középkor kódex

A középkori kódexekben igencsak gyakoriak a furcsa képek, lovagok küzdenek csigák ellen, nyulak koncolnak fel embereket. De miért?

A groteszk ábrázolások nem voltak ritkák a középkorban, elég csak a Notre-Dame épületét szemünk elé idéznünk. De nem csak a gótikus szobrászművészet élt a meghökkentés képi eszközeivel, bizony a kódexek lapjain is fel-feltűnnek a mai kor embere számára furcsa rajzok. 

Lovagok a csigák ellen

A középkori könyvkultúra egyet jelentett a kódexekkel, a nyomtatógép feltalálását megelőzően leginkább az egyház, illetve a királyi udvarok kódexkészítői uralták az írásbeliséget. Éppen ezért érdekes, miért is kerülhettek a meghökkentő ábrázolások a könyvek lapjaira. Netán az iniciálékat festő illuminátorok humoráról van szó?

Sok esetben már az iniciálék, azaz az oldal kezdőmondatának első betűi is izgalmas részleteket rejtenek, azonban Európa-szerte találunk olyan könyveket, melyek lapjain úgynevezett margináliákat, azaz oldalszéli ábrákat is elhelyeztek a művészek. A kódexek elkészítése ugyanis valóságos művészet volt, mind egyedülálló kézműves alkotás, melyeket szerzetesek tucatjai alkottak meg a középkor során. 

Míg az iniciálé sok esetben szimplán cirádás, s ha a növényi ornamentika mellett ábrázolásokat is tartalmaznak, akkor is a szövegkörnyezethez kapcsolódnak, a margináliák mintája nem feltétlenül kellett, hogy kötődjön a tartalomhoz. Középkori életképeket, illetve bizarr jeleneteket ábrázolhattak.

Messzire nyúló szimbolika

A legelterjedtebb állatalakok általában a csigák, illetve a nyulak, főként Nyugat-Európában. A bizarr képek azonban érdekes módon a sok furcsa, történelmi kutatási irány ellenére kevéssé mozgatták meg a múlttal foglalkozó szakma képviselőit, legutóbb a hatvanas években folyt átfogó kutatás a különös rajzokkal kapcsolatban. Akkoriban Lilian Randall német származású amerikai történész vette górcső alá elődeink olvasmányait és az abban szereplő, vissza-visszatérő motívumokat. Ő volt az, aki a kérdésre megtalálta a választ.

Randall szerint a csigák a 13–14. század során egyre ellenszenvesebbé váló longobárdok allegóriájaként jelentek meg a kódexekben. A lovagi eszménnyel ellentétesnek tartott, éppen akkoriban alakuló longobárd pénzkölcsönzők ihlethették a művészeket. A lapokon megjelenő, nyálkás testű lények hol emberméretűek, hol aprók, a lovagok vérre menő küzdelmet folytatnak ellenük, eltapossák, felkoncolják a puhatestűeket az ábrázolásokon. S hogy miért?

Ekkoriban terjedt el az a gyakorlat a longobárdoknak köszönhetően, melyet sokan máig szeretettel alkalmaznak: az uzsorakamat, illetve a zálogkölcsönzés. Az igazi lovagok és Európa nemesebbik fele szemében ez a gyakorlat a lovagi eszményekkel teljes mértékig szembement, az egykori longobárdok, avagy lombardok szinonimája pedig a gerinctelenség lett. A csigák ráadásul éppen úgy menekültek vissza házaikba, mint a longobárdok, amikor Nagy Károly megsemmisítő csapást mért rájuk. 

Randall elméletével szemben Carl Pyrdum, a Got Medieval szerzője egészen mást gyanít a csigarajzok hátterében. Szerinte ezek egyfajta középkori gegek, amik a lovagias eszméket és a lovagok viselkedését akarták kigúnyolni, mondván

a csigák éppen olyan együgyűek, mint a vaspáncélba öltözött lovagok.

Lisa Spangenberg középkorszakértő brit történész szerint pedig a lovagok csigával való küzdelme a lassan elmúló időre, vagyis az elkerülhetetlen halálra utal.

A nyúlon túl

Míg a kontinensen a csigák, a Brit-szigeteken a nyulak voltak a lovagok legádázabb állatellenfelei a középkori könyvek lapjain. A Gorleston Psalter nevű 14. századi zsoltároskönyv számtalan ábrázolást tartalmaz, melyen nyulak és lovagok harcolnak. Sok esetben az állatok kerülnek ki győztesen a csatából, s koncolják fel, fejezik le vagy éppen feszítik meg az embereket.

Ha szívesen nézegetnél furcsa, középkori ábrákat, kattints a képre:

Elkerülhetetlenül eszünkbe juthat ezekről a képekről a Gyalog galopp ikonikus, nyulas jelenete. Nem véletlenül. A Monty Python-csoport vezetője, Terry Jones maga is nagy középkorkedvelő, valószínűleg éppen ezek az ábrák ihlették meg az Arthur-legendát bemutató, abszurd jelenetsorokban bővelkedő filmje írásakor. A nyulak győzelmére azonban eleddig nem találtak választ a történészek, de egyesek azt sejtik, hogy talán a legváratlanabb helyről érkező támadás és az az elleni lankadatlan éberségre való figyelmeztetés rejtőzhet a nyulas kódexlapok mögött. 

A furcsa kódexképek a középkor elmúltával is fel-felsejlenek a művészet történetében, elég csak Hieronymus Boschra gondolnunk, aki olyan természetességgel merített az évszázadokkal korábbi szimbolikából festményein, mint talán azóta senki. Fantáziadús, az agytekervényeket a végtelenségig megmozgató szimbolikájának egyik kútforrásai éppen a kódexek voltak, s ő maga is szívesen merült el az illuminátorok szerepében. 

Ha kíváncsi vagy a legkevésbé ismert tényekre Boschsal kapcsolatban, ezt a cikkünket ajánljuk neked.