Leslie Howard

A lövészárokból a színpadra

A későbbi legendás filmsztár Leslie Howard Steiner (más, főleg hazai források szerint, Steiner László) néven született Dél-Londonban 1893. április 3-án egy angol édesanya és egy kikeresztelkedett magyar zsidó édesapa, Steiner Ferdinánd öt gyermeke közül a legidősebbként. Apja jobb anyagi lehetőségek reményében vándorolt ki Magyarországról, és meg is csinálta a szerencséjét a brit fővárosban, jól menő bankár lett – fiát is erre a pályára szánta, a kis Leslie azonban már gyerekként is inkább a színpad felé kacsingatott.

Érettségi után a fiatalember az apai kívánságnak megfelelően a bankban szerzett állást, az első világháború kitörésekor azonban szinte rögtön otthagyta az unalmas munkát, és jelentkezett önkéntesnek a hadseregbe. Rövid kiképzés után Franciaországba küldték, ahol másfél évig harcolt a lövészárkokban, mígnem 1916 májusában súlyos légnyomást kapott, ezért egészségügyi okokból leszerelték, és hazaküldték Angliába. Odahaza a sérült, háborús élményei miatt poszttraumás stresszben szenvedő fiatalember először újságíróként próbálkozott, végül, orvosai tanácsára, inkább régi vágya, a színjátszás felé fordult.

Már 1916 végén bemutatkozott a Charlie nénje című darabban – ekkoriban kezdte használni a Leslie Howard művésznevet –, melyet több sikeres londoni előadás, illetve országos turné követett; elegáns megjelenésével és míves beszédével, melyet a Dulwich College előkelő bentlakásos iskolában töltött éveinek köszönhetett, egyre jelentősebb szerepekhez jutott, és rövid idő alatt az egyik legnépszerűbb színházi színésszé vált hazájában. A brit sikereknek köszönhetően 1920-ban Howard tengerentúli szerződést kapott, átköltözött New Yorkba, és a Broadwayt is meghódította, főként elegáns angol gentlemaneket alakítva a színpadon.

A filmvásznon és a magánéletben is bolondultak érte a nők

A színpadi sikereket nem követte rögtön a filmes karrier, idővel azonban, ismét csak kiváló beszédstílusa és hangja miatt, Hollywood is felfedezte magának a magyar származású angol sztárt. Az 1920-as és ’30-as évek fordulóján ugyanis a hangosfilm megjelenése rengeteg jó arcú, viszont borzalmas orgánummal és kiejtéssel bíró színészt kényszerített a pálya elhagyására, az Álomgyárnak pedig szüksége volt olyan tehetségekre, akik nemcsak jól néznek ki, de beszélni is jól tudnak. Kapóra jött nekik Howard, aki olyan filmekben lett a mozilátogatók kedvence, mint az Emberi szolgaság (1934), A vörös Pimpernel (1934), a Rómeó és Júlia (1936) és A megkövült erdő (1936).

Utóbbi filmben Howard ragaszkodott hozzá, hogy a negatív szerepet a mű eredeti, színpadi változatához hasonlóan Humphrey Bogart játszhassa – a filmvásznon akkor még viszonylag ismeretlen Bogart karrierjének hatalmas lökést adott A megkövült erdő, a Casablanca későbbi sztárja és jóakarója pedig ennek köszönhetően közeli barátokká lettek. A színészlegenda és felesége, Lauren Bacall elhunyt barátjuk emlékére a Leslie Howard Bogart nevet adták egyetlen lányuknak.

Howardot két alkalommal is jelölték a legjobb férfi főszereplő Oscar-díjára – az 1933-as Berkeley Square és az 1938-as Pygmalion című filmekért –, legemlékezetesebb alakítását azonban kétségkívül a Margaret Mitchell regényéből adaptált monumentális polgárháborús szerelmi történetben, az Elfújta a szélben nyújtotta. A(z inflációt belekalkulálva) minden idők legnagyobb kasszasikerének számító 1939-es szuperprodukció tíz Oscart zsebelt be, Howard azonban, aki Scarlett hoppon maradt szerelmét, Ashley Wilkest alakította, még a jelöltségig sem jutott el.

A valóságban Howard legalább annyira ellenállhatatlannak számított a nők körében, mint a filmekben, és a beszámolók szerint számtalan futó kalandjai is akadt, több színésznő kollégájával, például a Broadway biszexuális dívájával, Tallulah Bankheaddel és Rómeó és Júlia-beli partnerével, Merle Oberonnal is összeszűrte a levet. Az alkalmi románcok dacára egész életében feleségét, Ruth Evelyn Martint tartotta igaz szerelmének, akivel még az első világháború idején házasodtak össze; a párnak két gyereke született, Ronald és Leslie Ruth Howard, akik édesapjuk nyomdokaiba lépve mindketten megpróbálkoztak a színészettel.

Portugáliából repült haza a végzetes reggelen

A második világháború kitörését követően Howard úgy döntött, hazatér Angliába, otthon ugyanis nagyobb szükség van a szolgálataira – színészként és magánemberként is teljes mellszélességgel a háborús ügy mellé állt, rengeteg pénzzel támogatta a brit hadügyet, gyakran fellépett a frontokon szolgáló katonák előtt, a rádióban ő lett „Nagy-Britannia hangja”, beszédeiben folyamatosan elítélte a Harmadik Birodalom agresszióját. Több, a szövetségesek mellett síkra szálló, náciellenes filmben is szerepet vállalt, felelevenítette például korábbi híres szerepét az 1941-es Modern Pimpernel című alkotásban, a kosztümös 18. századi kalandtörténetet az aktuális világháború közegébe helyezve.

Egy fatális tévedés azonban tragikusan rövidre szabta Howard életét: 1943 májusának végén hősünk a semlegesnek számító Portugáliába utazott, hogy a brit háborús érdekeket propagálja, előadásokat tartson a színészmesterségről, és ellenőrizze néhány, az Ibériai-félszigeten honos üzleti érdekeltségét. A látogatás végeztével, 1943. június 1-jén reggel 9.35-kor Howard a lisszaboni repülőtéren felszállt a holland KLM légitársaság utasszállító gépére, hogy menetrend szerint egyenesen Bristolba repüljön: a színész eredetileg lemaradt volna a járatról, egy angol nevelőnő azonban, tiszteletből és előzékenységből, átadta számára a jegyét, és a rá bízott kisfiúval együtt inkább megvárta a következő gépet.

A britek és a németek között megkötött egyezmény értelmében a semleges országok repülőgépei sértetlenül áthaladhattak a háborús légtéren, a Luftwaffe mégis megszegte a megállapodást; a Franciaország nyugati és Spanyolország északi partja mentén elterülő Vizcayai-öböl felett egy Junkers Ju 88 típusú vadászrepülő lelőtte a KLM gépét. A fedélzeten tartózkodó 13 utas és 4 fős személyzet minden tagja, köztük Howard, odaveszett a tragédiában; a gép roncsai az Atlanti-óceánba zuhantak, és sohasem kerültek elő.

Azt hitték a németek, Churchill utazik a repülőn?

A támadás indokára nem derült fény, ezért rengeteg különféle elméletet szült akkor és a későbbiekben is: egyesek tudni vélték, hogy a náci propagandaminiszter, Joseph Goebbels személyesen adta ki a parancsot a brit hazafias ikonként ismert Howard likvidálására, ezt a teóriát azonban megcáfolja a tény, hogy a színész – mint fentebb írtuk – eredetileg nem is lett volna rajta a lelőtt gépen.

A legnépszerűbb – és az előzőnél sokkal valószínűbb – magyarázat szerint a németek tévedésből lőtték le a repülőt, ugyanis azt hitték, azon Winston Churchill brit miniszterelnök utazik; ezt a teóriát erősíti, hogy a fedélzeten tartózkodott a Howarddal is kapcsolatban álló Arthur Tregear Chenhall üzletember, aki nagydarab, testes, idősödő figura volt, és állandóan szivarozott, ezért könnyen összetéveszthették a politikussal. Egyesek félig viccből még azt is tudni vélték, Chenhallt Churchill küldte Portugáliába, hogy a német kémeket megtévessze, és így ne tudhassák, valójában hol tartózkodik.

Nem Howard volt a lelőtt KLM-gép egyetlen híres (és esetleges célpontként kiszemelt) áldozata: a fedélzeten utazott Kenneth Stonehouse, a Reuters hírügynökség riportere, Ivan Sharp bányamérnök, aki a briteknek nyújtandó nyersanyagsegélyről tárgyalt a portugálokkal, Tyrrel Shervington, a Shell brit olajtársaság lisszaboni vállalatának igazgatója és Wilfred Israel zsidómentő aktivista is, akinek tevékenysége ironikus módon az említett Modern Pimpernel cselekményét ihlette. A sors még nagyobb fintora, hogy Derek Partridge, a nyolcéves angol kisfiú, aki nevelőnőjével együtt átadta a helyét az ötvenéves filmsztárnak, később szintén ismert színész lett – mint később sokszor elmondta, felbecsülhetetlen mértékű hálával tartozik Leslie Howardnak, akinek az életét köszönheti.