Saját férjénél is híresebbé vált a férfiruhás női katona

GettyImages-1464706

Az 1900-as évek elején kitört mexikói forradalomban nem csak férfiak harcoltak egymás ellen. A soldaderáknak nevezett nők olyan bátran küzdöttek, hogy néha még a csatatéren is felülmúlták a férfiakat. Történetüket mégis majdnem elfelejtették.

A soldaderák néven ismert női harcosok közül sokan olyan forradalmi csoportokhoz csatlakoztak, amelyek a 20. század elején igyekeztek segíteni Mexikónak kiszabadulni Porfirio Díaz elnyomó rezsimje alól. Ám ezekről a bátor nőkről a mai napig sok félreértés kering. Először is sokan azt feltételezik, hogy a soldadera kifejezés a spanyol soldado, azaz katona szóból származik. Pedig az eredete a soldada, ami „a katona fizetését” jelenti. Annak idején ugyanis a férfi katonák a feleségüknek adták a fizetésüket, hogy azok élelmet vehessenek, és elláthassák a háztartást. Ebből a nőies szerepből léptek egyet előre azok a nők, akik inkább maguk is fegyvert ragadtak.

Tették azt abban az időben, amikor a normák szerint otthon kellett volna tölteniük az idejüket a háztartás vezetésével, a gyerekek nevelésével, és illedelmesen várni haza a férjüket, testvérüket, apjukat, fiukat. Ennek megfelelően gyakran a seregben sem nézték jó szemmel a jelenlétüket, sok helyen fel sem vették őket, így a nem olyan jól megszervezett csoportokhoz tudtak csak csatlakozni. Még ott is szinte visszapattantak a szexizmus betonfalairól: nehezen hitték el nekik, hogy ők is képesek arra, amire egy férfi. Így aztán nehezen is ment az előrejutás, hiába teljesítettek jól: csak néhány nő tudott felkapaszkodni a ranglétrán, és tisztté válni. Őket coroneláknak nevezték, és néhányukat informálisan tábornokként is emlegették.

1911: a női harcosok gyakorolják a lövészetet
1911: a női harcosok gyakorolják a lövészetetLibrary of Congress / Getty Images Hungary

A leghíresebb női harcosok

Petra Herrera csak úgy tudott beállni harcolni a frontvonalba, hogy férfinak adta ki magát. Felvette a Pedro nevet, létrehozott egy hamis személyazonosságot, majd hajnalonként úgy tett, mintha leborotválná a „szakállát”. Keményen harcoló, kiváló stratégaként specialitása a hidak felrobbantása volt. Komoly hírnevet is szerzett magának, végül 200 fős dandár vezetését bízták rá. Csakhogy kilógó hosszú haja végül elárulta, hogy valójában nőnemű, akkor megtagadták tőle a katonai rangot, és eltávolították a seregből. A másik híres férfiruhás harcos María Quinteras de Meras volt, aki olyan nagy tiszteletnek örvendett, hogy ebben végül megelőzte saját, kapitányi rangban alatta szolgáló férjét.

Adela Velarde Pérez ápolóként segítette a katonákat
Adela Velarde Pérez ápolóként segítette a katonákatDracreatrix / Wikimedia Commons

Adela Velarde Pérez gazdag családba született, ám nagyon fiatalon, 15 évesen rájött, hogy orvos szeretne lenni. Kamaszkora ellenére komolyan vették, amikor csatlakozott a forradalomhoz: a Fehér Kereszt mexikói egyesületében dolgozott, és nagy szerepe volt abban, hogy egyre több női harcos állt be a seregbe akár ápolónőként, akár harcosként. Nevét mégis szinte kitörölték a történelemkönyvekből, csak 1962-ben ismerték el a forradalom veteránjaként. A hetvenes években hunyt el, mélyszegénységben. Ma viszont az összes nőt jelképezi, akik – nem csak a mexikói forradalom alatt – részt vett a betegek és sebesültek gondozásában, az élelmezésben, illetve a harcokban.

Szintén híressé vált Amelio Robles Ávila (született: Amelia Robles Ávila), aki a helyzetet arra használta, hogy kialakítsa férfiidentitását, amihez a forradalom lezárása után is ragaszkodott, 95 éves korában bekövetkezett haláláig. Ma már úgy tartják, hogy ő volt az egyik első transznemű ember a mexikói történelemben. A forradalom idején kiváló lövészként és lovasként ezredesi rangig vitte, hat golyó is megsebesítette, de végül mindig felépült. Élete második felében már sorra kapta a kitüntetéseket a forradalom idején tett hősi szolgálataiért, megnősült, és egy gyermeket is örökbe fogadott feleségével.

A híres mexikói női harcosok egy része 1912–1913-ban
A híres mexikói női harcosok egy része 1912–1913-banPhoto 12 / Getty Images Hungary

Nem minden soldadera ment önként

Nehéz pontosan megmondani, hogy hány soldadera ragadott fegyvert a háború alatt, de elegen voltak ahhoz, hogy a hatóságok figyelmét is felkeltsék. Ángel García Peña hadügyminiszter megpróbálta megakadályozni a soldaderák részvételét a harcokban, ám figyelmeztették, hogy ez esetben több csapat is lázadásba kezd. Így aztán kénytelen-kelletlen hagyták a nőket is harcolni.

Néhányuk azonban nem önszántából ment a csatamezőre. Egyes férfiak ragaszkodtak feleségeik jelenlétéhez, hogy legyen, aki főz rájuk, és ellátja a sebeiket. Egy feleség terhesen volt kénytelen követni urát a csatatérre, ahol rettenetes körülmények közt szült meg, majd amiatt kellett eltemetnie gyermekét, mert nem talált elég vizet maguknak a sivatagban. Néhány soldaderát katonák raboltak el falvakból, s ha nem álltak be a seregbe, lelőtték őket. Sokan pedig pont az ilyen események hatására döntöttek úgy, hogy inkább nem maradnak otthon férjük védelme nélkül, kiszolgáltatva a katonák zaklatásainak, hanem inkább beállnak harcolni, ott ugyanis ironikus módon több védelemre számíthattak. Azok, akik nem értettek a fegyverforgatáshoz, ápolónőként, szakácsként, takarítónőként segítették a harcosokat. 

Egy harcos, akinek neve nem maradt fenn
Egy harcos, akinek neve nem maradt fennPhoto 12 / Getty Images Hungary

Sok évtizedbe telt, mire elkezdték elismerni a női harcosokat

S hogy később mi lett velük? Bár a soldaderák vitézül harcoltak a mexikói forradalom idején, utána a legtöbbjük kénytelen volt visszatérni a megszokott szerepeihez. Nagyon kevesen kaptak bármiféle elismerést kemény munkájukért. A forradalmi győzelem ellenére is kevés előrelépés történt a nők jogai terén. Mivel a történelmet férfiak írták, nyugodtan kihagyhatták azokat a nőket, akikről nem volt kedvük írni, vagy egyértelműen férfiszemszögből örökítették meg őket, harci képességeik helyett kívánatosságukra fókuszálva. Emiatt sok évtizeden át a soldaderák szexuális tárgyként maradtak fenn a kollektív emlékezetben. A 20. század végén kezdte csak el Mexikó megfelelően felismerni a soldaderák bátorságát, kiállását, valódi képességeit. Sokan máig inspirációt merítenek a női harcosok történeteiből, akik akkor is harcoltak a hazáért, ha abban a férfiakhoz képest fogyatékos emberi lényként tekintettek rájuk. (A borítókép illusztráció.)

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra