Marco Rossi élete

A Marco Rossiról szóló könyv kapcsán készített interjúnkban Ch. Gáll András, az Index főmunkatársa elmondta, hogy 11 év munkája van a könyvben, amely az új információk mellett az eltelt időszakból számtalan cikket, interjút idéz meg, új kontextusba helyezve a korábban elhangzottakat: hiszen azóta Marco Rossi minden idők egyik legsikeresebb és legnépszerűbb magyar szövetségi kapitánya lett, és nem mellékesen október 2-ától magyar állampolgár is.

Íme 10 dolog, amit nem biztos, hogy eddig tudtál Marco Rossiról.

Marco Rossit nagyapja vitte először stadionba

A kapitány édesapja egy torinói gumigyárban dolgozott, és esténként, amikor hazajött, olyan fekete volt az arca a gumiportól, mintha ő maga lenne az ördög. Marco elmondása szerint csodálatos ember volt, aki élt-halt a családjáért…

csakhogy nem ő volt az, aki meghatározta az egész életemet azzal, hogy kézen fogott, és életemben először elvitt a Filadelfiára.

A Filadelfiára, vagyis a Torino régi stadionjába a nagypapa, Gino vitte el, aki 1947-ben, egy magyar–olasz meccsen kigyógyíthatatlanul beleszeretett a magyar válogatott és Puskás Ferenc játékába. Milyen érdekes a sors, hogy az unoka a magyar válogatott kispadján kötött ki bő 70 évvel Puskásék felejthetetlen vendégjátéka után.

A focinak köszönheti élete szerelmét

Édesanyja meséli, hogy Marco kilenc hónaposan tanult meg járni, és rögtön elkezdte rúgni a labdát. 9 évesen vitte le nagyapja a Torino edzésére, játszott aztán Nápolyban, 1986-ban a Campania Puteolana játékosa lett. Ott, Pozzuoliban dolgozott a csapat utazásait intéző irodában egy hölgy, akinek gyönyörű szemeire felfigyelt az akkor 23 éves ifjú hátvéd. Marco Rossi szavai szerint szerelem volt ez első látásra, ami azóta is lángol Mariellával.

A Sampdoriában együtt focizott Gullittal és Mancinivel

1993 nyarán került Genovába a Samphoz, 25 bajnokin játszott, a csapat kapuját Pagliuca, majd Zenga védte, de a klub keretében ott volt Gullit, Mancini, Mihajlovics és Jugovics, David Platt, Lombardo és Vierchowod is. Ezt a két évet gondolja Marco Rossi játékos-pályafutása csúcsának, és maga sem értette, hogy volt képes futballozni azon a szinten, bár úgy érzi, nem tudta kifejezni magát a pályán és azon kívül se, ahogy szerette volna, ezért mellékszereplő maradt.

Azt mondta, nem lesz edző, majd beiratkozott egy tanfolyamra

Marco Rossi Mexikóban és Németországban is focizott, aztán hazatért a Piacenzába, végül egy negyedik ligás csapat következett, de a térde már rakoncátlankodott, ezért 2000-ben kénytelen volt visszavonulni. Édesanyja mesélte, hogy próbálta rábeszélni a fiát, hogy menjen el edzőnek.

Hiszen a futballt imádod, és biztos vagyok benne, hogy jó edző lesz belőled.

Erre állítólag Marco azt válaszolta, hogy nem, ő nem lesz edző. Majd fogta magát, és beiratkozott egy tanfolyamra. Saját bevallása szerint nem azért, mert edző akart lenni, hanem szükségből.

Majdnem könyvelő lett Marco Rossi, miután nem kapott ajánlatot Olaszországban

Helyesbítek, miután a Serie C-ben szereplő Cavesétől mennie kellett, kapott ajánlatot, de olyat, hogy neki kellett volna fizetnie, hogy szerződtessék! 47 évesen úgy volt vele, hogy a családja érdekében pályát változtat, és a bátyja vállalkozásában könyvelő lesz. És ekkor felhívta a barátja, az étterem-tulajdonos Pippo Giambertone Budapestről. (1996 óta barátok, még Frankfurtban ismerkedtek meg.) Először még csak arról volt szó, hogy betársulna a debreceni éttermébe, de a második találkozásnál, 2012 februárjában felmerült, hogy összekötné Fabio Cordellával, annak a Honvédnak a sportigazgatójával, amely már a nagypapát is elvarázsolta.

Marco Rossi régi álma volt a kapitányság, de magának se merte bevallani

Marco Rossi 2018. június 12-én épp vásárolni indult feleségével, Mariellával, mielőtt még szándéka szerint Pozzuoliból visszatért volna Dunaszerdahelyre, amikor megcsörrent a telefonja. Pár perc múlva a járdaszegély mellett állt lefulladt motorral, túl azon a beszélgetésen, amire titkon már oly régóta várt: Csányi Sándor felkérte a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányának.

Egy mániákus őrült a magyar kapitány példaképe

Amikor Marco Rossit arról kérdezik, van-e edzői előképe, két nevet szokott említeni: Mircea Lucescut és Marcelo Bielsát. Mindkettő keze alatt játszott, utóbbi 1995/96-ban volt az edzője Mexikóban. Rossi meg volt róla győződve, hogy Bielsa egy mániákus őrült (egyébként a beceneve is Loco Bielsa). De azt is vallja, hogy olyan nagyszerű edzővel életében nem dolgozott, mint amilyen ő. És szeretné azt hinni, hogy a saját edzői karakterének kialakulását befolyásolta az argentin mester. Mindenesetre a munkamánia, az alaposság és a trendek naprakész követése közös bennük. A legnagyobb különbség: Marco Rossinak hitvallása, hogy a játékosok a futball nevű játék legtisztább és legfontosabb szereplői.

Az alibifutballról nálunk hallott először

A kapitány szerint a magyar szurkolókat nem lehet becsapni, nem hülyék. Egyrészt a hagyományok miatt, hiszen volt idő, amikor a miénk volt a világon a legjobb futball, másrészt folyamatosan nézhetjük az európai topligák meccseit. Vagyis Marco Rossi szerint a magyarok értenek a futballhoz. Ha alibifutballt játszik valaki, azt rögtön kiszúrja a szurkoló. Ezt a kifejezést egyébként itt tanulta meg nálunk a Mester, szóval igazi hungarikum lehet. Rossi úgy véli, hogy ha egy játékos fut és harcol a pályán, az már nem alibifutball, persze a szervezettség és a tehetség is szükséges ahhoz, hogy jó eredményeket érjen el egy válogatott.

Fia, Simone az OSC-ben vízilabdázik Budapesten

A magyar kapitány 30 éves fia, Simone Rossi az OSC csapatának 10-es sapkáját viseli. Bár sokan a pólóskörökben az édesapja miatt ismerik, de ez őt nem zavarja. Budapestet egyébként már az ideszerződése előtt is jól ismerte, sokat járt itt már korábban is. Marcónak és Mariellának van még egy gyermeke, Gaia, aki Olaszországban maradt, Milánóban dolgozik a divatszakmában.

Marco Rossi rákapott a magyaros bablevesre

Mariella nagyszerű leveseket főz, a lencselevest például nála senki nem készíti jobban a férje szerint, de Marco Rossi a magyaros bablevest is kiemelte, hiszen nagyon bejön neki, hogy az olaszokkal ellentétben mi tejföllel készítjük. A magyar borok szerinte megállják a helyüket az olaszokkal való összehasonlításban, közülük ő inkább a vöröset fogyasztja szívesebben. (Sok egyéb érdekességről is olvashatsz az Inda Pressnél megjelent Marco Rossi – Folytassa, Mister! című könyvben, például a kalandokkal teli honvédos és dunaszerdahelyi évekről.)