Lenin merénylet

Hivatásos terrorista lett, éveket töltött kényszermunkán

Fanni Jefimovna Kaplan hétgyerekes zsidó családban született Volhíniában, vagyis a mai nyugat-ukrajnai Volinyi területen 1890. február 10-én; családjáról és gyerekkoráról szinte semmit sem tudni, egyedül annyi biztos, hogy édesapja falusi tanítóként dolgozott. A későbbi merénylő valódi nevét is homály fedi, ő maga azt állította, Fejga Hajmovna Rojtblat-Kaplan néven látta meg a napvilágot, más források szerint Rojtmann lehetett az eredeti vezetékneve.

Fejga sohasem járt iskolába, édesapja otthon tanította, testvéreivel ellentétben szakmát sem tanult, és alig lépett kamaszkorba, amikor otthagyta szülőfaluját, és Odesszába ment, ahol kalaposnőként kapott munkát. 15 évesen került kapcsolatba a cári hatalom megdöntésére szervezkedő anarchista mozgalommal, majd csatlakozott a szociálforradalmárok, ismertebb nevükön az eszerek pártjához, akik a nyílt erőszaktól sem riadtak vissza politikai követeléseik – elsősorban egy demokratikus köztársaság létrehozása és a parasztok földhöz juttatása – érvényesítésének érdekében.

A kamasz lány munkáját otthagyva Dora és Fanni fedőnéven hivatásos forradalmárnak állt, a következő évben pedig részt vett egy pokolgépes terrorakcióban, mellyel az eszerek valószínűleg a frissen kinevezett kijevi kormányzót kívánták likvidálni. Fanni feladata lett volna a bombát becsempészni a kormányzó rezidenciájára, a lány azonban végzetes hibát vétett, a szerkezet idejekorán, saját szobájában robbant fel, és majdnem megölte őt.

A szerencsétlenül járt fiatal terroristát a bíróság életfogytiglanra ítélte, büntetését a kínai határtól nem messze, Szibéria kietlen részén található Málcev börtönben kezdte, ahol az őrök gyakran meztelenre vetkőztették, és nyírfabottal verték, amíg el nem ájult, holott ez egyáltalán nem volt bevett gyakorlat a politikai foglyok esetében. Később Fanni különböző kényszermunkatáborokban raboskodott Szibéria-szerte, összesen tizenegy évet húzott le a Katorgának nevezett cári munkatáborrendszerben, szabadulása idejére már majdnem megvakult, és rendszeres fejfájások is gyötörték.

Elhatározta, megöli Lenint

1917 márciusában II. Miklós cár bukását követően az ideiglenes kormány – melynek az eszerek is tagjai lettek – széles körű amnesztiát hirdetett, így a politikai foglyok többségével együtt Fanni is kiszabadult, és hazatérhetett Moszkvába. Az eszerek ekkor még jelentős befolyással bírtak, a novemberben hatalomra került bolsevikok azonban fokozatosan igyekeztek leszámolni politikai ellenfeleikkel; miután 1918 januárjában az eszer többségű Alkotmányozó Nemzetgyűlés nem fogadta el a bolsevik hatalmat, a gyűlést feloszlatták, majd az eszer pártot is betiltották.

Fanni, aki egész idáig támogatta Lenint, kiábrándult a bolsevik vezérből, akit a forradalom árulójának kiáltott ki, és csatlakozott egy antibolsevik terrorcsoporthoz. Úgy gondolta, Lenin és párttársainak likvidálása elengedhetetlen Oroszország jövője érdekében; szert tett egy Browning félautomata pisztolyra, amibe három – a biztonság kedvéért – méregbe mártott golyót töltött, és úgy döntött, elvégzi a piszkos munkát.

Lenin ekkoriban gyakran látogatta a városi gyárakat, hogy szónoklataival maga mellé állítsa a munkásokat – egy hasonló alkalom tökéletesnek tűnt a merénylet végrehajtására. Augusztus 30-án délelőtt a bolsevik vezető éppen az őt szállító autóból kászálódott ki egy Moszkva déli külvárosában található fegyvergyár kapujánál, amikor az összegyűlt tömegben rejtőző Fanni a nevét kiáltotta; Lenin megfordult a hang irányába, a terroristanő pedig meghúzta a ravaszt.

Lenin nem engedte, hogy kioperálják a golyókat a testéből

A három mérgezett golyóból kettő találta el Lenint, egyik a bal vállán okozott sérülést, a másik a nyakán át behatolt a testébe, átlyukasztotta a bal tüdejét, majd a jobb kulcscsontjába fúródott; a harmadik töltény csak a kabátját érte el. A súlyos sérüléseket szenvedett bolsevik vezért azonnal elszállították a helyszínről, kórház helyett azonban a Kremlbe vitték, ugyanis attól tartottak, újabb merénylők leskelődhetnek rá városszerte.

A Kremlbe kirendelt orvosok sikeresen megmentették Lenin életét, azonban közölték vele, hogy a golyókat csak a kórházban, steril körülmények között tudnák eltávolítani – a paranoiás Lenin nem volt hajlandó veszélyeztetni saját biztonságát, ezért a töltények még évekig a testében maradtak, csak 1922-ben operálták ki őket. A történészek szerint sérülései jelentős mértékben hozzájárultak egészségének drasztikus megromlásához, későbbi agyvérzéséhez és korai halálához.

Az állami titkosrendőrség, a CSEKA (Rendkívüli Bizottság az Ellenforradalom és Szabotázs Elleni Harcra) emberei rögtön a helyszínen elfogták Fannit, akit a beszámolók szerint alig bírtak kiszabadítani a feldühödött munkások karmaiból, nehogy agyonverjék. A merénylő másnap hivatalos vallomást tett, melyben elismerte, hogy rálőtt Leninre, akit régóta meg akart ölni, ugyanis a forradalom árulójának tekintette, és továbbra is az alkotmányozó nemzetgyűlés támogatója. Ugyanakkor azt vallotta, egyedül cselekedett, nem árulta el, kitől szerezte a revolvert, és egyéb részleteket sem volt hajlandó közölni.

Vajon tényleg magányos merénylő volt?

A vallomás után mindössze három nappal, szeptember 3-án Kaplant a Kreml udvarán agyonlőtték, majd holttestét egy hordóban felgyújtották, és a hamvakat nyomtalanul eltüntették. Mivel semmilyen földi maradvány nem maradt hátra utána, még évekig élt a legenda, miszerint Fanni életben maradt, és egy kényszermunkatáborban sínylődik Szibériában. A bolsevik sajtó igyekezett minél jobban kigúnyolni, lejáratni a 28 éves terroristanőt, Jean-Paul Marat gyilkosához, Charlotte Cordayhez hasonlították, aki ellenforradalmi hevületből igyekezett a történelem menetét megállítani, sikertelenül. A szovjet propaganda még a rendszer enyhülésének idején is egyértelműen szörnyetegként mutatta be Fanni Kaplant, aki bitang módon az államalapító életére tört.

Máig rejtély, Kaplan vajon tényleg önállóan cselekedett-e vagy megbízásból, az antibolsevik terrorcsoport által kitervelt akció részeként kívánta kioltani Lenin életét, esetleg egyéb, titkos motivációk húzódnak meg a háttérben. A magányos gyilkos teóriáját erősíti a tény, hogy Fanninak súlyos látásproblémái miatt igen kevés esélye lehetett sikerrel véghez vinni az akciót, vagyis a csoport minden bizonnyal nem őt, hanem egy fizikailag rátermettebb támadót választott volna, ha ők szervezik a merényletet.

Ugyanakkor létezik egy elmélet, miszerint valójában nem Fanni, hanem a csoport egy másik tagja volt a merénylő, akivel hősünk szerelmi viszonyt folytatott, és inkább magára vállalta a merényletet, hogy megmentse a szeretett férfi életét. Egy másik, közismert legenda szerint a bolsevik vezérkar bizonyos tagjai szerették volna eltenni Lenint láb alól, és ők kenték rá – miután az akció meghiúsult – az ártatlan nőre a merényletet; azonban erre sincs semmilyen konkrét bizonyíték.