Málta gazdag, emberlakta története Kr. e. 5200-ra nyúlik vissza, azóta föníciaiak, rómaiak, vandálok, arabok, normannok is benépesítették a csöppnyi szigetországot, majd később olyan nevezetes személyiségek fordultak meg földjén, mint Bonaparte Napóleon, Franklin D. Roosevelt vagy Winston Churchill. A web designerként kint dolgozó Veronika 2,5 éve e földközi-tengeri törpeállam boldog lakosa.
Délről északra egy nap alatt könnyen fel lehet sétálni a szigeten, autóval – ha nincs dugó – 1 óra is elég lehet.
Vannak homokos tengerpartok, és köves, sziklás vagy akár barlangos partok is.
Ezek a kis öblös részek az év minden napján, de főleg nyáron megtelnek emberrel. Málta mellett meg kell említeni a még kisebb Gozó szigetét, mely komppal 10 percre található Máltától, illetve a kettő között Cominót, ahol gyakorlatilag egyetlen család lakik, pontosabban egy testvérpár, akik a legenda szerint ráadásul nem állnak egymással szóba. A máltai emberek csupa szív, mosolygós, kedves és eszes emberek – mondja Veronika, aki évek óta élvezi társaságukat, hiszen két éve máltai párja van, máltai baráti körrel.
Élet a szigeten
A mediterrán éghajlatú miniállamban a klímakatasztrófa erősen érezhető, a nyár már-már elviselhetetlen forrósággal és párával támad. A máltai emberek ezt már jól viselik, segítőkészek, és egyáltalán nem lusták. A szieszta sem annyira elterjedt, mint más mediterrán országokban – meséli tapasztalatait Veronika. A tél tud hűvös lenni, bár 0 fok alá nem megy soha a hőmérséklet, de mivel nincs központi fűtés, éjszaka sokszor 4-5 vastag paplan alatt is lehet fázni rendesen.
A közlekedés kissé kaotikus, egyrészről a kis, szűk utcák miatt, másrészről mert nincs zéró tolerancia az alkohollal szemben. Ráadásul, mivel Málta brit gyarmat volt egészen a 60-as évekig, a közlekedésben a mai napig a számunkra fordított rendszer van érvényben, ami nem könnyíti meg a forgalomban részt vevők dolgát, főleg a bérelt autókkal közlekedni próbáló turistákét.
Szokások, hagyományok
A szigetország 2004-ben csatlakozott az EU-hoz, amikor Magyarország is. Máltán jellemzően két erősebb párt domináns: akkoriban is az egyik egy nacionalista párt volt, a másik támogatta az EU-s csatlakozást. Még családokon belül is óriási viták voltak, ki hova szavaz.
A máltaiak e kérdésben nagyon heves természetűek, az általános részvétel 98% körüli a választásokon.
Ehhez kapcsolódó jelenség a „választási láz” (election fever) nevet viselő hagyomány, ami nagyjából azt jelenti, hogy a választások előtt óriási utcabálokat, fesztiválokat tartanak az egész szigeten, ahol mindenki ünnepel utcai rezesbandákkal, DJ-kkel, óriás kihangosítókkal, és színes dekorációk között táncolnak, vigadnak.
Ez igazi máltai specialitás, imádnak szórakozni, a járvány előtt minden héten valamelyik faluban kisebb-nagyobb ünnepségeket, fesztiválokat szerveztek.
Bár sok falu összesen két-három utca, a lakók csapatokat alkotva versenyeznek egymással, óriás zászlókat festenek kézzel, aranyozott posztókkal megvarrva, gyönyörű, néha már kicsit giccses dekorációkkal a házak között és a falakon. Tűzijátékot, petárdákat pufogtatnak reggeltől éjszakáig, komoly pirotechnikai felkészültségüknek hála. Nem számít, ki hány éves, mindenki az utcákon van ilyenkor, és ünnepli az aktuális szentet – avat be minket a sziget bulizós hagyományaiba az ott élő magyar lány, majd hozzáteszi: a körbehordozott szenteket ábrázoló szobrok arról árulkodnak, hogy ezeknek az ünnepeknek katolikus alapja van.
Gasztronómia
Nemzeti ételük a nyúl és a csiga. Ez utóbbit jobban el tudják készíteni, mint a franciák. Amikor viszont nyulat esznek, ami olyan, mint egy kisebb ünnepség, és külön szavuk van rá, akkor nem használnak evőeszközt. A nyuszit ugyanis, kézzel a legpraktikusabb enni, szürcsölni az apró csontokból a gyenge husit. Veronika kedvenc máltai étele a mazzita, ami tulajdonképpen véres hurka, de merőben különbözik a miénktől. Kinézetre hasonló, de az íze az egy másik univerzum: édes és sós egyben, aszalt gyümölcsök és magok (például mandula) fokozzák az ízkavalkádot. Reggelire pastizzit esznek, ami leginkább a croissant-hoz hasonlít, leveles tészta, és máltai juhsajttal meg borsópürével megtöltve a legnépszerűbb. Van egy sörük, amit imádnak, a Cisk, és egy sós nasijuk, a Twisties, amiért minden máltai megőrül – meséli Veronlika, aki hozzáteszi, őt inkább a homokra emlékezteti az íze. A máltai borok kiválóak, főleg a vörösborok, nagyon gyümölcsös, telt ízűek, feltehetően a sok napsütéstől, bár vízigényüket kielégíteni bajos. A felszín alatt szinte egyáltalán nincs víz a talajban, ezért részben az esővizet gyűjtik össze, illetve a sós vízből egy elég bonyolult eljárással nyernek ki édesvizet az öntözéshez.
Az árak
Értékes ásványi anyaguk nincs. A sziget maga az érték, így az ingatlanárak borzasztóan magasak, még a bérlemény sem olcsó. Általában az élelmiszer is drága, hiszen majdnem mindent hajón szállítanak Máltára, ezért kissé ki is szolgáltatott a sziget. A második világháború után 4 napra való ivóvíz- és élelmiszer-tartalékuk maradt hivatalosan, de manapság se sokkal több ezeknek a napoknak a száma.
Bevándorlás
Máltát közelről érinti a bevándorlás problémája, hisz hajóval Afrikából gyakorlatilag az egyik legközelebbi sziget, ami miatt a máltai kormány komoly támogatásokat kap az EU-tól. A sziget déli részén található egy központ konténerházakkal, a bevándorlók itt nincsenek bezárva, átmeneti szállást kaphatnak, amíg integrálják őket különféle képzésekkel, munkákkal.
A nők
Veronikától megtudhatjuk, hogy a máltai nők korosztálytól függetlenül nagyon igényesek, többségük szinte mindennap sminkeli magát, szívesen járnak magas sarkúban és csinos ruhákban, összességében sokkal színesebben öltözködnek, mint a magyarok. A járvány alatt például kaptak többféle „kupont” az államtól, volt, amit élelmiszerre éttermekben, és volt, amit ruhákra vagy szépségápolásra költhettek el.
Az idős máltaiak
Az állam a lakosok egészségére is odafigyel, rendszeresen hívják be a máltaiakat ingyenes szűrővizsgálatokra. A kórház egyébként (az egyetlen, ami van a szigeten) nagyon jól felszerelt, modern. Az idősebb emberekkel is érzékenyen törődnek, tisztelik őket. Veronika azt figyelte meg, az idősek sok esetben komolyabb társasági életet élnek, mint a fiatalok. Nem ülnek otthon, kijárnak a partra, kávézókba, teraszokra, találkoznak a barátaikkal, és űzik a legviccesebb sportok egyikét, a boccit. Ennek lényege, hogy különböző méretű golyókat dobálnak random különböző méretű golyókra, és közben nagyokat nevetnek és vitatkoznak máltaiul.
Do you speak Maltese?
A máltai nyelv nagyon érdekes, az arab, olasz, angol, francia, esetenként spanyol keveréke, inkább arabos hangzású, amit az egyiptomi, szíriai emberek értenek is, hisz sok a közös szó. Talán éppen ezért, fedi fel Veronika, elég bonyolultnak is tűnik, főleg annak írott formája, és mivel párhuzamosan a máltaival mindenki beszél angolul, és nagyon sokan olaszul is, tehát alapvetően 2-3 nyelvűek, így Veronika, magyar nőként Máltán is inkább az angollal boldogul közöttük, amit egyébként gyönyörűen tisztán, helyes nyelvtannal, és egyáltalán nem gyorsan beszélnek.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
