Oltárképeket, szobrokat és mintegy hatszázezer festményt gyűjtöttek össze a nácik alig egy évtized alatt, többek között Botticelli, Rembrandt, Degas, Klimt vagy éppen Picasso alkotásait.
Göring és Ribbentrop saját művészeti gyűjteményüket gyarapították, más remekművek egyszerűen a kereskedelembe vándoroltak, hogy az eladásukból származó pénzből a fegyverkezést támogassák. Sok műkincs holléte azóta is ismeretlen.
Rendszeresen kerülnek elő az elveszett műkincsek
A háború végét követő káoszban és Németország szovjet megszállása során az alkotások jelentős részének nyoma veszett. Rendszeresen bukkannak fel a legkülönbözőbb galériák árverésein is elveszettnek hitt alkotások. Az elmúlt időszakban világszerte egyre több múzeum tett lépéseket annak érdekében, hogy ismeretlen eredetű, de vélhetően Európából, a vészkorszak idejéből származó kiállítási tárgyainak eredetét felderítse.
A hatályos amerikai törvények 2022 óta írják elő, hogy minden 1945 előtt készült, valamint a háború alatt Európában elrabolt műkincset be kell jegyezni az Art Loss Registerbe. Ugyan nem kötelező érvényű következménye a törvénynek, de ilyen esetben igyekeznek az eredeti tulajdonos leszármazottait is felkutatni.
A vészkorszakból származó alkotások hátterének rendezésére vonatkozó törvény elfogadását megelőzően sokszor előfordult, hogy az örökösök sikertelenül perelték be a múzeumokat. A tulajdonjogi kérdést árnyalja, hogy sok esetben technikailag valóban adásvétel történt, ugyanis a festmények kiváló valutát jelentettek akkoriban az életben maradáshoz.
Ismerjük olyan műalkotások történetét, amelyek látszólag pénzért vagy „szolgáltatásokért” cseréltek gazdát, így került a német hadsereg egy tisztjének tulajdonába Camille Pissarro 1897-es alkotása, a Saint-Honoré utca délután, esőben címet viselő festménye, cserébe egy kiutazási vízumért. A műalkotás mindössze 360 dollárnak megfelelő birodalmi márkáért került ezt követően egy műkereskedőhöz, majd évtizedekkel később egy svájci műgyűjtő vásárolta meg egy Nem York-i galériából. Jelenleg egy alapítvány tulajdonában van Spanyolországban.
Más képeket egyszerűen leemeltek a falról. Gustav Klimt 1907-es festményét, Adele Bloch-Bauer portréját a nácik a család más vagyontárgyaival együtt vitték magukkal Bécsből. A képen szereplő Adele unokája, Maria Altmann 135 millió dollárért adta el az évek alatt sikerrel visszaperelt festményt, mely ezzel az összeggel a világ legdrágább műalkotásává vált.
Elképesztő mennyiségű műkincset gyűjtöttek össze
„A második világháború alatt több mint 600 ezer festményt és műtárgyat loptak el zsidóktól, gazdagították a náci rezsimet, miközben felszámolták a zsidó kultúrát” – mondta Jack Kliger, a New York-i Zsidó Örökség Múzeumának vezetője a CNN-nek.
A már említett, Színes élet címet viselő Kandinszkij-festmény jelenleg egy német bank falát díszíti. A kép Hedwig és Emanuel Albert Lewenstein művészeti gyűjteményének része volt. A festményt 1940. október 9-én – alig néhány hónappal azután, hogy a német Wehrmacht megszállta Hollandiát – elárverezték egy amszterdami aukciósházban, majd évtizedekig rejtőzött, mire a egy bajor bank megvásárolta.
Egy független német bizottság felszólította a Bayerisches Landesbank vezetőit, hogy a festményt adják vissza az eredeti tulajdonos zsidó család örököseinek. A bank egyelőre nem reagált, így ismét egy olyan frissen felfedezett műalkotást írhatunk fel a listára, mely lehet, hogy soha nem kerül vissza jogos birtokosához.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
