Nem tudom, Isten mire rendelte a nőket, nem is az a dolgom, hogy ebben állást foglaljak, de azt tudom, hogy az elmúlt közel három hónapban rengeteg kiváló nő történetét mesélhettem el ezen az oldalon, és ez egyszerre volt elképesztően felemelő és rettentően szomorú is, mivel számtalanszor kezdődött úgy a cikk, hogy „abban a korban ez nem volt jellemző a nőkre” vagy „ezt nem engedték a nőknek”, „kimaradt a történelemkönyvekből" és a többi.
Az elfeledett nők a történelemből
Valahányszor egy-egy tudósnő, orvosnő, művésznő, katonanő, kémnő portréján dolgoztam, mindig meg kellett fogalmaznom azt a szívszorító gondolatot is, hogy bizony róluk igen ritkán tesz említést a (szak)sajtó, a történelemkönyvek, a tudományos világ. Háttérbe szorították őket, nem ismerték el a munkájukat, a képességeiket – csak azért, mert nők voltak. Ez nem az én véleményem, ez történelmi tény. A tények pedig makacs dolgok – ahogy drága apai nagymamám szokta volt mondani.
„Biztonságosabb a fronton harcolni, mint az USA-ban megszületni” – tízezreket mentett meg a 20. századi orvosnőRettenetes közegészségügyi állapotok uralkodtak egykor Amerikában, nem is hinnéd mennyire.
Tovább olvasom
Ezek a nők is makacsok voltak. Hittek magukban, az ügyben, amit képviseltek. Fontosabbnak tartották azt, hogy bebizonyítsák a tudományos hipotézisüket, hogy embereket mentsenek meg egy háborúban, vagy megállítsanak egy járványt, esetleg leleplezzenek egy merényletet az amerikai elnök ellen.
Tehát, nem a férfiak ELLEN harcoltak, nem azt akarták bebizonyítani, hogy jobbak a férfiaknál, és nem is akartak „nagyobb farkat növeszteni, mint a férfiaknak van” (szintén idézet a levélből).
Egyszerűen élni szerették volna az életüket, és hozzátenni valamit ahhoz a világhoz, amiben éltek. Jobbá akarták tenni. Ez pedig dicséretes, becsülendő és előremutató.
Nők és férfiak együtt
Azt nem értettük már évszázadokkal ezelőtt sem, és azóta ebben sajnos vajmi keveset változott a világ, benne Magyarország, hogy amíg ezen a bolygón élünk, akár férfiként, akár nőként, EGYÜTT formáljuk a közös létünket, azt a jelent és jövőt, amiben a gyermekeink és az unokáink felnőnek. Ez pedig sokkal fontosabb ügy annál, minthogy rivalizáljunk bármilyen differencia mentén, legyen ez akár nő és férfi, város és vidék, fiatal és idős törésvonal. Az angolnak vagy egy remek mondása erre:
„Teamwork makes the dream work”,
vagyis a csapatmunka a záloga, hogy valóra váltsuk a (közös) álmainkat.
Úgyhogy ahelyett, hogy kinek-kinek a nemi szervét méricskélnénk, inkább tanuljunk a múltból, olvassuk együtt a kortárs és régmúlt nagyjaink történetét. Ez segíthet elsimítani azokat a sokkal inkább vélt, mint valós különbségeket, amelyek a két nem között vannak. Egymás eredményeinek az elismerése nem gyengeség, hanem a nagyság jele. De addig is, ha valaki továbbra is másképp látja ezt, annak maradok továbbra is femináci, és még büszke is leszek rá.
De hogy megtartsuk az egyensúlyt, jöjjön egy interjú a Hunyadi című sorozat egyik főszereplőjével, egy ízig-vérig férfival; itt olvashatod el.
Kádár L. Gellért: „Hunyadiként kihoztam magamból a férfi őserőt”A Hunyadi Jánost alakító Kádár L. Gellért élvezi a népszerűséget, de szeretne meghúzni egy egészséges határvonalat. Interjú.
Tovább olvasom
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
