Aki járt már valaha a genti katedrálisban, annak biztosan nem kerülte el a figyelmét a grandiózus szárnyas oltár, mely a világ legjobban védett műkincse jelenleg.
A világ legtöbbször ellopott műkincse meglepő módon sem nem egy apróság, sem nem valamiféle profán, modern műalkotás. A még összecsukott állapotban több mint 5 négyzetméternyi reneszánsz, fa szárnyas oltárt nemcsak mérete, de súlya okán is nehéz vállalkozás lett volna meglovasítani, mégis, számtalanszor megkísérelték, és bizony néha el is rabolták története során.
Műkincsek, kalandok és sok pénz: a művészvilág Indiana Jonesa éjjel-nappal nyomozIdőnként az alvilág bugyraiba is lemerül, de közben szerényen él, és még jogosítványa sincs.
Tovább olvasom
A legkalandosabb sorsú műkincs
A genti katedrális számára készített oltárkép története az 1420-as években kezdődött. Gent egyik gazdag polgára, Vyd Jodocus és neje, Burlut Lisbet rendelte meg a kor egyre híresebbé váló festőpárosától, a van Eyck testvérektől. A mű nemcsak a megrendelők nevének halhatatlanságát hozta el, de legújabb technikákkal – például olajfestéssel – és új művészeti szemléletükkel iskolát teremtő flamand testvérpáros nevét is belevéste a művészet egyetemes történetébe. A szárnyas oltárt valószínűleg az idősebbik fivér, Huybrecht tervezte meg, majd halálát követően öccse, Jan fejezte be.
A szárnyas oltárok fénykorukat élték ekkoriban, főként flamand területen. A hajtogatható szerkezet kiválóan alkalmas volt a korszak szellemiségének megfelelő, komplex ikonográfiai program megjelenítésére. Nem volt ez másként a genti Szent Bávó-templom számára készült reneszánsz szárnyas oltár esetében sem.
A teremtéstől Isten bárányáig
Hétköznapokon, amikor össze volt csukva az oltár, a felső négy szakaszban az angyali üdvözletet láthatták a hívek. A két alsó szárnyon Keresztelő Szent János és János evangélista szoborszerű képmása, a szélső szárnyakon az adományozó házaspár mellképe található. A szárnyakat csak ünnepnapokon nyitották ki, ekkor tárult fel teljes szépségében a monumentális mű, melyet a mai napig a művészettörténet legkülönlegesebb emlékeként tartanak számon.
A 12 táblából álló, grandiózus reneszánsz alkotás 20 különálló képet tartalmaz, mintegy 50 jelenettel a Bibliából. A nyitott állapotban hozzávetőleg 20 négyzetméter területű, többtonnás oltárkép megóvására egy hét méter magas, golyóálló üvegkalitkát húztak fel a templomtér felé eső részen. Az üveglapokon belül állandó klíma vigyázza a 2019-ben restaurált műalkotás épségét. De nemcsak a levegő változékony hőmérsékletétől és a párától védi a rendszer, hanem a lopástól is.
A bárány arca
A genti poliptichonszerkezetű oltár központi alakja Isten báránya, A bárány imádása nem csak a művészpáros, a kalandos történet és a művészettörténeti értéke miatt érdekes látnivaló. Alig néhány évvel ezelőtt, amikor nekifogtak a mű utolsó restaurálásának, különös dolgot fedeztek fel az olajfesték rétegei alatt. A bárány arcát már nem sokkal a mű megalkotását követően átfestették. A felfedezés nemcsak azért volt megdöbbentő, mert egy egészen más típusú ábrázolási mód bukkant fel – a bárány szinte emberi tekintettel nézett egykor a szemlélőre –, hanem azért is, mert elkészültét követően olyan hamar történt meg az átfestés, hogy a korábbi javítások során, a kellő eszközök híján, nem tűnt fel senkinek évszázadokon keresztül, hogy több réteg festék fedi az eredeti formákat.
Mindenki ezt akarta ellopni
A magas fokú védelemnek bizony komoly oka van, bő 600 éves története során legalább 12 alkalommal kísérelték meg ellopni vagy elrabolni a reneszánsz remekművet. 1432-es felszentelését követően közel 150 éven át viszonylagos békességben ékesítette a Szent Bávó-katedrális szentélyét, és valószínűleg ez volt az első és utolsó hosszabb, nyugalmas időszaka.
A reformáció idején a katolikus hívek lopták el elsőként, hogy kimenekítsék a képrombolók karmai közül. 1566-ban a kálvinisták megostromolták a templomot, egy faltörő kossal törve be a kaput, majd benyomultak a templomba, hogy elégessék a híres reneszánsz oltárt. A szervezett lopás azonban nem járt sikerrel, az oltárkép megmenekült, az egyházszakadás militáns időszakát szétszerelve, a templomtorony falába rejtve vészelte át, majd visszakerült eredeti helyére.
Kannibálok között élt, tanított és gyógyított a magyar nővér 14 éven átMolnár Mária kalandos és elhivatott életét még mindig nagyon kevesen ismerik.
Tovább olvasomNapóleon is szemet vetett rá később, a nagy műkincsgyűjtő uralkodó 1794-ben küldte el a katonáit, hogy vigyék el neki Párizsba. A francia csapatoknak a 12 tábla közül négyet sikerült magukkal vinniük, mely aztán a Louvre-ba került, ahol a császár hódításait volt hivatott hirdetni, és egészen Napóleon uralmának végéig ott is maradt.
Jobban járt volna, ha vissza se kerül?
A templom egyik későbbi kanonoka úgy gondolta, hogy az oltárképek már nem sokat érnek, hiszen kopottak és régiek, ezért eladta őket. A faszerkezetet kettévágta, a felét el is adta, ezek később III. Frigyes Vilmos porosz király udvarába kerültek.
A berlini kiállításon aztán széltében kettéfűrészelték őket, hogy egyszerre látszódjon mindkét oldaluk.
De a Gentben maradt másik fele sem járt jobban. 1822-ben kigyulladt a genti katedrális, az oltárkép megpörkölődött ugyan, de átvészelte a megpróbáltatásokat. Száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy hazatérjen a másik fele, a versailles-i békét követően, 1920-ban kerülhetett erre csak sor.
1932-re sikerült helyrehozniuk a képeken esett kárt, ám két évvel később, egy áprilisi éjszakán betörtek a katedrálisba. A bal oldalon alul elhelyezkedő két panelt – Az igaz bírákat és Keresztelő Szent Jánost lefűrészelték, és ellopták.
Váltságdíjat is követeltek érte
A tolvajok másnap 1 millió frankot követeltek érte, a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló táblát a genti pályaudvaron hagyták, hogy megerősítsék, valóban náluk van az ellopott rész. A nyomozás nem vezetett eredményre. Év vége felé egy haldokló bankár gyónta meg, hogy köze volt az értékes műkincs elrablásához, ám halálos ágyán egy rejtvényt hagyott a nyomozókra – ami szintén nem vezette őket eredményre. Az elveszett táblákat Hitler is kerestette, valóságos hajtóvadászatot indított a felkutatásukra. Azokat ugyan nem találták meg a nácik, ellenben egyszerűen elrabolták az egész maradék oltárt.
A háború vége felé számtalan más műalkotással együtt az Altaussee melletti sóbányában rejtették el a genti oltár maradékát is. Fel is robbantották volna, ha egy bányász nem vágja el a detonátor vezetékét. A genti oltár 1945-ben visszakerült a katedrálisba. Az igaz bírákról másolatot készíttettek egy volt festményhamisítóval, és azt tették be az eredeti helyére. A belga hatóságok 1945 óta már hatszor fésülték át az egész templomot, egyszer még egy tízméteres mélységig hatoló röntgensugárral is átvilágították, mindhiába. A hiányzó táblakép azóta sem került elő
Ha érdekel a művészet, és az elmúlt évszázadok furcsa képzőművészeti alkotásait is szereted, ezt a cikkünket ajánljuk.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
