A grafikusként és portréfestőként is elismertté vált Zichy Mihály az orosz cári család egy tagjának tanáraként került Szentpétervárra alig húszévesen. Életéből kétszer annyi időt töltött északon, mint otthon, talán ezért is lehet az, hogy az egykori magyar grófi család leszármazottját a művészettörténet a mai napig az orosz cárok festőjeként ismeri.
Több cár alatt szolgált udvari festő- és rajzolóként a magyar művész, aki minden fontosabb udvari eseményt, koronázásokat, temetéseket, bálokat és vadászatokat is dokumentált ecsete segítségével. Zichy Mihály aprólékosan kidolgozott, fényképszerű pontossággal megrajzolt festményei és grafikái nagy sikert arattak az udvari körökben.
Zichy Mihály nemcsak a magyar, az orosz festészet nagyjai között is ott van
A legősibb Zichy család köznemesi ágának sarjaként látott napvilágot Zala vármegyében Zichy Mihály, hogy aztán 1700 kilométerrel arrébb érje a vég egy pusztulófélben lévő világbirodalom elefántcsonttornyában. A Zichy család számára az udvari szolgálat nem volt ismeretlen, felmenői közül többen is az aktuális bécsi udvarban teljesítettek szolgálatot császárok és királyok mellett. A veszprémi piaristáknál megkezdett tanulmányait követően ismerkedett meg a festészettel, s vált egyre inkább szenvedélyévé. Mire Budapestre került, már nem is volt kérdés számára, hogy a művészet jelöli ki élete irányvonalát. Első önarcképét már felsőgimnazista korában papírra vetette.
Később a jogi egyetemre iratkozott be, ám mellette Jacopo Marastoninál tanult festeni. Bécsben fejezte be az egyetemet, s remélte, hogy a bécsi akadémia majd tárt karokkal várja, azonban elutasító választ kapott a festészeti központtól. Jó ideig egyedül festegetett, és tanulmányozta a régi mesterek művészetét, mire végül sikerült oktatót találnia.
A bécsi akadémia legkiválóbb professzora, Ferdinand Georg Waldmüller fogadta tanítványai közé. Az ő technikai tudása és művészeti látásmódja alapvetően határozta meg Zichy Mihály későbbi pályafutását is, ez vezetett ahhoz a részletekbe menően pontos és precíz, miniatűr vonalakkal dolgozó grafikai finomsághoz, mely késbb az orosz cárok tetszését is elnyerte.
Míg korai munkásságát a romantikus költemények impozáns ábrázolása hatja át, élete második felére a grafika is egyre inkább megjelenik művészetében, számtalan magyar és orosz irodalmi alkotást illusztrált.
1847 telén oktatója ajánlására került Szentpétervárra, az orosz cári udvarba, ahol a cár unokahúgának, Katalinnak a rajztanára lett. Rossz időben érkezett azonban, a magyar forradalom, majd az orosz beavatkozás következtében az érzékeny magyar művész minden kapcsolatot megszakított a cári családdal, jó ideig egyedül élt az orosz nagyvárosban, és dagerrotípiák javításával kereste meg a kenyérrevalót. Az állandó munka mellett az orosz arisztokrácia számára készített akvarelleket és portrékat, ezzel egészítette ki meglehetősen szegényes fizetését.
Népszerűsége egyre növekedett, sikerült több, nagyobb megrendelést is kapnia vallásos tárgyú festményekre. Ekkoriban festette az Ecce homót, a Krisztus a keresztfánt és Feltámadást. Két nagy akvarellsorozatra is megrendelést kapott, mely megnyitotta az utat ismét a cári udvar felé. Az egyiket, 14 portrét a testőrségi lovas utász hadtest tisztjeiről, a másikat, 13 képet pedig a testőrség lovas tüzéreinek tisztjeiről készítette.
1856-ban aztán megfesthette az új cár koronázási ünnepségét is, a nagyméretű festmény mellett ráadásul II. Sándor cár koronázási emlékalbumának képei is az ő keze alól kerültek ki. Két évvel később az Orosz Művészeti Akadémia tagjává választották, majd 1859-ben Őfelségének, az Imperátornak udvari festője címet is megkaphatta.
Mint a cár festője, egyre több megbízatása akadt. ezek között voltak igazán impozáns alkotások is, ám végül az udvar minden apró-cseprő történését dokumentálnia kellett. Ezek vezették odáig, hogy maradék idejében elmélyüljön az orosz irodalomban. Az orosz népmesék és eposzok iránti érdeklődésének köszönhetően számtalan irodalmi alkotáshoz készített ekkoriban illusztrációt, többek között a Bahcsiszeráji szökőkút és az Anyegin grafikái is hozzá köthetőek. Az orosz mesevilág alakjai élete végéig vissza-visszaköszöntek ábrázolásain.
1866-ban, a cár elleni merényletet követően a bizonytalan politikai helyzet okán rövid időre visszatrt ősei bortokára, Zalába, családjával együtt, a művész magyarországi tartózkodása azonban nem bizonyult hosszúnak, visszatért a cári udvarba. Visszatérése után újabb, tíz évre szóló szerződést kötött az orosz uralkodói udvarral.
Udvari festő a cári önkény ellen
Pétervárott 1871-ben az orosz realista festők megalakították a peredvizsnyikok társaságát. Az érzékeny lelkű magyar művész ehhez cári udvari festőként ugyan nem csatlakozhatott, de a fékeveszett pogromok idején megfestette véleményét. Ekkor készült a Zsidó mártírok című munkája, és a középkori eretneküldözést ábrázoló Autodafé kartonjai is. Talán a fenti eseményeket kiváltó politikai környezet volt az oka, hogy ismét utazni indult, ekkor Nyugat-Európába, ahol megismerkedett Munkácsy Mihállyal. Az ő munkássága szintén nagy hatással volt rá. Bejárta Európa szinte minden nyugati országát, az angol trónörökös vendégeként megfordult a brit udvarban és Skóciában is, majd Pétervárra visszatérve felbontotta udvari szerződését, hogy ismét elhagyja Oroszországot.
Több éves szünetet tartott, főként Párizsban és Skóciában töltötte idejét. A Párisi Magyar Egylet elnökeként az ott élő magyar művészek sorsát egyengette, alkotásaival egyre inkább fellépett a hazai politikai környezet ellen. Az ecsettel való ellenállás azonban nem biztosította a megélhetését. 1880-ban visszatért Magyarországra.
A magyar zene megfestője
Lánya, Zsófia ekkoriban a Zeneakadémián végzett tanulmányokat Liszt Ferenc kezei alatt, a művész maga is egyre inkább ebbe az irányba fordult, s a mester tiszteletének adózva egy nagyszabású kompozíciót tervezett műveihez.
1883 márciusában, a Budapesten megnyílt Zichy-kiállítást követően ismét elvállalta a cári udvari festő állását évi 12 000 rubeles fizetésért. Ez több mint a százszorosa volt annak a fizetésnek, amiért korábban a fotográfus mellett dolgozott az orosz fővárosban. Élete utolsó 23 évét ismét a cárok udvarában töltötte.
Élete során több mint 500 orosz témájú festményt és grafikát készített, melyek között hatalmas portrékat, miniatúrákat, akvarelleket és grafikus ábrázolásokat is találunk. Utolsó napjaiban az udvar mellett élte át, már betegen és öregen a véres vasárnapot, amikor a kozák lovasság a palota ellen vonuló munkásokba lövetett. Otthonától 1700 kilométerre, Szentpétervárott hunyt el 1906-ban.
Ha Zichy Mihály egyik legismertebb kortársa, Munkácsy Mihály életét is megismernéd, olvass tovább.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
