magyar bunker

Az urbexezés világa csak nemrég vált ismertté számomra, de ahogy beléptem ebbe a különös univerzumba, azonnal magával ragadott. Van valami varázslatos abban, ahogy az idő és az emberi jelenlét lenyomatait kutatjuk elhagyott épületekben, gyárakban vagy éppen régi kastélyok romjai között. Egy-egy ilyen hely nemcsak épületek halmaza – titkokat őriz, és ha figyelmesen közelítesz hozzá, el is árul belőlük néhányat. Az urbex számomra a felfedezés tiszta öröme: belépni olyan helyekre, ahová a hétköznapokban nem juthatnánk be, és rálelni az idő által megkoptatott szépségekre.

A magyar múltba repít vissza ez a bunker

A rozsdás vasajtó nyikorogva enged utat, mintha évtizedek óta őrizné titkait. A sötét, nyirkos lépcsőház áporodott szaga lengi be a levegőt, a csendet csak a falról cseppenő víz szaggatott hangja töri meg. A fejlámpa fénycsóvája meg-megcsillan az üvegszilánkokon és a szétszóródott jegyzetlapokon, amelyeken kivehető a magyar írás. A lépések visszhangja nyomasztóan száll végig a bunker szűk folyosóján, mintha figyelmeztetne, hogy itt minden mozdulat idegen. 

Lépcső vezet le a mélybe, alján újabb ajtó tátong, mögötte egy eldugott szoba. A falakon régi kapcsolótáblák sorjáznak, a sarokban rozsdás orvosi szék áll, a padlón ezüstös gyöngyök sorakoznak – kifolyt higany szerteszét, groteszk mintázatot rajzolva a nedves betonra. Minden levegővétel szinte tapinthatóvá teszi a veszélyt: a higanygőz belélegzése életveszélyes lehet, ezért minden perc számít. Az orvosi eszközök és a titokzatos gépek látványa azonban nem ereszt: vajon milyen kísérletek folyhattak itt?

A tartályok és gépezetek körül elsárgult papírok hevernek, jól ismert arcok köszönnek vissza a magyar történelem lapjairól: Szakasits Árpád, aki 1948-ban a kommunista hatalommal összefonódva irányította köztársasági elnökként az országot; Zalka Máté, aki hol Oroszországban, hol Spanyolországban harcolt a kommunisták oldalán; és Martos Flóra, aki már az 1921-es tanácsköztársaság idején aktív politikai szerepet vállalt. De miért kerültek ezek a portrék ide, a bunker mélyére? Mi lehetett itt? Egy illegális pártsejt titkos találkozóhelye? Kihallgató- és vallatószobák? Valamilyen titkos dokumentumok rejteke? Az biztos, hogy a helyiségek atmoszférája nyomasztó, mintha a falak magukba szívták volna az egykor itt zajló események emlékét.

Ezt találták a mélyben

A bunker zegzugos helyiségeiben továbbhaladva székek halmai, poros dokumentumok és ismeretlen gépek sora tárul elénk. Az utóbbiak kinézetük alapján légtechnikai berendezések, amelyek a földalatti létesítmény létfenntartásában játszhattak szerepet. Másutt a padló tele van rozsdás fémdobozokkal, amelyek sorai katonás rendben várakoznak: talán ezek is a légcserélő rendszerek részei lehettek. Az egyik letépett csomagoláson olvasható felirat mindenesetre árulkodó: Reanal Gyógyszergyár – egyéni radiológiai, biológiai és vegyvédelmi csomag. Elképzelhető, hogy itt a hidegháború egykor gondosan védett létesítménye volt, amely atomcsapás esetén szolgált volna menedékül. 

A helyszín bebarangolása során az idő szinte megáll, a múlt és a jelen összemosódik. A bunker mélye nem csupán egy elhagyatott építmény, hanem egy rejtélyes történet darabkája, amely arra vár, hogy felfedjék titkait. Vajon miért jutott ebek harmincadjára? Úgy tűnik, mintha olyan sietve hagyták volna hátra, hogy még a rejtegetni akart dolgokat sem tudták eltüntetni. 

Mit tudni a helyszínről?

A felfedezésről a BCO Urbex csapata számolt be, akik a helyszínt kutatva bukkantak a mérgező anyagokra, ami miatt kevés idejük volt a dokumentálásra.

A vízben úszó kifolyt higany miatt alig pár percünk volt a videó elkészítésére, ha nem akartunk végleg ottmaradni

– magyarázták a sietséget közösségi oldalukon, ahova videót is feltöltöttek a látottakról.

Az biztos, hogy a riasztó hellyel párosuló halálos veszély senkit nem bír maradásra. Ahogy a kamera lassan végigsiklik a helyiségeken, az ember szinte tart a múlt megelevenedő árnyaitól. Hiába a rozsdás tárgyak zavarba ejtő csendje, az egész valami rettentő rémtörténetet idéz, amit talán jobb is, ha nem ismerünk: ezek a bunkerek a hidegháború árnyékában születtek, és sok esetben olyan kísérleti programok helyszínei voltak, amelyekről máig nem beszélnek. A higany jelenléte azért is félelmetes, mert akár fegyverfejlesztéshez is használhatták.

A videó mellé sokan sokfélét kommenteltek, a legtöbben szörnyülködnek, és bevallják, hogy a képek láttán a hideg futkosott a hátukon, olyan is van, aki doktor Mengelét emlegeti. Ugyanakkor többen úgy vélik, hogy kár rögtön kínzókamrát vizionálni, mivel minden korabeli műtő így nézett ki. Akad olyan hozzászóló, aki maga is járt a helyszínen, amelyet a dohos falak, a talajvíz, a rengeteg kiömlött jód és a félig elrohadt elsősegély-csomagok valóban kísértetiessé tesznek, de pánikra és pánikkeltésre semmi ok. 

Mi az az urbex?

Az urbex, azaz urban exploration a rejtett és elhagyatott helyek felfedezését jelenti. Ezek a helyszínek, legyenek bunkerek, gyárak vagy akár kastélyok, nemcsak izgalmas kalandokat kínálnak, hanem bepillantást engednek a múlt elfeledett vagy soha nem is ismert szegleteibe. A BCO Urbex csapata most újfent bebizonyította, hogy Magyarország elhagyatott épületei mennyi meglepetést rejthetnek. 

Ezúttal olyan helyszínre bukkantak, amely amellett, hogy történelmi jelentőségű lehet, potenciálisan veszélyes is. Ám pontosan ez az, ami miatt az urbex sokakat vonz: a határmezsgyén mozogni a felfedezés és a rejtélyek között, mindig tiszteletben tartva a helyeket, ahova belépnek. A bunker felfedezése nemcsak új kérdéseket vet fel az előző éráról, de rávilágít arra is, milyen sok titok lappang még Magyarország ismeretlen épületeiben. Vajon milyen további meglepetéseket tartogatnak ezek a sötét helyek? A válasz talán a következő expedíció mélyén rejtőzik. 

Hasonló határmezsgyének számít a fémkeresőzés, amellyel ugyanúgy meglepetésekre bukkanhatsz a föld mélyén. Ennek szabályairól ide kattintva olvashatsz.