A királyi árnyékszékfelelős posztját egészen 1901-ig be kellett töltenie valakinek: ez a tisztség sokkal több kötelezettséggel járt, mint amennyire a neve alapján következtethetnénk, ráadásul épp az, ami eszünkbe jut a titulus hallatán, valószínűleg nem is szerepelt ezek között. A címet még VII. Henrik hozta létre, de VIII. Henrik idejében vált igazi bizalmi pozícióvá a vécéfelelősé: bár elsőre bizarrnak tűnik, de szinte verekedtek betöltéséért az emberek.
Ez volt a király segítőjének dolga
Ma már az ember egyik legbelsőbb magánügyének számít az az idő, amit a mellékhelyiségben tölt el, a Tudor-korban azonban ez még másként volt. Az árnyékszékfelelős posztjára kerülő férfi feladata az volt, hogy amikor a király a toalettet használja, biztosítson számára mindent, ami ehhez szükséges: vizet, törülközőt, mosdótálat, valamint segítséget az öltözködésben. Arról megoszlanak a vélemények, hogy vajon a királyi hátsó tisztára törlésének műveletében tevőlegesen részt kellett-e vennie. Egyesek szerint igen, míg mások úgy gondolják, ez nem volt a feladatkör része.
Az ugyanakkor tény, hogy ez a bizalmi állás azzal is járt, hogy az árnyékszékfelelősnek oda kellett figyelnie uralkodója emésztésére, hiszen az ország első emberének egészsége mindenekfölött fontos volt az alattvalók számára. Nem ennyiből állt ugyanakkor feladatainak sora: a király legbelsőbb körébe tartozott, ennek megfelelően rengeteg dologért felelt.
A legbelső szobákba kapott bejárást
A király belső szobáiba – ahol aludt, evett és magánbeszélgetéseket folytatott – nagyon kevesek juthattak be, az árnyékszékfelelős pedig az ide belépési joggal rendelkezők ranglétrájának legfelső fokán állt.
Nem csak az árnyékszékhasználat terén volt ugyanakkor hatalma: ő irányította a király belső termeiben dolgozókat, segédkezett öltözni és vetkőzni is az uralkodónak, illetve magánkiadásait is vezette.
Ő felügyelte ezen túl a király olyan vagyontárgyait, mint amilyen saját használatú étkészlete vagy ékszerei voltak, és azzal gyakorlatilag élet-halál urává vált, hogy dönthetett arról, ki bocsáttatik be a királyhoz.
Ha mindez nem lett volna elég, az árnyékszékfelelős tulajdonképpen a király magántitkárává vált, a poszt utolsó betöltője pedig magánál tartotta a király szárazpecsétjét is, mellyel törvényeket írt alá. Nem férhet tehát kétség ahhoz, hogy nagyon felelősségteljes és fontos pozícióról volt szó.
Hatalom és javak is jártak a poszttal
Természetesen az, aki betöltötte a tisztséget, nemcsak hatalmat, hanem amellett egyéb javakat is kapott. Természetesen ott szállásolták el, ahol a királyt, emellett megkaphatta az ő régi bútorait és viseleteit is. Ezek mindig a legjobb minőségű alapanyagokból készültek, amelyeket egyszerű ember nemigen engedhetett meg magának: ez a helyzet nem olyan volt, mint amikor te veszel valamit a turkálóban…
Bár elméletileg nem volt hatalma annak, akit kiválasztottak erre a pozícióra, az emberek tudták, hogy a királlyal bizalmas kapcsolatba kerülő emberről van szó, így aki nagyon el akart valamit érni az uralkodónál, az bizony időnként az árnyékszékfelelősön keresztül próbálta elérni célját. Érdemes volt tehát vele jóban lenni, mivel
akit jó fényben tüntetett fel a király színe előtt, az jól járt, akit viszont nem… nos, az felkészülhetett a legrosszabbra is.
Így lett vége
A feladatkörben a legnagyobb változás I. Erzsébet királynő idejében történt: az természetesen egyáltalán nem lett volna helyénvaló, ha az uralkodónőt is egy férfi segíti, ezért egy udvarhölgyre testálták a jogkört. A még VIII. Henrik által kijelölt feladatokban ugyanakkor semmiféle változás nem volt ekkor sem, ugyanazokat a feladatokat kellett elvégezni az árnyékszékfelelősnek, egészen a huszadik század kezdetéig. VII. Eduárd úgy gondolta, neki már nincsen szüksége ilyesfajta segítőre, ezért megszüntette a posztot, mely 1495-től több mint 400 éven át létezett.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
