A sok ásatás és méricskélés után annyit tudtunk megállapítani, hogy a Stonehenge építése időszámításunk előtt 2500 körül kezdődött, és csak sok száz évvel később fejeződött be. Öt brit egyetem fogott össze a kutatáshoz, melyben megállapították, hogy valószínűleg egy emlékmű, a törzsek közt kialakult béke jelképe. A szinte csak odadobált kőtömbök helyzete is jelentéssel bír: a Stonehenge szerkezeti alapja kör alakú, ezen északkeleti irányban bejárat nyílik, a kör közepén pedig patkó alakban állnak a kövek, amelyeket vízszintesen elhelyezett darabok kötöttek össze, de még ezek között is álltak faragott oszlopok. Az időjárás és az évek rengeteget rontottak az emlékmű állapotán, de ez persze nem akadályozza meg a további kutatásokat.
A Stonehenge titkai
Egyes tudósok szerint a Stonehenge több egy békeemlékműnél. Például azért, mert napfordulókor a Naphoz igazodik. Egyértelmű, hogy az őskori helyszínt a csillagászati elrendezést szem előtt tartva építették, egy új tanulmány viszont cáfolja, hogy egyfajta kőkorszaki naptárként használták volna őseink. A „Stonehenge-naptár” elméletet tavaly hozta köztudatba Timothy Darvill, a brit Bournemouth Egyetem régésze. Nézete szerint a stonehenge-i óriás kövek számmisztikai rendszere öröknaptárként működik, amely egy 365,25 napos trópusi éven alapul. Csakhogy a legújabb eredmények szerint Darvill hibázta el a csillagászati számítást…
Akkor miért igazodik a Naphoz?
Az kétségtelen, hogy a Stonehenge építői figyelembe vették a napciklust, hiszen az emlékmű szépen igazodik a Naphoz mind a nyári napforduló napfelkeltéjénél, mind a téli napforduló napnyugtájánál. Csakhogy jelenlegi ismereteink szerint ez inkább a túlvilági élet és a téli napforduló kapcsolatával függött össze a neolitikus kultúrákban. Ha ez nem lenne elég, a legtöbb ókori kultúra nem használt naptárat, helyette – a maják és az ókori egyiptomiak kivételével – a Hold ciklusaihoz igazodtak. A szicíliai Diodórosz történetíró időszámításunk előtti első században írt egy, a gyógyítás ógörög istenéhez emelt kör alakú templomról, amit egy nagy északi szigeten építettek. A területen talált leletek alapján valószínűleg messziről érkezett betegek reméltek ott gyógyulást. Ezenkívül valószínűleg ünnepekkor, fontos szertartásokkor ott gyűltek össze a helyiek, sőt, az építménynek akusztikája is volt.
Na de kik építették?
Erre sem lehet egyszerű választ adni, hiszen a három építési szakaszt három különböző népnek tulajdonítják. Időszámításunk előtt 3100 körül az újkőkori Windmill Hill-kultúra népe kezdhette a munkálatokat, a tudósok szerint szarvasagancsból készült csákányokkal ásták ki a földet, és ezekbe az árkokba állítottak kőoszlopokat. Ezután – nem tudjuk, miért – 56 lyukat vágtak még a földbe, amiket aztán be is temettek – talán tettek oda valamit, ami azóta rég elporladt? Akárhogy is, az építmény 500 évig állt ebben a formájában. Ezután érkezett a harangedényes kultúra népe, akik 80, igencsak méretes és nehéz granulitoszlopot állítottak fel az egész közepén koncentrikus kört formálva. Hogy a többtonnás oszlopokat honnan és hogyan szállították oda, a piramisépítés rejtélyeivel azonos súlyú kérdés. Időszámításunk előtt 2000 körül homokkő elemekkel egészítették ki a Stonehenge-et, patkóalakban. Még ezek után is több átalakítást hajtottak végre rajta, valószínűleg a Wessex-kultúra népe fejezte be a művet. Annyit tudunk, hogy időszámításunk előtt 1100-ban még használták az emlékhelyet, de aztán minden félbemaradt. Számunkra a súlyos kőoszlopokból emelt szent hely valódi rendeltetése, múltja, használata valószínűleg örökre rejtély marad.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
