Myra Colby Bradwell 1831. február 12-én született a vermonti Manchesterben. Családja 1843-ban az Illinois állambeli Schaumburg településen telepedett le.
A wisconsini Kenoshában, majd az illinois-i Elginben működő női szemináriumban folytatott tanulmányai után 1851-ben tanítónő lett.
Jogi útra lép az első női ügyvéd
1852-ben Myra Colby feleségül ment James Bolesworth Bradwellhez. Férje jogot tanult, és még diákként kezdett el ügyvédként praktizálni Chicagóban, miután a család odaköltözött. Míg Myra Colby nevelte a négy gyereküket, a férje sikeres ügyvédi karriert futott be. Eleinte segített neki, és a férje ügyvédi irodájában dolgozott, majd bekapcsolódott az illinois-i nőmozgalomba, a polgárháború alatt pedig pénzt gyűjtött a sebesülteknek. Még a harcok kitörése előtt elkezdett jogot tanulni, amit megszakított a segélyezési munkája, de a háború befejezése után folytatta a tanulmányait.
1868-ban megalapította Chicago egyetlen hetilapját, miután megszerezte a szükséges engedélyt ahhoz, hogy Illinois államban egy nő is vállalkozást indíthasson. Bradwell lett a Chicago Legal News egy joggal foglalkozó újság üzleti és szerkesztőségi vezetője.
A lap gyorsan jelentős hírnévre tett szert.
A Chicago Legal News beszámolt a bírósági döntésekről, elősegítette a jogi szakma reformját, és támogatta a nők jogait. Az egyik rovat kifejezetten a nők társadalmi és jogi helyzetének előmozdítását célozta meg.
1869-ben, miután kitüntetéssel letette az illinois-i ügyvédi vizsgát, Bradwell az Illinois-i Legfelsőbb Bírósághoz fordult ügyvédi kamarai felvételért, ám engedélyét hivatalos véleménynyilvánítás nélkül elutasította a bíróság. A testület jegyzőjének levele szerint a kérelmét azért nem fogadták el, mert férjezett nő volt.
Hiába az elutasítás, nem adta fel
Bradwell újból kérvényezte a bíróságtól a kamarai felvételét, azzal érvelve, hogy a közelmúltban elfogadott törvények megnövelték a házas nők jogi lehetőségeit. Az Illinois-i Legfelsőbb Bíróság hivatalos véleményében ismét elutasította Bradwell kérelmét. A döntés indoklása már nem Bradwell házas státuszán alapult, hanem pusztán azért, mert nő volt. A határozat ellen az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságához fordult, ahol tévedésbejelentést tett.
Három évvel később, 1973. április 15-én az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága megerősítette az engedélyének megtagadását.
Bradwell ügyvédei azzal érveltek a legfelsőbb bíróság előtt, hogy Illinois megsértette a nőnek az amerikai alkotmány 14. kiegészítésében foglalt kiváltságok és mentességek klauzulája szerinti jogait, amikor megtagadta tőle az ügyvédi engedélyt. A Bíróság 8-1 arányban hozott határozatában nem értett egyet. Samuel F. Miller bíró szerint az ügyvédi hivatás gyakorlásának állami szabályozása független az Egyesült Államok állampolgárságától, és így nem élvez védelmet a 14. módosítás által. A bírák összefoglalták a nők társadalomban betöltött szerepéről akkoriban uralkodó nézeteket:
„A nő legfőbb rendeltetése és küldetése, hogy betöltse a feleség és anya nemes és jótékony tisztségét...”
Salmon P. Chase főbíró volt az egyetlen, aki nem értett ezzel egyet és másként szavazott.
Addig sem tétlenkedtek
Az alatt a három év alatt, amíg az ügye az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán függőben volt, Bradwell és férje segített Alta Hulettnek – akit szintén elutasítottak – olyan törvénytervezetek kidolgozásában, amelyek lehetővé teszik, hogy nők is bejuthassanak az illinois-i ügyvédi kamarába. Miután ez a jogszabály 1872. március 22-én illinois-i törvénnyé vált, Bradwell megtagadta, hogy újra jelentkezzen az ügyvédi kamarába, mivel úgy vélte, hogy a bíróságnak saját kezdeményezésére újra meg kellene vizsgálnia ezt az ügyet.
Közben más amerikai államokban is egyre több nő vágott bele, hogy bejegyzett ügyvéd lehessen. Bradwell segítségével egyre többeknek sikerült is ez:
Belva Ann Lockwood nemcsak kamarai tag lett, hanem először nőként a Legfelsőbb Bíróságon járhatott el.
Rengeteg veszteség érte, de felállt
Ez idő tájt Bradwell és férje tragikus veszteségeket szenvedett az 1871-es chicagói tűzvészben, elvesztették az otthonukat, jogi könyvtárukat és a Chicago Legal News című lapot. Mindezek ellenére Bradwell ragaszkodott az újság további kiadásához, és
a következő néhány héten belül a Chicago Legal News kiadása újraindult.
Bradwell továbbra is küzdött a nők jogaiért, 25 éven át folytatta a jogi reformok előmozdítását és a nők jogi szakmában betöltött szerepének megvitatását. Ő lett az újonnan alapított Illinois-i Női Választójogi Szövetség (IWSA) levelező titkára.
Időközben férje kezdeményezésére az illinois-i legfelsőbb bíróság végül felülvizsgálta Bradwell eredeti kérelmét, hogy felvegyék az ügyvédi kamarába, végül 1890-ben visszamenőlegesen tették ezt meg. Így 1870-es kezdéssel ügyvédi kamarai tagként ismerték el Myra Bradwellt, csakhogy
kinevezés későn érkezett: miután három évig küzdött a rákkal, Bradwell 1894. február 14-én meghalt.
Az első nő, aki Nobel-díjat kapott egy ólomsírban nyugszik a Pantheonban – ismerd meg a történetét az alábbi cikkünkből.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
