Szabadság híd ugrás

250 koronát kapott volna a nagy ugrásért

1912. augusztus 29-én, csütörtök délelőtt különös küldöttség toppant be Colussi Béla, a francia Gaumont filmgyár magyarországi kirendeltségének igazgatójához: Kovalik Dénes pesti gimnazista és két barátja egy nem éppen hétköznapi ötlet ügyében keresték fel az üzletembert. A 16 éves, langaléta termetű, sötétbarna hajú fiú Pázmándy Dénes korábbi országgyűlési képviselő nevelt fia volt, és édesanyjával, Kövesdi Bella színésznővel, valamint húgával lakott Zuglóban az Utász utca 7. szám alatt, viszonylag szerény körülmények között; a rákospalotai Wagner-féle tanintézetbe járt, a tanulás iránt nem igazán, a sportért viszont annál jobban lelkesedett.

Osztálytársainak gyakran kérkedett kiváló úszóképességeivel, és be is iratkozott a csepeli atlétikai klub tagjai közé; gyakran gyűlt meg a baja a törvénnyel illegális Dunában fürdésért, több alkalommal pedig a déli vasúti összekötő híd korlátjáról vitték el a rendőrök, mielőtt a mélybe ugorhatott volna. Kovalik arról ábrándozott, hogy egy szép napon atlétikai képességeit a filmvásznon kamatoztatja, szeretett volna Párizsba eljutni és mozisztárrá vagy kaszkadőrré válni, ezért a kivándorláshoz szükséges pénz előteremtésére kifundált egy különleges tervet.

A gimnazista fiú felajánlotta a Gaumont-igazgatónak, hogy a Ferenc József híd (ma Szabadság híd) legmagasabb pontjáról, a turulszobor tetejéről a mélybe veti magát, majd sértetlenül kiúszik a partra, miközben a vakmerő mutatványt filmre veszik, és világszerte mutogathatják majd a közönségnek. Kovalik 1000 korona honoráriumot kért a nagy ugrásért cserébe, Colussi azonban közölte vele, hogy még a legdrágább filmek sem kerülnek ilyen sokba; hosszas alkudozás után – melyen Ádler Miksa operatőr is jelent volt – végül 250 koronában állapodtak meg.

Hatezer fős tömeg figyelte az őrült mutatványt

A mutatványra már aznap délután sor került: 16 óra 30 perckor a kamasz fiú felmászott a hídra, miközben Ádler a kamerájával a pesti rakodóparton, a dinnyeárusok közül figyelte. Kovalik eredetileg a híd déli oldaláról kívánta végrehajtani az ugrást, az operatőr viszont nem találta megfelelőnek a beállítást, és azt javasolta neki, inkább észak felé, az Erzsébet híd irányában vesse magát a folyóba. A vakmerő akcióra – mely nem volt bejelentve hivatalosan, teljesen illegális tettnek minősült – már a fiú mászása közben felfigyelt egy környéken járőröző rendőr, aki rákiáltott Kovalikra, és utasította, tüstént jöjjön le, de amaz rá sem hederített.

Mire felért a turul tetejére, már hatezer fős tömeg figyelte odalentről a fiút, akiknek többsége elmebetegnek gondolta őt; a filmgyárral történt megállapodás szerint Kovalik nagy lármát csapott, kiabált, és heccelte az embereket a magasból, hogy minél többen pánikszerűen felkapják a fejüket, vagyis a felvétel minél látványosabbra, igazi tömegjelenet jellegűre sikerüljön. A mutatványhoz készülődve kibújt a ruháiból, és csak egy fehér úszónadrágot és úszósapkát hagyott magán, bekente a testét táblaolajjal, majd egy üveg pálinkát vett elő, és nagyot húzott belőle.

Öt perccel 5 óra előtt megérkezett a helyszínre egy tűzoltóosztag, akik elkezdtek létrát építeni, hogy lehozzák a fiút, eközben a mentők is készenlétben álltak, a Dunán pedig a műegyetemi atlétikai klub evezősei, két motorcsónak és egész sereg bárka várt az esetleges közbeavatkozásra. A Gaumont cég külön csónakot rendelt, hogy a fiút az ugrás után elvigyék Újpestre, Colussi így próbálta kicselezni a rendőröket. Kovalik még le is kiáltott, arra kérve a hajósokat, engedjenek nagyobb teret neki az ugráshoz.

A vízbe zuhanás után azonnal meghalt

Pontban negyed 6-kor Kovalik két karját kitárva, arccal a budai Vár felé fordulva, büszkén mosolyogva elrúgta magát a turulszobortól, és negyvenöt fokos zuhanásba kezdett az ötven méterrel alatta elterülő Dunába; a mutatvány sajnos nem a tervnek megfelelően sikerült, a fiú ugrás közben kapálózni kezdett, és végül a hátával csapódott a vízbe, ahol elmerült és azonnal szörnyethalt. Az általános döbbenet közepette Ádler megpróbált gyorsan kereket oldani, a rendőrök azonban megtalálták és kikérdezték, mit filmezett odalentről – az operatőr azt hazudta, a budai partról készített felvételeket, és csak véletlenül volt jelen a halálugrásnál, majd távozott a helyszínről.

A hatóságok átkutatták a szerencsétlenül járt fiú hátrahagyott ruháit, melyben mindössze 6 koronát – a filmesektől kapott előleget – és egy illegális fürdőzés miatti rendőrségi idézést találtak; a holttestet csak napokkal később, a Csepel-szigetnél halászták ki a Dunából. Kovalik édesanyjának egy szóval sem említette, mire készül, az asszony csak a házmestertől értesült fia haláláról, aki véletlenül épp megfordult a hídnál, és látta az összegyűlt tömeget.

A nyomozók gyorsan felgöngyölítették a szálakat, és eljutottak a Gaumonthoz: az olasz állampolgár Colussit, Ádlert és a cég több más alkalmazottját is kihallgatták, az operatőr lakásából pedig lefoglalták, majd megsemmisítették a halálugrásról készült filmfelvételt. A filmesekkel szemben gondatlanságból elkövetett emberölés vádját hozták fel, végül azonban nem emeltek ellenük vádat, ugyanis sikeresen bizonyították, hogy a vakmerő kísérlet Kovalik ötlete volt, a fiú biztatta őket a mutatványra, melyet akkor is megcsinált volna, ha nemet mondanak rá.

Kovalik Dénesből nem lett filmsztár, „példája” azonban sajnos sokakat inspirált rá, hogy felmásszanak a híd tetejére, és a turulszoborból a mélybe vessék magukat – a Szabadság híd ma is az öngyilkosjelöltek gyakori elkövetési helyszínének számít a fővárosban.