pál utcai fiúk

A kötelező olvasmány mellett mostanra a Vígszínház sikeres zenés darabja révén is ismert Molnár Ferenc regénye, amely mára sem vesztette aktualitását. A körúti teátrumban jövő hónapban már 350. alkalommal állítják színpadra A Pál utcai fiúkat: ebből az alkalomból idézünk fel egy bizarr történetet, melyben Nemecsek bőrébe bújt egy férfi.

A Pál utcai fiúk sikerét akarta meglovagolni

Jezsek-Józsika Ferenc a hetvenes éveiben járva osztott az Úttörő áruházban Nemecsekként autogramokat: nem az hajtotta, hogy élményt szerezzen az előtte sorban álló tömegeknek, hanem az anyagi ellenszolgáltatás, amelyet ezért kért. Azt állította, Molnár Ferenc róla mintázta Nemecsek Ernő alakját, a nagymamák és unokák pedig vevők voltak a sztorijára.

Egyetlen kis gond volt a történettel, mármint azon túl, hogy a regénybeli Nemecsek vézna kölyök volt, míg Jezsek-Józsika tagbaszakadt férfi. Az író húga, Molnár Erzsébet elmondta: őt is megkereste még 1959-ben a férfi, akinek eleve csak azért nyitott ajtót, mert a rendőrség szót kiabálta be.

így felbukkanása meglehetősen meglepő fordulat lenne. Egészen egyszerűen fogalmazva – Jezsek-Józsika csak egy csaló volt.

És még ő indított pert!

Mindez már abban a perben hangzott el, amelyet faramuci módon épp Jezsek-Józsika indított Hollós Korvin Lajos ellen, aki egy publicisztikában 1962-ben az Élet és Irodalom hasábjain vádolta meg a férfit azzal, hogy hazugságból szerez bevételt magának.

Nem teljesen érthető mai szemmel nézve, hogy mégis mi lehetett a célja a perrel, mindenesetre a jó hírnév megvédése nem igazán sikerült, mivel nemcsak Molnár húga cáfolta meg alapjaiban állítását, de tanúként citálták a bíróság elé volt feleségét is. Ő keresetlenül fogalmazott azzal kapcsolatosan, mennyire ismerte meg szavahihetőnek egykori hites urát:

A férfi három forintot kért egy aláírásért, amit a perben tagadott. A per – ami egyébként akkora feltűnést keltett, hogy jegyeket árultak rá – végül azzal fejeződött be, hogy a felperes Józsika-Jezsek Ferenc keresetét elutasították, és a perköltség megfizetésére kötelezték őt.

De akkor ki lehetett Nemecsek?

Ha viszont nem a papucskészítő álrendőr – aki egyébként ebbéli minőségében felkereste Molnár lányát is – volt Nemecsek, akkor mégis ki?

Az ügyben alapos nyomozásba kezdett Bálint Endre, körbejárva a népszerű hipotéziseket. (A Jezsek-Józsika-szál nem tartozik ezek közé.) Az egyik azt feltételezi, hogy az író maga volt Nemecsek: ehhez érdekes adalék, hogy Molnár éppen Ernő-napon született, és eredeti neve, a Neumann Ferencz sok betűegyezést mutat regénye tragikus sorsú főszereplőjéével. Hasonló hangzású névvel – Pollatsek, például – többen is rendelkeztek Molnár iskolatársai közül, akikről regénye karaktereit vállaltan mintázta. És ott van még Feiks Jenő is, az író gyerekkori, szőke, vékonydongájú barátja, aki viszont 1939-ben hunyt el, nem pedig 1919-ben, ahogyan azt Molnár Ferenc Amerikából megüzente.

Létezhetett egy „valódi” Nemecsek is

Volt azonban egy férfi, akit A Pál utcai fiúk némafilmváltozatának forgatására az igazi Nemecsekként vitt el Molnár még 1917-ben: egy szabóüzletben dolgozott valahol arrafelé, ahol a regény cselekménye játszódott, neve is nagyban hasonlított Nemecsekéhez, és 1920 körül hunyt el tébécében. 

Ezt többen is hallották: eszerint nem a vörösingesek, hanem bizony a Pál utcaiak nyomták víz alá Nemecseket. Bálint Endrének azonban nem sikerült ennél többet kiderítenie a titokzatosnak megmaradt férfiról – azt tehát tudjuk, ki nem volt Nemecsek, azt pedig, hogy ki lehetett, talán soha nem is fogjuk már megtudni.