modigliani szerelmei

Bohém, különc, „elátkozott művész”, akit fiatalon tüdőbajjal diagnosztizáltak. Annyira szegény volt, hogy a vacsora elköltése után meztelenre vetkőzött egy étteremben, abból a célból, hogy kidobják: kifizetni ugyanis nem lett volna pénze. Jóképű, karizmatikus jelenség, aki fekete kalapot, skarlátvörös sálat és kordbársony öltönyt hordott. Picasso meg is jegyezte róla: „Párizsban egyetlen ember van, aki tud öltözködni, és az a férfi Modigliani.”

Séták a Luxembourg-kertben

Modiglianit szerették a nők. Legismertebb kapcsolatai Anna Ahmatova orosz költőnőhöz, Beatrice Hastings dél-afrikai származású angol újságírónőhöz és Jeanne Hébuterne-hez fűzték. Ahmatovával a párizsi La Rotonde kávéházban ismerkedett meg, ahová a költőnő férjével érkezett – nászútra. Ahmatovát lenyűgözte a „belső ragyogás”, amit a festőben észrevenni vélt, és miután visszatért Szentpétervárra, levelezni kezdtek. 1911-ben találkoztak ismét Párizsban, ekkor Modigliani olyan szegény volt, hogy esténként csak sétálni tudta elvinni szerelmét. Ahmatova visszaemlékezése szerint nem volt pénze a Luxembourg-kertben arra, hogy fizetős széket béreljen, így csak egy padra tudtak leülni. Hosszú sétáik alatt költészetről, művészetről beszélgettek, és Modigliani természetesen le is festette Ahmatovát – ezeknek a képeknek a sorsa azonban ismeretlen. Elképzelhető, hogy a költőnő házában pusztító tűzvész martalékává váltak, de az is lehet, hogy Ahmatova rejtette el, hogy titokban tartsa szerelmét. A párizsi szerelem mindössze három hónapig tartott: ezután Anna visszatért Oroszországba, a festő pedig bánatában egyre többször nyúlt az abszintos üvegért.

Kilökte egy földszintes ház ablakán

Modigliani valószínűleg viszonyt kezdett a modelljeivel is, de az Anna utáni következő nagy érzelem Beatrice Hastingshez fűzte. Ez a kapcsolat kevésbé volt költői: a Modiglianinál öt évvel idősebb, dél-afrikai származású brit újságírónő, aki a párizsi művészélet pletykáiról tudósított egy londoni lapnak, robbanékony, szókimondó természettel rendelkezett. Kétéves kapcsolatuk alatt gyakoriak voltak a veszekedések a hasonlóan vehemens alkatú Modiglianival, és egyik vitájuk különösen elfajult: ekkor a festő kilökte egy földszintes ház ablakán az újságírónőt.

A „komoly arcú angyal”

1917-ben, amikor a 33 éves festő találkozott a 19 éves Jeanne Hébuterne-nel, aki maga is festőnövendék, már botrányhős volt: a rendőrség bezárta a kiállítását, annyira felháborítónak találta a feltűnő és érzéki aktokat. Az ovális arcú, pupilla nélküli, mandulaszemű, meztelen nők ma már semmiféle megbotránkoztatást nem váltanak ki, annál inkább csodálatot, akkoriban azonban, különösen a testszőrzet kendőzetlen bemutatása miatt, botrányosnak számítottak. Jeanne tökéletesen megfelelt Modigliani életfelfogásának, miszerint „a boldogság egy komoly arcú angyal”. Modigliani ekkor már kokaint és hasist is fogyasztott a brandy és az abszint mellett, és viszonyt kezdett a lánnyal. Hamarosan össze is költöztek, a Hébuterne család tiltakozása ellenére, és Jeanne innentől kezdve alárendelte magát a festőnek.

Kapcsolatuk finoman szólva sem tűnik idillinek: előfordult, hogy a festő a hajánál fogva húzta végig az utcán Jeanne-t. 1918-ban a pár Nizzába költözött, de Modigliani nem volt boldog a dél-francia tengerparton, így különváltak: Modigliani visszatért Párizsba, Jeanne pedig várandósan délen maradt. 1918 novemberében megszületett lányuk, Jeanette Modigliani, ezután ismét együtt voltak, majd 1919 tavaszán Jeanette ismét várandós lett. Ekkor Modigliani eljegyezte, de az esküvőre már nem kerülhetett sor: a festőn a tuberkulózisos agyhártyagyulladás jelei mutatkoztak, és egészsége olyannyira megromlott, hogy 1920. január 24-én meghalt. A nyolc hónapos terhes Jeanne Hebuterne-t szülei magukkal vitték otthonukba, de a 21 éves lány vigasztalhatatlan volt. Végül kivetette magát a szülői ház ötödik emeleti ablakán, és szörnyethalt, meg nem született második gyermekével együtt. A 14 hónapos kislányt, aki árván maradt, apai nagyszülei és apai nagynénje nevelte fel Olaszországban.