Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az egyes nemzetekre vonatkozó sztereotípiákkal mindannyian találkoztunk már, és tapasztalhatjuk is a bőrünkön, hogy mit gondolnak rólunk más népek, csupán a hovatartozásunk alapján. De vajon mennyi igazság van ezekben az előítéletekben? Ezt a témát jártuk körbe.
Gyakran sztereotip vonásokat tulajdonítunk azoknak az embereknek, akikről a nemzetiségükön kívül nem sokat tudunk. Egyesek ezen sztereotípiák alapján választanak úti célt, például nem utaznak oda, ahol szerintünk az emberek durvák. Mások nem vesznek olyan terméket, amely olyan országban készült, ahol a sztereotípiák szerint nem túl higiénikus a lakosság. Ezzel gyakran találkozunk viccekben, amelyek az adott népekre nézve bántóak is lehetnek: a skótok "skótok", a franciák pökhendiek és csigazabálók, az olaszok szenvedélyesek, folyton tésztát esznek, és az anyjuk mögé bújnak, a britek karót nyeltek, a japánok nagyon udvariasak és tartózkodóak, az amerikaiak kövérek. Valóban elmondhatunk valamit az ember pszichológiai tulajdonságairól és jelleméről csupán a nemzetisége alapján? Az amerikai Daniel Katz és Kenneth Braly elôször 1933-ben közölte kutatási eredményeit az etnikai, nemzeti sztereotípiákkal kapcsolatban, magát a sztereotípia műszót egy ragyogó gondolkodó és publicista, Walter Lippmann közvetítésével a nyomdaipar szaknyelvéből kölcsönözték.
A személyiségvonások tudománya segíthet?
Sok nemzeti sztereotípia pár konkrét tulajdonságra összpontosít, mint például arra, hogy egy adott nemzet mennyire hangos, mennyire precíz, vagy éppen mennyire fukar. De az ember több, mint egy vagy két tulajdonság elegye. Még ha pontos információink is vannak is arról, hogy valaki éppen mennyire hangos, precíz, vagy mennyire veri fogához a garast, ez vajon mennyit árul el valójában róla? Valljuk be, nem sokat.
Itt jön a képbe a személyiségvonások tudománya, mely a lehető legátfogóbban foglalja össze az emberek közötti hasonlóságokat és különbségeket. A Big Five személyiségjegyek például ilyen modellt alkotnak, segítségükkel feltérképezhető, mennyire különböznek az eltérő kultúrákból származó emberek, és mennyire pontosak a sztereotípiáink róluk.
Személyiségkutatók több tucat országból kérték fel az embereket, hogy töltsék ki ugyanazt a személyiség-kérdőívet magukról vagy egy általuk jól ismert honfitársukról. Ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy felmérjék a nemzeti különbségeket az emberek valós személyiségjegyeit illetően.
A tudósok arra is kérték az embereket, hogy ugyanezt a kérdőívet használják a saját nemzetükre vonatkozó vagy egy másik nemzetiség tipikus képviselőjéről alkotott véleményük leírására is. Ez lehetővé tette a tudósok számára, hogy felmérjék a nemzeti személyiségsztereotípiákat.
A nemzetkarakterológiának, tehát a nemzeti jellem – ha nem is módszeres, de rendszeres – vizsgálatának egyik kiváló korai dokumentuma épp a magyar kultúrtörténet érdekessége és értéke. 1847-ben jelent meg Rónay Jácint kötete, a Jellemisme, avagy az angol, francia, magyar, német, olasz, orosz, spanyol nemzet, nő, férfiú és életkorok jellemzése lélektani szempontból.
Az európai nemzetek lelki jellegzetességeinek leírása együtt található meg és részben össze is szövődik itt a nemek sajátszerűségeinek tanulmányozásával, valamint az életkori típusok elkülönítésével, meghatározásával és jellemzésével. Az embereket csoportosító többféle tipológia jelentkezik együtt Rónay Jácint megfigyelésekben és ötletekben egyaránt gazdag, frappánsan szellemes, átgondoltan rendszeres munkájában. Rónay a magyarokról ezt a jellemzést adja: emocionális természetű, hazaszerető, szabadságszerető, lelkes, lobbanékony, örömteli és fényűző jellemű, vendégszerető, illetve a harcos bátorság, a tüzes temperamentum és némi képmutatás is jellemez minket szerinte.
Nem a nemzetiséged határozza meg, ki vagy
Az elmúlt évtizedek kutatásaiban amikor a nemzeteket egyfelől az odatartozó emberek tényleges tulajdonságai, másrészt a nemzeti sztereotípiák által tulajdonított sajátosságok alapján rangsorolták, a két lista szinte mindig jelentősen eltért egymástól.
Az eddigi legkiterjedtebb tanulmány azon alapult, hogy 49 országot hasonlítottak össze a Big Five személyiségjegyek, azaz a neuroticizmus, az extraverzió, a nyitottság, az egyetértés és a lelkiismeretesség, valamint egy sor specifikusabb tulajdonság (az úgynevezett aspektusok) mentén, amelyek mindegyike a Big Five személyiségjegyei közé tartozik.
Azonban nem találtak szoros összefüggést az emberek tényleges és a nemzeti sztereotípiák szerint rájuk aggatott személyiségjegyei között.
Például a sztereotípiák szerint a japánok a világ legneurotikusabb, legintrovertáltabb és az új élményektől leginkább elzárkózó emberei közé tartoznak. A valóságban azonban a japánok ezekben a tulajdonságokban a világátlag szintjén vannak. Sztereotipikusan a kanadaiakat tartják a világon a legkedvesebbeknek, az amerikai állampolgárokat pedig a legkevésbé annak. De mindkét ország vizsgálatba bevont alanyainak az átlagos pontszáma e tekintetben hasonlóan közel volt a világátlaghoz.
Az egyes nemzetekre külön-külön összpontosítva a kutatók összehasonlították sztereotip tulajdonságprofiljaikat – azokat a tulajdonságokat, amelyeket tekintve egy adott nemzet különösen magas vagy éppenséggel alacsony szinten volt – az adott nemzethez tartozó emberek valós jellemzőivel.
Egyes nemzetek esetében van némi átfedés a tényleges és a sztereotipikus tulajdonságok között, ennek ellenére nem nevezhetjük találónak és pontosnak a nemzeti személyiségsztereotípiákat.
A sztereotípiák funkciói
Kutatók szerint a sztereotípiák más-más jellegűek lehetnek és különböző funkciókkal rendelkeznek.
Az első a személyek megismerésének folyamatában adódik. Itt találtak a legtöbb kivetnivalót a sztereotípiák szerepében; alapvetően azt, hogy az egyéni sajátosságokra tekintet nélkül beskatulyázza az embereket, és így méltatlan bánásmódhoz is vezethet.
A sztereotípiák második funkciója az önmegkülönböztetés erős motívuma. Az az igény, hogy következetes önmeghatározásunk legyen, arra vezet, hogy önmagunkra alkalmazzuk saját csoportunk látni vélt vagy elvárt jellemzőit. Ez lehet egyszerűen önleírás, de lehet előírás is magunk számára, vagyis a magatartás irányának kijelölése és motívuma.
Ezzel kölcsönviszonyban tölti be a sztereotípia harmadik funkcióját, a saját csoport jellemzését, ennek leírását és a saját csoportnak szóló előírást.
S itt jutunk el a sztereotípiák negyedik funkciójáig: a társadalom átlátásának, a társadalomban való eligazodásnak az eszközéül szolgálnak. Vannak kiterjedt vizsgálatok, amelyek feltárják, hogy Európa nemzetei milyen képet formáltak és tartanak fenn egymásról, de azt is, hogy milyenek a volt Szovjetunió népeinek egymásról alkotott sztereotípiái.
Miért pontatlanok megérzéseink a nemzetek jellemző személyiségjegyeiről?
A válasz erre többnyire nagyon egyszerű: a különböző országokból származó emberek egyszerűen nem különböznek annyira egymástól a legtöbb tulajdonságot tekintve. Bármely országon belül az emberek rendkívül eltérőek a személyiségjegyeiket tekintve, de a különböző országok átlagemberei mégis meglehetősen hasonlóak. A matematika nyelvére lefordítva, a személyiségjegy-pontszámok országon belüli változékonysága jellemzően körülbelül tízszerese a népek közötti sztereotípiabeli különbségeknek.
Ez lehetővé teszi a kutatók számára, hogy meglehetősen pontosan megjósolják, melyik országból származnak az emberek a személyiségjegyeik értékelése alapján. Ez azt is lehetővé teszi a kutatóknak, hogy olyan térképeket rajzoljanak, amelyek személyiségileg több hasonló nemzetet közelít vagy több különböző nemzetet távolít el egymástól. Ám az egyéni tulajdonságok nemzeti különbségei szabad szemmel nézve meglehetősen kis mértékűek.
Általánosságban véve a legerősebb kötés ember és ember között a közös kultúra, nyelv, irodalmi élményanyag, emlékezetes tapasztalatok, követett normák és a közösen tisztelt értékek.
A nemzeti személyiségsztereotípiák alapvető pontatlanságának a másik fő oka azonban az, hogy a legtöbbünk nem ismeri eléggé a más országokból származó embereket ahhoz, hogy megbízhatóan felismerjük a köztük lévő finom pszichológiai különbségeket.
Összegzés
Összességében tehát megállapítható, hogy szinte lehetetlen akár csak megközelítőleg is pontos előrejelzéseket adni valakinek a személyiségjegyeiről csupán a nemzetisége alapján. Ennek leginkább az az oka, hogy az emberek személyiségjegyei között nemzetenként valójában nem találunk nagy különbségeket.
Vagyis a nemzeti sztereotípiák egyesek számára szórakoztatóak lehetnek, de nem szabad megbíznunk bennük, és nem szabad rájuk hagyatkoznunk a valós életben hozott döntéseknél az adott nemzettel kapcsolatban. Az egyes emberek esetében a pszichológiai tulajdonságok többnyire hasonlóan oszlanak meg az egész világon, szinte mindegy is, milyen nemzetről van szó, így attól, mert valaki francia, még nem biztos, hogy beképzelt.
