Az egész egy szálhámosnő, bizonyos La Motte grófnő intrikájával kezdődött, aki állítólag Marie-Antoinette királynő számára, valójában azonban saját maga és társai részére próbált megszerezni egy 1 millió 600 ezer livre értékű, csaknem 2800 karátos, közel 650 gyémánttal kirakott nyakláncot. De kezdjük a legelején!
Nem kellett a királyi párnak a nyakék
A nyaklánc a párizsi Boehmer és Bassenge ékszerész cég tulajdona volt, amely először XV. Lajosnak próbálta eladni azt a király szeretője, Madame Du Barry számára, ám mindez meghiúsult, miután a király váratlanul meghalt. Ekkor került képbe a trónon következő királyi pár,
XVI. Lajos és hitvese, Marie Antoinette, akik ugyancsak visszautasították a csillogó-villogó nyakéket.
A botrányos terv részletei
Ekkor tűnt fel a színen La Motte grófnő a különös tervével, amelyhez Rohan bíborost, Strasbourg püspökét is „használta”, aki
kétségbeesetten próbált visszakerülni a francia udvar kegyeibe, miután korábban magára haragította a Mária Terézia császárnét, később pedig Marie Antoniette-et.
La Motte azt hazudta Rohannak, hogy a királyné titokban meg akarja szerezni a nyakláncot, és hajlandó lenne egy hivatalos kibékülésre az udvarban, ha a bíboros közvetítene a vásárlásban. A „királynétól” származó hamisított levelek, valamint a versailles-i kastély kertjében történt rövid, éjszakai találkozó – amely során egy prostituált öltözött királynénak – után a bíboros szerződést kötött az ékszerészekkel, hogy két év alatt négy részletben kifizeti a nyakéket.
Négy részletből egyet sem sikerült kifizetni
Boehmer és Bassenge örültek, hogy végre találtak vevőt, így 1785. február 1-jén át is adták a nyakláncot a bíborosnak. Rohan ezután La Motte-hoz szaladt vele, aki aztán nyakékestől eltűnt a föld színéről. Az átverésre akkor derült fény, amikor a bíboros az első részletet sem tudta kifizetni. Az ékszerészek azonban ezért nem Rohant kérték számon, hanem közvetlenül a királynéhoz fordultak:
Böhmer levelet küldött Marie Antoinette-nek, amelyben említést tett a nyakláncról.
Mivel a királyné semmit sem tudott az ügyről, megsemmisítette az irományt, az ékszerész azonban továbbra sem hagyta annyiban a dolgot:
választ hiába várva, augusztusban újra elküldte üzenetét Campannak, Marie Antoinette udvarhölgyének, hogy nem kapta meg a nyaklánc árát.
Eközben – mint kiderült – a nyakék már messze földön járt, amelyet ráadásul ízeire szedtek, darabjait pedig eladták.
Marie-Antoinette-ben soha többé nem bíztak a botrány után
Noha leginkább arra lehetett volna számítani, hogy az egyébként is nagy politikai zűrzavar közepette XVI. Lajos majd szép csendben elhallgatja a botrányt, ehelyett letartóztatta és bebörtönöztette a bíborost a Bastille-ban. Később Rohant és állítólagos cinkosait a párizsi parlament elé állították, és bár végül felmentették azon vád alól, hogy csalással szerezte meg a nyakláncot, minden hivatalától megfosztották, és száműzték a La Chaise-Dieu apátságba, Auvergne-be. La Motte grófnő még keményebb büntetést kapott: miután megvesszőzték, forró vassal megjelölték egy „V” betűvel – mint Voleuse, vagyis tolvaj – és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a párizsi Salpêtrière börtönben.
Innen később Angliába szökött, ahol botrányos, királynőt becsmérlő emlékiratokat tett közzé.
Bár Marie-Antoinette ártatlan volt, a hírneve csorbát szenvedett, és már soha többé nem is állt helyre. A botrány csak megerősítette kortársai hitét erkölcsi lazaságában és könnyelműségében, a francia nép nem hitt többé a pazarló királynénak, hiába próbálta az már csökkenteni a kiadásokat, elkésett vele.
A botrányos ékszert végül soha senki sem fizette ki, ráadásul valamelyest hozzá is járult az ancien régime felbomlásához, így tehát a francia forradalomhoz is.
Ha szeretnéd megismerni azt a francia uralkodót, aki mindössze 20 percet töltött a trónon, ajánljuk figyelmedbe az erről szóló cikkünket is.
