Kezdetben a fakéreg helyett trópusi vidéken pálmalevelet kötöztek a talpra. Az ókorban a szíjakkal felerősített szandál talpa bőr vagy parafa is lehetett, Egyiptomban papirusz. A szikárabb, köves görög terepen a kivételezett társadalmi réteg vastag talpú lábbeliben kotort, amelynek neve koturnusz volt, római megfelelője pedig a solea.
A hagyományos utcai cipőviseletből kényelmes, sportoláshoz is praktikus lábbeli először az 1870-es években készült, melynek oldalán a hajókhoz hasonlóan vízszintjelző sáv volt látható, nevét is erről kapta: plimsoll. A sportolók mellett a brit hadsereg és az 1911-es antarktiszi Terra Nova-expedíció tagjai is ilyet használtak.
Na, de hogy jutott el innen mindannyiunk cipősszekrényéig?
- 1892: Bemutatják az első gumitalpú cipőt.
- 1908: Gumiabroncsot gyárt egy vulkanizáló üzemben egy úr, M. M. Converse. Úgy tíz évvel később egy híres és megszállott kosaras, Chuck Taylor szakmai tippjeivel kezdi ellátni, hogy cipője a kosárlabdasportban a lehető legjobban segítse a játékosokat, a ’20-as évek végére ez az álom valóra is válik.
Mára nélkülözhetetlenné vált a sneaker minden változataHalfpoint Images / Getty Images Hungary - 1924: Egy Adolf Dassler nevű férfi sufnituningol egy cipőt kis bajor otthonában. A szuper könnyű sportcipő hamar felkapott lesz a sportolók körében, és az 1928-as és a ’30-as évek olimpiai játékain több aranyérmes is az általa gyártott Adidas edzőcipőt viseli. A siker oly mértékű, hogy már a II. világháború előtt évi kétszázezer pár forgalmat bonyolít a mosókonyhából indult lábbeli.
- 1924: Ettől az évtől van kifejezetten futócipő, mely talpkiképzésének köszönhetően jobb tapadást biztosít a futónak. A Foster and Sons az 1924-es nyári olimpiai játékokon két versenyszámban is aranyat ér a brit csapat futóinak.
- 1936: Megjelennek a szellőzőnyílások a vulkanizált gumitalpon, konkrétan rögtön nyolc, a francia Spring Court első vászon teniszcipőin.
- 1948: Kettéválik a Gebruder Dassler Schuhfabrik, és létrejön az Adidas mellett a Puma márka, ők lesznek a sneakerek klasszikus nagyöregjei.
- 1949: Japánban, ahol a test és a lélek egészsége a helyes életmód zálogaként volt mindig is számon tartva, Kihachiro Onitsuka kosárlabdacipőt kezd gyártani. 1977-től ez a japán sportcipő az Asics márkanevet viseli.
- 1966: Paul Van Dorenék elindítják új márkájukat Vans néven gördeszkás cipőként, mely Kaliforniában hatalmas siker, és közkedvelt utcai viselet azóta is.
- 1971: A Blue Ribbons Sports is kihoz egy új cipőt, mely mára legenda, és úgy hívjuk: Nike. Ennek azóta mindenki örül, kivéve talán az Adidast, amelynek legnagyobb riválisává vált a sneakerpiacon. Ráadásul ’87-ben újabb merész húzással szerez új követőket a cég: egyszerűen nem dugja el a talpban lévő légpárnát, hanem még mutogatja is, és útjára indul a Nike Air Max azóta tartó hódítása.
Mi, magyarok, is büszkélkedhetünk saját sportcipőmárkával, a nem tiszavirág-életű Tisza cipő már többször is virágkorát élte több mint 50 éves fennállása óta.
Hétköznapi viseletté a karakteres divatelemeiről híres ’80-as években váltak igazán. Feltűrt farmernadrágszárral, kivillanó zoknival és bokával, esetleg színes fonalakból csomózott bokaláncokkal, télen-nyáron taposták az aszfaltot. Ráadásul mindenki megtalálhatta az ízlésének, stílusának megfelelőt, például a rock’n’roll-őrültek vagy a punkok Converse-ben nyomultak, a deszkások Vansban, az Adidas szinte klasszikusnak számított már, így a konszolidáltabb középkorú réteg is szívesen viselte, míg a Nike Air Max a fiatalabbak körében vált státusszimbólummá.
Azóta a Versace, a Gucci, a Louis Vuitton és más egyéb igazi nagyágyúk is felismerték a sneakerben rejlő NŐI láb kínálta lehetőségeket, így ma már a kifutókon is gyakoribbak a sanyargató tűsarkúnál ezek a viseletek, a high fashion szakemberei pedig a még kényelmesebb és egyedibb megoldásokért összedugják fejüket a szakértő sportcipőgyártókkal. Kényelmét minden korosztály felfedezte már magának, ezért szinte minden generáció férfi- és nőtagjai között egyaránt népszerűek, amit a fast fashion brandek meg is lovagolnak.
De az utcai sportcipőviseletek a praktikum mellett lazaságot, otthonosságérzetet is kölcsönöznek viselőjüknek, s ezzel egy olyan attitűdöt, amellyel a kor embere szívesen azonosul.
