kutya fiú

Ritka betegség miatt volt tetőtől talpig szőrös

Az 1868-ban Szentpéterváron született Fjodor Adrianovics Jefticsov arcát és testét egy ritka örökletes betegség, a hipertrichózis, közkeletű nevén farkasember-szindróma következtében kisgyerekkorától dús, kutyákéra emlékeztető szőrzet borította – napjainkban a betegségben érintetteket lézeres kezeléssel képesek megszabadítani a nem kívánt szőrtől, a cári Oroszországban azonban még se gyógymód, se tudományos magyarázat nem létezett a titokzatos, mágikusnak gondolt természeti furcsaságra.

A leírások szerint a férfi haja sötétszőke volt, a homlokán enyhén vöröses, az arcán pedig sárgásszürke szőr nőtt, testét a kezek, a lábfejek, a nyak, és a karok belső részének kivételével csaknem 6 centiméter hosszú, fakó szőrzet fedte be.

Fedor már második generációs „farkasemberként” látta meg a napvilágot, édesapját, Adriant is hasonló külsővel verte meg a sors; más források szerint Adrian és Fedor Jefticsov nem voltak vér szerinti rokonok, az idősebb férfi, aki korán elveszítette két saját – átlagos külsejű – gyermekét, gyámként maga mellé vette ifjú sorstársát. Akármelyik verzió is igaz, a két torzonborz figura nagy felhördülést és szenzációt keltett, ezért egy cirkuszi impresszárió hamarosan leszerződtette és Oroszország-szerte mutogatta őket jó pénzért a közönségnek.

Apja halálra itta magát

A közönség mindenütt lelkesedett a különös párosért, a szülőhazájukban elért sikereket követően pedig 1883-ban a szőrmók apa és fiú európai turnéra indult, megfordultak Párizsban, Berlinben, Londonban és más nagyvárosokban. Műsoruk többféle szórakoztató elemet tartalmazott, az egyik beszámoló szerint például liverpooli fellépésük alkalmával Fedor egy, a közönségben helyet foglaló kopasz férfi fejére mutatott, és azt javasolta, az arcán lévő szőrt ültessék át az úriember feje búbjára, neki úgy sincsen szüksége rá.

Míg Fedort kifejezetten intelligens, kíváncsi és kedves teremtésnek írták le a szemtanúk, Adrian erőszakos figura volt, aki gyakran viselkedett primadonna módjára és imádta az alkoholt, szerződésében kikötötte, hogy a menedzsment köteles korlátlan mennyiségű savanyú káposztát és vodkát a rendelkezésére bocsátani. A férfi megfogadta, hogy a turné végeztével hazamegy szülőfalujába, és minden megkeresett pénzét elissza – nem tudni, végül sikerült-e a terve, az viszont bizonyos, hogy nem sokkal később elhunyt alkoholmérgezés következtében.

Vademberként hirdették és ugatnia kellett a színpadon

Az elárvult kamasz Fedor úgy döntött, nem megy vissza Oroszországba, inkább Angliában maradt, hamarosan pedig egyedülálló ajánlatot kapott a „legnagyobb show-manként” ismert legendás amerikai impresszáriótól, Phineas Taylor (P. T.) Barnumtól, aki azzal hencegett, az ő társulatában találhatóak a világ legfurcsább torzszülöttjei. Az ifjú orosz „farkasember” tökéletesen beillett a sellők, szakállas nők, óriások, törpék és sziámi ikrek társaságába, Barnum pedig új brandet és imázst kreált felfedezettje számára.

Fedort ezentúl Jo-Jo, a kutyaarcú fiú néven ismerte a közönség, az impresszárió által kitalált háttértörténet szerint őrá és apjára egy barlangban találtak rá vadászok a Volga menti Kosztromai terület egyik erdőségében; a fiatal vadember kezesnek mutatkozott, apja azonban megvadult és rátámadt a vadászokra, ezért sajnos le kellett lőniük. A különös gyereket ezután Barnum vette gyámságába – állította a történet –, és magával vitte Amerikába, ahol személyesen oktatta, vezette be őt az emberi civilizációba.

A reklámmal ellentétben Fedor egyáltalán nem volt vadember, a visszaemlékezések szerint a fiatalember több nyelven (oroszul, angolul és németül) beszélt folyékonyan és imádott olvasni, a színpadon mégis ugatnia kellett és kutyákat imitálnia. A „kutyaarcú fiú” csendes, visszahúzódó természet volt, aki nem szerette a hírnevet, szabadidejét legszívesebben magányosan töltötte; egész életében vágyott egy szerető feleségre és családra, vágyát azonban sohasem sikerült beteljesítenie.

Sohasem jutott haza édesanyjához

Fedor húsz éven keresztül járta az Egyesült Államok és Európa városait, vidékeit; egy idő után megelégelte az állandó turnézást és honvágyat érzett, szeretett volna hazatérni Oroszországba édesanyjához, a New York-i orosz konzulátuson keresztül még leveleket is küldött szülőhazájába, hogy megtudja, mi történt édesanyjával. A pénzkereset és Barnum hajcsárszerű menedzselése miatt azonban kénytelen volt folytatni a cirkuszi munkát; vágya, hogy hazatérjen, szintén nem teljesülhetett.

1904 januárjában Fedor az Oszmán Birodalomhoz tartozó (ma már görögországi) Szalonikiben lépett fel, ahol tüdőgyulladást kapott, és hamarosan elhunyt, mindössze 35 évesen; amikor az amerikai sajtó beszámolt halálhíréről, rajongói országszerte gyászolták a különös, torzonborz „kutyafiút”.