azt állította, semmit nem tudott a deportálásokról, viszont őszintén hitt a férfi vízióiban és képességeiben.

Szálasi felesége

1944 novemberében a nyilasvezetőség lába alatt, a Vörös Hadsereg közeledtével egyre forróbb lett a talaj. Szálasi és legbelsőbb körének tagjai (köztük Lucz Gizella és a bátyja, Lucz Gyula) kormányautón menekültek Nyugat-Magyarországra. Magukkal vitték a Szent Koronát, a Szent Jobbot, a koronázási jelvényeket és egyéb nemzeti kincseket. Hónapokig Kőszeg mellett éltek, majd a Sopron melletti Brennbergbányára költöztek, innen pedig Ausztriába menekültek. A páros esküvőjére végül a nyilaskormány bukása után, menekülés közben került sor: 1945. április 29-én, az ausztriai Mattseeben ugyanazon a napon házasodtak össze, amikor Hitler feleségül vette Eva Braunt.

Internálótáborok és börtönök 

Alig egy héttel később, 1945. május 5-én mindketten amerikai fogságba estek. Lucz Gizellát júliusban, Szálasit októberben adták ki Magyarországnak. Lucz Gizellát nyilaspropaganda terjesztéséért őrizetbe vették, majd internálták. Dél-Budán, Kistarcsán, Kalocsán, majd a Markó utcai börtönben raboskodott, társaitól elkülönítve őrizték. A börtönben értesült arról is, hogy férjét háborús bűnökért elítélték, és felakasztották. 1956-ban, a forradalom előtt kiszabadult, a hatalom az értésére adta: Szálasi Ferencnéként nem élhet az országban, ettől kezdve leánykori nevét használta.

Takarítónő a Mester utcából

Lucz Gizella szabadulása után visszavonultan élt Mester utcai lakásában.

Többé nem ment férjhez, gyermeke nem született, leginkább a barátnőivel tartotta a kapcsolatot, akikkel összejárt bridzsezni. Özvegysége alatt is kitöltötte minden gondolatát a férje: „Az uram olyan szép ember volt, olyan kedves, és úgy szeretett engem” – mondta, világossá téve, hogy a kivégzett háborús bűnös Szálasi az ő számára nem nyilas tömeggyilkos, aki milliók haláláért felelős, hanem az ő „ura”.

Visszatérés Kistarcsára

Ritkán adott interjút, de 1991-ben, halála előtt egy évvel Almási Tamás rendezővel kivételt tett. Az Ítéletlenül című filmben az idős asszony a kistarcsai internálótábor egykori női foglyainak egyikeként jelenik meg. A megrázó alkotásban a foglyok visszatérnek fogságuk helyszínére, hogy találkozzanak hajdani őrmesterükkel, Piroskával. Szálasiné szinte végig a többiektől elkülönülve áll kalapban és bundában, a film zárójelenetében pedig látható, ahogy még ötven évvel a második világháború után is a Hitlerrel pózoló férje fényképét simogatja.