A Nemzeti dal eredeti szövege nem egészen ugyanaz, mint amit mindannyian ismerünk. A költő sem úszta meg azt, hogy mások beleszóljanak a munkájába.
Petőfi Sándor a nemzet költője lett, szabadságszeretete, bátorsága, buzdító fellépése egyre inkább arra ösztönözte kortársait is, hogy álljanak ki az általuk hitt dolgok mellett. Petőfi számos nagyszerű költeményt hagyott ránk, de ezek közül kiemelkedik a Nemzeti dal, mely halhatatlanságot kölcsönzött neki. Azonban megírásának körülményei lehet, hogy nem is olyanok voltak, mint amiről eddig tudtunk? Hisz Petőfi nem szavalta el ezt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, és a szöveg is változott az eredetihez képest.
Mi történt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén?
A híres szakíró, politikus Zichy Jenő korabeli visszaemlékezése szerint Petőfi valóban elszavalt egy buzdító beszédet a Nemzeti Múzeumnál, de az nem a Nemzeti dal volt, ugyanis Zichy konkrétan emlékezett Petőfi egy elhangzott sorára, mely ez volt: „Ébredj, magyar!” A Nemzeti dalban pedig nyilván nincs ilyen sor. Többezres tömeg gyűlt össze a helyszínen, és az eső is esett, így hangosítás híján igencsak kevés ember hallhatta Petőfi hangját ténylegesen, nagyjából csak azok, akik közel álltak hozzá. Az viszont tény, hogy sok más helyszínen valóban elhangzott a Nemzeti dal Petőfi szájából, mégpedig korabeli feljegyzések szerint az alábbi helyszíneken: a Pilvax kávéházban, a Nemzeti Színházban, az orvosi egyetemnél, a szeminárium terénél, az Egyetem téren, a Semmelweis utcában, valamint a Kossuth Lajos utca és a Szép utca sarkán.
Honnan ered, hogy a Nemzeti Múzeumnál szavalta el a Nemzeti dalt?
A tévhit onnan terjedhetett el, hogy Vahot Imre április 22-én nyilvánosságra hozta és kiadta a Nemzeti dal kottáját, melyet Kálózdi János zenésített meg, és melynek címlapján Petőfi szaval a múzeum lépcsőjénél. A közhiedelemben pedig ezt a mozzanatot a Nemzeti dal elhangzásával társították. Kálózdi János megzenésítését a Pesti Divatlap a következőképp reklámozta:
„A címlapon a múzeum terén tartatni szokott népgyűléseket igen híven tünteti fel. Az oszlopos lépcsőzet egyik falán állnak a nép szónokai, kik közt Petőfi is gyakran szerepelt, főleg versei előadásával.”
A híres 12 pont a Landerer-nyomdában lett kinyomtatva, de Petőfiék elutasították a cenzúrát, mert minél több emberhez el akarták juttatni a pontokat, minél hamarabb. A Nemzeti dal egyébként már március 13-ára elkészült, azzal a céllal, hogy a költő a 19-i rákosmezei vásáron fogja elszavalni azt, de a bécsi forradalom hatására már március 15-én kitört hazánkban is a forradalom, melyre már készen állt a szerzemény. Petőfi így emlékezik erről:
„A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjuság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.”
Szendrey Júlia is tudatában volt annak, hogy a Nemzeti dal megírása férje pályájának egyik meghatározó pillanatát jelenti. Ezt mutatja az az ajándék, amelyet még 1848-ban a „Talpra Magyar Versért” készített férjének: egy bőrtárca, amely 2011 óta a Petőfi Irodalmi Múzeum állandó Petőfi-kiállításán megtekinthető. A tárca három részből áll, a két szélső részét gyöngyhímzés díszíti: az egyik oldalon nemzeti színű lobogó látható zöld levelekkel és a „Talpra Magyar Versért” felirattal, a másikon pedig egy virágokat tartó puttó a készítés dátumával és a megajándékozott nevével: „Pest, 1848. Petőfi Sándornak.”
A szöveg változásai
A Pesti Napló 1906-os száma szerint a szövegen Petőfi több alkalommal is változtatott. Március 14-én este a Pilvaxban már ott volt a zsebében a vers, amit a költő eleinte vonakodott megmutatni a többieknek. Szikra Ferenc jurátus azonban rápillantott a kihajtott papírra, s el tudta csípni az első szavakat: Rajta magyar! A joggyakornok erre rögtön élt egy jobb javaslattal, mondván, előbb talpra kell állítani a magyart, s csak utána lehet tovább biztatni. Petőfi állítólag nem kérte ki magának a javítást, inkább megfogadta a tanácsot. Ám itt még nem ért véget a munkája, az első sor eredetileg így nézett ki: „Talpra magyar, most vagy soha! Az utolsó három szót aztán így módosította: ,,hi a haza", s már meg is született a mindannyiunk által ismert verzió.
A Dohány utcai lakás szerepe
Petőfi és kedvese, Szendrey Júlia közös albérlete a Dohány utcában volt található, de
olyan drágának bizonyult, hogy csak úgy tudták finanszírozni, ha megosztották a lakást barátjukkal, Jókai Mórral is.
A Dohány utcai albérlet március 15-e összes fontos pesti helyszínéhez közel volt, ezért is töltött be kulcsfontosságú szerepet az eseményekben. A nagy nap történéseit pontosan rögzítette Petőfi forradalmi naplója. Miután a Dohány utcai lakásából elszaladt a Pilvaxba, majd ismét hazatért, így folytatódott a nap:
„Hazamenvén, előadtam szándékomat a sajtó rögtöni fölszabadításáról. Társaim beleegyeztek. Bulyovszki és Jókai proklamációt szerkesztettek. Vasvári és én föl s alá jártunk a szobában. Vasvári az én botommal hadonászott, nem tudva, hogy szurony van benne; egyszerre kiröpült a szurony egyenesen Bécs felé, anélkül, hogy valamelyikünket megsértett volna.
– Jó jel! – kiáltánk föl egyhangulag.
Amint a proklamáció elkészült, s indulófélben voltunk, azt kérdem, micsoda nap van ma?
– Szerda – felelt egyik.
– Szerencsés nap – mondám –, szerdán házasodtam meg!
Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt ifjakkal. Jókai a proklamációt olvasta föl, én nemzeti dalomat szavaltam el; mindkettő riadó tetszéssel fogadtatott.”
Egyéb érdekességek
A legújabb kutatások szerint, az író, Táncsics Mihály kiszabadítása a börtönből sem úgy történt, ahogy hinnénk.
Táncsics ugyanis egyáltalán nem volt lelkes az akciótól, sőt, nem igazán mutatott heves érzelmeket az események felé,
ugyanis állítólag olyan álmos volt és kótyagos, hogy, ő gyakorlatilag átaludta a forradalmat.
Petőfi feljegyzése szerint a március 15-ét megelőző éjszakát az alábbi módon töltötte:
„Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt, bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel, ki mindig buzditólag áll gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni? mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mingyárt holnap... hátha holnapután már késő lesz!”
További érdekességekért a március 15-i forradalom menetéről és Petőfivel kapcsolatban érdemes megnézni az alábbi videót.
