magyar vígjátékok

Álom.net (2009)

A kétezres évek egyik legpusztítóbb alkotása a hollywoodi tinivígjáték műfaját próbálta átültetni hazai közegbe, kevés sikerrel. A filmben ábrázolt rózsaszín világ, ahol a tizenévesek sportautóval járnak gimnáziumba, a szőkített, tetőtől talpig rózsaszínbe öltözött lányok pedig a pomponcsapatban elfoglalt pozíciókért küzdenek egymással, hihetetlenül idegen a magyar valóságtól, a rendezés esetlen, a poénok arcpirítóan gyengék, a színészek többsége pedig vagy szándékosan túljátssza a szerepét, vagy a legkisebb erőbedobást igénylő mimikára sem képes. (Ne hagyjuk szó nélkül a rendkívül irritáló megoldást, hogy a tizenéves amatőr szereplőket olykor középkorú színésznők szinkronizálják magyarról magyarra…)

A Steiner Kristóf forgatókönyvéből készült, az iMDb-n jelenleg 1,3-as pontszámon álló film műfajparódiaként – az alkotók szerint ugyanis annak készült – még talán értékelhető lenne, a hihetetlenül rossz megvalósítás azonban minden reményünket tönkrevágja.

Szuperbojz (2009)

Az eredetileg Nájlongitár (sic!) címen futó projektben a néhai Bajor Imre kiöregedett rockénekest alakít, aki külföldről hazatérve elhatározza, újra összehozza régi bandáját – a sokszor látott történet azonban értékelhető forgatókönyv híján totális káoszba fulladt, rögtönzöttnek ható, értelmetlen jelenetek követik egymást, a játékidő nagy része azzal telik, hogy a főszereplő részegen fekszik a padlón. Az egyik kritika a Mikroszkóp Színpad, a Szeszélyes évszakok, az Irigy Hónaljmirigy és a Vidám Színpad furcsa keverékének nevezte a Szuperbojzt, melynek készítői annyira látványosan nem törődtek vele, milyen produktum kerül ki a kezük közül, hogy a címszereplő képzeletbeli zenekarban két basszusgitáros van egyszerre, ami a hard rock műfajban mondjuk így, a legfehérebb hollónál is ritkább dolog. IMDb: 1,4

S.O.S. Love – Az egymillió dolláros megbízás (2011)

Sas Tamás rendezőt akár a magyar romantikus trash-vígjátékok pápájának is nevezhetjük, életműve (S.O.S. Szerelem, Szinglik éjszakája satöbbi) csupa ínycsiklandó csemege a pocsék filmek kedvelői számára, a 3D-ben (!) és magyar–amerikai–brit–orosz koprodukcióban készült S.O.S. Love azonban még őhozzá képest is jelentős színvonalcsökkenésnek számít. Az említett S.O.S. Szerelem folytatásában a magyar társkereső-iroda csapata egy orosz maffiózó megbízásából Los Angelesbe repül, hogy a férfi lányát összehozzák egy népszerű amerikai filmsztárral – itt aztán előkerül az említett filmsztár meleg hasonmása, hőseink pedig különböző (rosszabbnál rosszabbul kitalált, eljátszott és megrendezett) kalamajkákon vergődnek keresztül, míg véghez viszik feladatukat.

A magyar színészek – Hujber Ferenc, Árpa Attila, Hevér Gábor – mellett egykor híres, ma már „futottak még” kategóriába tartozó amerikai sztárokat – Billy Zane, Daryl Hannah – felvonultató produkció a nagy beharangozás dacára csúfosan megbukott a magyar mozikban (550 millió forintos költségvetésből készült, és alig 50 milliót hozott vissza), az iMDb-n pedig jelenleg 2,2-es átlaggal evickél. A hazai kudarc után két évvel a rendező egy újravágott, angol nyelvű verzióval (Lovemakers címen) Angliában próbált szerencsét, de itt sem jött össze a várt siker.

De kik azok a Lumnitzer nővérek? (2006)

Az étteremkritikusi szakma többször vált már emlékezetes vígjátéki témává (idézzük fel például Louis de Funés Szárnyát vagy combját? című klasszikusát), az idős Bacsó Péter izzadságszagú, erőltetett poénokkal operáló, kaotikus fércművét azonban többnyire – tegyük hozzá, teljes joggal – elfeledte a közönség. A címben szereplő Lumnitzer nővérek két elismert ételkritikus (Rudolf Péter és Alföldi Róbert), akik női ruhába öltözve, inkognitóban járják az éttermeket, hogy kíméletlenül savazhassák őket cikkeikben, a vendéglősöknek azonban elegük lesz áldatlan tevékenységükből, és felbérelnek egy csinos fiatal menedzserlányt (Hegyi Barbara), hogy nyomozza ki kilétüket, és tegye őket ártalmatlanná.

Hiába a két, egyébként rendkívül tehetséges főszereplő, a bornírt, avítt poénok, az ezer sebből vérző és totális unalomba fulladó forgatókönyv hazavágják ezt az egyébként ártalmatlan időskori projektként létrejött alkotást.

Pappa pia (2017)

A(z egyébként pozitív mérlegű) Vajna-korszak talán legkínosabb produkciójában Korda György jet-skin üldözi a Dunán Vajna Tímeát, a főgonoszt alakító Stohl Andráson elhatalmasodik a tűsarkú cipők viselése iránti vágy, egyébként pedig egy külföldről hazaköltöző (úgy tűnik, népszerű kliséről van szó…) fiatal zenész (Szabó Kimmel Tamás) igyekszik megmenteni nagypapája (Nagy Feró) csónakházát. A hihetetlenül egyszerű történetet poros régi magyar popklasszikusokkal vegyítő színes-szagos musical szinte minden pillanatában rendkívül kínos élmény, többek között a végletekig rosszul megkoreografált zenei részeknek is köszönhetően (szép gesztus volt Andy Vajnától az Amerikában élő, legendás rajzfilmes, Csupó Gábor hazacsábítása a projekthez, azonban nem biztos, hogy ő volt a legjobb választás egy musical megrendezésére).

Rap, revü, Rómeó (2004)

A klasszikus shakespeare-i alapszituációt a nyolcadik kerület világába helyező film a helyi kiskirály, Dodi bácsi (Gálvölgyi János) unokaöccse (Csányi Dávid) és a rivális kínai boltos lánya (Huang Phong) közötti szerelem történetét meséli el, ami akár még jól is elsülhetne, azonban ismét a gyatra megvalósításon, a borzalmas forgatókönyvön, illetve ezúttal az autentikusság teljes hiányán vérzik el az alkotás. A (nem éppen polkorrekt módon) barnára sminkelt Gálvölgyi János és Stohl András kb. annyira hitelesek roma származású maffiózóként, mint Paudits Béla lett volna súlyemelő szerepben, a dialógusokat pedig láthatóan olyasvalaki írta, aki életében sohasem járt még a pesti belváros árnyékosabb részén. A borzalmas utószinkron szintén minden hitelességet porig rombol: a valóságban tört magyart beszélő kínai szereplőket a rendező közismert szinkronhangokkal „magyarította” le, érthetetlen módon.

Apám beájulna (2003)

A listán fentebb már szereplő Sas Tamás még egy filmmel képviseli magát illusztris összeállításunkban: a Salinger Richárd bestsellere nyomán készült vígjátékban két kamasz lány lelép otthonról, és meg sem áll Kréta szigetéig, ahol természetesen rengeteg kellemes és kellemetlen kalandba keverednek. A Gáspár Kata és Csősz Boglárka által játszott főhősök olyanok, mint valami rossz karikatúrák, a párbeszédek erőltetettek és röhejesek, a szituációk hihetetlenül mesterkéltek, egyik közhelyet vonultatják fel a másik után, a film üzenete pedig valami olyasmi, hogy minden kamasz lánynak kizárólag a szexen jár az esze. A legvalószínűbb, hogy a rendező és a stáb szerettek volna kirándulni egy jót a festői görög szigetre, ezért kellett alibiként összehozniuk ezt a filmet.

Holnap történt – A nagy bulvárfilm (2009)

Listánk utolsó alkotása kakukktojás, ugyanis a filmgyártás fősodrán kívül, független finanszírozásból született meg a méltán hírhedt Budapest TV riportere, Gerencsér Tamás projektjeként. A krimi-vígjátéknak szánt történet szerint (az önmaga által alakított) Zalatnay Saroltát meggyilkolják otthonában, ezért két bulvárújságíró (Anettka, illetve a rendezés mellett főszerepet is magára vállaló Gerencsér) a rejtélyes ügy nyomába erednek. A rendező-főszereplő által „a világ első interaktív bulvárfilmjeként” (rejtély, pontosan mit érthetünk ezalatt) beharangozott alkotás felvonultatja a hazai trash-celebvilág (akkori) krémjét, az említettek mellett megjelenik a vásznon Gáspár Győző, Kiszel Tünde, Terry Black és Ihos József is, összességében azonban egy hatalmas katyvasz, melynek minden pillanata büntet.

Tort ül a vásznon az amatörizmus, a film narratív és vizuális eszköztárával láthatóan a legkevésbé sem voltak tisztában az alkotók, az alacsony költségvetés által szűkre szabott lehetőségek pedig plusz rátesznek minderre egy lapáttal. A Holnap történt 1,0-s átlagával jelenleg a legrosszabb magyar film az iMDb adatbázisában; további érdekesség, hogy az egyik producert, Pintér György Lászlót nem sokkal a bemutató előtt robbantásos merénylet elkövetésének vádjával letartóztatta a rendőrség.