London Budapest parlament

A budapesti Nagymező utcát szívesen nevezzük magyar Broadwaynek, mivel számos színházat és kulturális intézményt találni rajta.

Az Andrássy utat előszeretettel emlegetjük a párizsi Champs-Élysées magyar avatarjaként, hiszen mindkét széles sugárút híres eleganciájáról, s a párizsi éppúgy, mint a budapesti, egy monumentális emlékműtől befelé vezet a belváros lüktető lelkébe, legforgalmasabb turistahelyszíneire.

És van rejtettebb formája is a párhuzamoknak: a Margit hid szigeti szárnyhídjának tükrözése a világ talán leglátogatottabb, Gustave Eiffel által tervezett párizsi torony fektetett mását adja ki.

A párhuzamok és hasonlóságok sokszor a fej fej mellett haladó eseménysorozatok véletlen következményeiként jelentkeznek, máskor szándékos, emberi kéz munkáiként születnek.

Nem összetévesztendő ezzel:

Kisvárosból nagyváros

A 18. század végi Angliában az ipari forradalom a földekről a városokba terelte a lakosság jelentős részét, aminek hatására a vidéki életet a városi váltotta fel. A gépek forradalmának kirobbanása, s általa a tömegtermelés beindulása által generált társadalmi és gazdasági folyamatok ugyan a mai napig tartanak, de már a 19. századra számos európai ország és város helyzetét jelentősen megváltoztatta. A rohamléptékű fejlődés

mely címétől csak 1929-ben tudta őt megfosztani New York óriás almája. Népessége még így is, 1939-ben meghaladta a 8,5 millió főt.

Nagyvárosból főváros

Éppen 150 éves fővárosunk területe az 1873-as egyesítés előtt egész más léptékű volt, s Pest, Buda és Óbuda uniójának létrejöttével sem lépett a londoni számok nyomába. Jóllehet, a városiasodás és a főváros lakosságának növekedési aránya hazai viszonylatban így is jelentős volt. Míg a későbbi Budapest népessége az 1720-as években nem érte el a 10 000 főt sem, bő száz év alatt, 1831-re közel tízszeresére 102 000 fölé nőtt a lakosok száma, ami az egyesítés évében már majdnem elérte a 300 000 főt. Az 1873-as, alig több mint 296 000 lakosból 1881-re 370 000-et is meghaladó számú lett, 1886-ra pedig már bő 422 000, a millennium előtt már az 500 000-et is túlhaladta a budapestiek száma. Az 1900-as évekbe lépe már 860 000-nél is többen éltek fővárosunkban, s a növekvő tendencia egészen az 1940-es évek közepéig megmaradt. 1941-ben még 1 712 791 lakossal büszkélkedhetett a város, míg 1949-re számuk 1 590 316-re csökkent.

Igény egy szép országházra

Míg az 1830-as években a londoni Lordok házában hozták meg az országot érintő legfontosabb döntések javát, addig a más, húsba vágó kérdések mellett például a határozat a Pestet és Budát összekötő kőhíd megépítéséről vagy a nemesi adakozásról a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Színház javára még mind a Pozsonyban ülésező országgyűlés intézkedései voltak. De szintén Pozsonyban döntöttek még a magyar államnyelvvé tételéről, sőt még az áprilisi törvények is a ma sokak által csak Bratislavaként ismert városban székelő, magyar országgyűlés döntéseiként születtek. Az alsótábla üléseit aztán 1866 és 1902 között a Bródy Sándor utcai ideiglenes képviselőházban tartották, melyet ma az Olasz Kultúrintézetként látogathatunk, a felsőtábla az utca másik oldalán, a Nemzeti Múzeum falai között ülésezett. Mindkét testület a kor elismert építészének, Ybl Miklósnak munkásságában gyönyörködhetett munkavégzése közben.

Az angol Parlament

A londoni Lordok háza aztán egy sajnálatos tűzvész következtében kevés kivétellel porig égett 1834-ben, ezért a döntéshozók úgy határoztak, kizárólag brit építészek körében tervpályázatot írnak ki új parlamentjük megépítésére. A nemzeti tervpályázatra 96 pályamű érkezett be, Sir Charles Barry (1795–1860) és Augustus Welby Northmore Pugin (1812–1852) neoreneszánsz alaprajzú, neogótikus stílusjegyeket felsorakoztató eklektikus épületről szóló terveit 1836-ban hirdették ki győztesként. Az alapkőletétel ugyan már 1840-ben megtörtént, a teljes épület elkészültére 1870-ig kellett várni, amelyet már egyik építész sem élhetett meg. 

A mi Parlamentünk

Az ugyancsak tervpályázaton nyertes magyar Parlament és angol rokona építési körülményei közti szomorú párhuzam, hogy a mi országgyűlésünknek otthont adó épület tervezője, Steindl Imre sem élhette meg fő művének átadását. A hazánkban 1882-ben kiírt pályázatra 19 pályamű érkezett csupán, s azok közül is az egyetlen neogótikus stílust előnyben részesítő Steindl-mű került ki győztesen, nem utolsósorban az egykori miniszterelnök gróf Andrássy Gyulának a közbenjárására, aki emigráns évei egy részét Londonban töltötte, s szerette volna, ha Budapest minél több hasonlatosságot mutat a gigászi léptekben fejlődő Londonnal. Hathatós kinyilatkoztatásainak köszönhetően aztán az akkor Tömő térként ismert területen elhelyezkedő épület fekvése is módosításokon esett át, hogy londoni párjával azonos módon egészen a folyóparton terüljön el. Így szólalt fel ennek érdekében: „az állandó országház ne úgy elhelyezve építtessék, miként az eddigi megállapodások szerint tervezve volt, hanem oly módon, hogy főhomlokzata terasz-szerű kiképzéssel közvetlenül a Duna partján emelkedjék, amely esetben az alsó kőpart átboltozandó volna úgy, hogy ott azért a kocsi-közlekedés fönntartassék, az épület mögött pedig egy ligetszerű tér képződnék”.

Hasonló is, meg nem is

A horizontalitást előnyben részesítő Temze-parti Parlament és a felfelé törő, dinamikus budapesti Országház különböző neogót jegyeket felvonultató építészeti műremekek, melyek között hasonlóságot épp úgy találni, mint eltérést. Az ötödik harangjáról Big Benként is emlegetett óratorony magassága 96,3 méter, hasonlóan a mi Parlamentünk 96 méteres kupolamagasságához, de esetünkben ez a szám a 896-os honfoglalásra hivatott inkább fordítani az ezredik születésnap korában élő kortársak és utódaik figyelmét. Az alapvetően kereszt alakú elrendezés mindkét épület sajátja, és hosszúságuk is pontosan megegyezett volna, ha Steindl Imre végül nem módosít a terveken, amelyek készítésekor kétségtelenül ismerte az angliai, sok mindenben követendő példaként is állított épületet. A Parlamentünk főlépcsője mellett található nyolc darab, hat méter magas márványmonolit oszlop képezi a kivételt az alól a megkötés alól, hogy kizárólag hazai alapanyag használható fel az építés során. Beszédes, hogy a Svédországból származó anyagból összesen 12 darab ilyen oszlop készült, s a másik négy hol máshol lenne megtalálható, mint az angol Parlamentben.