legfurcsább állatok

Aki leragadt volna az izmos farkára támaszkodó, nyúlfejű és két lábon hatalmasakat ugráló erszényesnél, vagy az egész nap bedrogozva szendergő, tömött szőrű mackókülönlegességnél, annak eláruljuk, Ausztrália extrémállat-palettája sokkal árnyaltabb ezeknél a kommersz különlegességeknél!

Az ausztrál szárazföld rejtett kincsei

• Van például Ausztrália északi és Új-Guinea déli részén egy dinóra hajazó fodros nyakú gyík, amelynek zord külseje állítólag engedelmes, visszafogott belsőt takar, de azt ügyesen rejti el. Nem is véletlenül, hanem éppen azért, hogy ezzel elriassza azokat a nagyobb ragadozókat, amelyek esetleg táplálékot látnának benne. Ha nem ijeszti őket meg eléggé bizarr gallérjával, akkor marad a futás. Ezt is magas szintre fejlesztette, ráadásul csak hátsó lábát használja olyankor, ezzel eggyel több okot adva arra, hogy a legbrutálabb külsejű lények között előkelő helyet foglalhasson el.

• Az ausztrál és tasmán kacsacsőrű emlős rendhagyó külseje mellett extrém tulajdonságaival is kivívja helyét a listán. Félig vízi állat 40 000 elektroreceptorral, amelyek segítik a zsákmány megtalálásában. 
• Egy újabb kuriózum az ugyancsak ausztrál echidna, vagyis tüskés hangyász, melynek hosszú ormánya elektroreceptorokkal van bélelve, szaporodását pedig tojásrakással intézi.

Ausztrál mélytengeri furcsaságok

• Ha a legközelebbi fagyizóra vagy buszmegállóra gondolok, amitől cirka egy kilométerre vagyok, akkor furcsa elképzelni, hogy ezt a távolságot akár a tenger feneke felé függőlegesen is meg lehetne tenni. Ott él a bluggyhal.

Ez a hal ahhoz képest, hogy természetes élőhelyén kis esélyünk van megpillantani, elég népszerű. Nemcsak a legfurább állatok listáján van garantált helye, de nyertese lett az Ugly Animal Preservation Society által kitűzött „világ legrondább állata” címnek is 2013-ban, s nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy Dzsabba külsejének megformálásához is egy ilyen halacska ült modellt.

Csak az isteni gondviselésnek köszönhetjük, hogy ha már ennyire ronda, legalább nincs annyit szem előtt, mint egy dalmata, hanem jól el van dugva a víz fenekére, főleg Ausztrália, Új-Zéland és Tasmánia partjainál. Beszédes neve jól kifejezi, hogy a gusztustalan kis jószág teljes teste egy kocsonyás massza, melynek sűrűsége kisebb a vízénél, izomzata pedig egyszerűen nincs. Így rá aztán tényleg lehet mondani, hogy egyszerűen csak úszik az árral.

A mélytengerek legfurcsább állatai

• A koboldcápa is a mélytengerek ritka cápafajtája, s úgy hírlik, 125 millió éves múltra tekint vissza családfája. De ez lehet, hogy csak ügyes marketing a cápafajok között a szó szoros értelmében eléggé alulmaradó rózsaszín, hosszú, hegyes ormányú és görbe cápa részéről. Rokonaihoz hasonlóan ez a cápafajta is különleges fogazattal van megáldva, és gepárdgyorsan úszik 3-4 méteres hosszával.

• Vannak nála is mélyebbre csúszott álltok, például a felszín alatt legalább 4000 méterrel élő Dumbo polip. Szegény Disney-kiselefánt 1941-es születéskor még nem sejtette, hogy egy polipot is el fognak róla nevezni elefántfülszerű úszója okán, melyek lassú csapkodásával biztosítja saját mozgását. Oda, ahol ez a méteresnél is nagyobbra megnőni képes polip lakik, egy bolhányi napfény se jut le, és a víz már kutya hideg. 

Hazai büszkeségünk

• Nekünk évszázadok óta természetes látvány az összegabalyodott fonalgombolyagra emlékeztető rasztaszőrű komondor, amely talán már honfoglaló őseinkkel együtt érkezhetett a Kárpát-medencébe. Feladata nem a terelés, hanem a legelő állatok megvédése volt a ragadozóktól, így nekünk már hosszú ideje nagyon jó szolgálatot tesz, de a külföldiek közül még mindig sokan meglepődnek, amikor egy felmosógombolyag hirtelen kidugja a nyelvét vagy ugatni kezd.

Talán a legfurábbak…

• Bármelyik trükkmester, rajzfilmgyártó, kreatív plüssfigura-készítő vagy meserajzoló becsületére válna, ha magától olyat ki tudott volna találni, mint amilyen a dülledt szemű, óriási fülű, foltokban pamacsos, hosszú ujjú maki, a madagaszkári emlős, mely állandóan növekvő rágcsálószerű fogakkal és különleges vékony középső ujjal tengeti napjait. 

• A turritopsis nutricula egy hipermodern lámpabúrára emlékeztető, izgalmas fényforrásszerű, átlátszó és kocsonyás bőrű hidroid medúza a meleg és trópusi tengerekből. A fiatal állatnak nyolc csápja van, a felnőtteknek akár 80-90 is lehet. Állati érdekessé az teszi még, hogy marha nagy, piros gyomra van, ami sötétben is tud ragyogni.