retro divat szépség nyolcvanas évek

Spiráldauer? Éjszakára befont hajtincsek? Hajsütővas, ami nemcsak a hajat, hanem a fület is elégeti? Fém hajcsavarók? Kreppelés, amitől olyan szexi ladyk lehettünk, mint Marcellina? A nyolcvanas évek a hajkoronák korszaka volt: a szinte kötelező göndörítés után következett a tupírozás, majd az elkészült mesterművet minél több lakkal tartóssá kellett varázsolni. A korszak másik emblematikus trendje a színek orgiája volt: mind az öltözködésben, mind a kiegészítőket illetően tobzódtak az élénksárgák, méregzöldek, lilák, rózsaszínek. És azt sem lehet feledni, hogy ez volt az az időszak, amikor a nők a fülükben klipszet viseltek, a derekukon pedig széles, fényes műbőr övet, a már említett rikító színekben. 

Színváltó rúzs és természetesség

Az élénk színek a sminkelésben is előtérbe kerültek: csillámos, világoskék vagy lila szemhéjpúder, rózsaszín vagy narancssárga rúzs, esetleg ugyanilyen pirosító az arcon. A csókálló Mystic rúzst sárga, zöld vagy lila színben vásárolhattuk meg, a testhőmérséklet hatására változtatta a színét, és még másnap is nehezen lehetett eltávolítani. A szempillák különválasztása ekkor még nem tűnt követendő példának, mint ahogy a szőrtelenítés sem volt általános, főként nem a hónalj környékén. És a szemöldökök is a maguk természetességében pompáztak, gondoljunk csak a korszak szépségideáljára, Brooke Shieldsre. 

A napozás ártalmairól közel sem esett annyi szó, mint manapság, ezért nem meglepő a bronzolaj népszerűsége. Aki kicsit jobban odafigyelt magára, a Pataki Ági által reklámozott Fabulon naptejet is választhatta. Pattanásos arcbőrre ott volt a Tini tonik, randevú előtt befújhattuk magunkat bac, 8×4, Impulse vagy az émelyítő illatú sárga Limara dezodorokkal. Kézmosásra ott volt a Kék-vörös vagy az Amo, esetleg a Fa vagy Lux, ha kaptunk. A kezünkre Caola családi kézbalzsamot kenhettünk. 

Az otthonka dicsérete

Ami a divatot illeti, minták és színek orgiája jellemezte ezt az időszakot, valamint a kézzel kötött pulóverek diadalmenete – nemritkán tollakkal vagy tüllökkel ékesítve. És mindig, mindenben volt válltömés, Rotschild Klára, a Clara Divatszalonjának vezetője ezt az 1986-os Ez a divat-évkönyvben kifejezetten ajánlotta is az „asszonyos nőknek”, mondván, hogy „a súlytöbbletet ellensúlyozni lehet kiemelt vállal, amely az egész alakot karcsúsítja.” Pedig a túlméretezett, óriási zakók és kabátok igazából senkinek nem álltak jól, mint ahogy a korszak emblematikus darabja, az otthonka sem, amely – szerencsére – csak említés szintjén került elő az Ez az divat hasábjain: Juhász Istvánné Rózsikáról, a hajdúnánási Dózsa Termelőszövetkezet elnökének a feleségéről az 1982-es évkönyvből megtudhatjuk, hogy nagyon kedveli ezt a ruhadarabot: „Otthon szeretem a háziköntöst. A konyhában műszálas, végiggombos otthonkákat használok, rövidet. Négy-öt van. Idegenkedem a nadrágtól. Egyáltalán nincs nadrágom, se melegítőm, csak kosztümjeim.” Rózsikának a férfiak öltözködésére is vannak javaslatai: 

Mondd némán: A B C!

A száj sminkelésénél ezt ajánlják 1982-ben: „Reggel, ébredés után, még tusolás előtt a szájszéleket vitamindús zsíros krémmel vagy szőlőzsírral kenjük be. Ha a száj formája korrekcióra szorul, szélét szájceruzával határozottan rajzoljuk körül. Fénylő, csillogó, illatos a különböző aromákkal dúsított szájfénytől lehet. A kétségbeesett, szomorú szájak gyógytornája: az A B C. Erősíti az arc alsó részének izmait, simítja a ráncokat. Esténként, elalvás előtt mondjuk fel némán, jól kitartva, artikulálva, sorban a betűket – legalább harmincszor!” De szépészeti praktikákat is közölt olykor a lap: „Szép, sugárzó tekintetet lehet elérni néhány csepp citromos-vizes oldattal, amelybe vattát mártunk, és tunkoljuk vele a szemet. Nem tudni, hányan merték kipróbálni, és beszámoltak-e az eredményről, de ma már talán inkább „belsőleg alkalmaznánk a citromos vizet, nem a szembe csepegtetve. A barna hajszín felfrissítésére hagymahéjfőzetet ajánlottak, a bőr szépítésére pedig tejfürdőt: „A tejfürdőnek kímélő és bőrtápláló hatása van: ne tejet, hanem tejport keverjünk a vízbe, míg az habfehérré nem válik. Száraz bőrűek 1 deci glicerint öntsenek a fürdővízbe; a pikkelyes bőr simább lesz tőle.” 

A francia nők nem híznak

1985-ben közölték azt az összeállítást, amelyben a korszak emblematikus színésznőit kérdezték étkezési és fogyókúrás szokásaikról, egy szakértő kommentjeivel. Clio Goldsmithről megtudhattuk, hogy szerencsére gondolnia sem kell a hízásra, sokkal inkább forszíroznia kell az evést a napi izgalmak mellett, de a teljes csend és nyugalom mindig meghozza az étvágyát egy kis spagettire. Ursula Andress bevallotta, hogy a francia bisztrókonyhát kedveli, de a főétkezések között állandóan éhes, ilyenkor felvágott- és szalámilakomát rendez, amit vörösborral öblít le. Mindezek ellenére állította: „Sosem hízom.” Raquel Welch és Sylvie Vartan is tagadta, hogy valaha gondja lett volna a hízással, Jacqueline Bisset viszont bevallotta: ha hízik, semmit nem eszik napokig, ellenben megpróbál minél többet aludni. Meg is kapta a magáét a szakértőtől, aki viszont Marlene Jobert életmódjához gratulált: a francia színésznő étrendjében a gőzben párolt zöldségek és a fóliában sütött húsok játszották a főszerepet, de hetente egyszer kirúgott a hámból egy kis libamájjal. Ha ezek ellenére hízik két kilót, sokat iszik – árulta el –, és egy terápiás központban végigcsinál egy fogyókúrát orvosi felügyelet mellett. „Ahhoz, hogy jól fogyjunk, sokat kell inni, természetesen nem alkoholt. Vizet (a legjobb fogyókúrás ital), ásványvizet, koffeinmentes kávét, gyenge teát, gyógyfűkeveréket, zöldségerőlevest, gyümölcsleveket” – mondta a szakértő. A francia színésznők megihlették a ´85-ös évkönyv gasztronómiai rovatát is: többek között szerepel benne a hagymapörkölt, a „natúrszelet Du Berry módra” és a francia csokoládétorta, magyar főzőcsokoládéval. Nem biztos, hogy aki ezt mind megette, nem hízott két kilót.