Ha valaki külföldre költözik, eltérő kultúrával, szokásokkal, valószínűleg eltérő nyelvvel is találkozik. A hosszabb időre tervezett kint tartózkodás előbb-utóbb előidézi a kulturális sokk jelenségét.
Jönnek a kínos szokások is előbb-utóbb
Vagyis, amikor bekerülünk egy új közegbe, új országot ismerünk meg, mindenre rácsodálkozunk, felkeltik figyelmünket még az apróbb eltérések is, és
a kezdeti lelkesedés eufóriája kedvezőre színezi ezeket a jelenségeket, vagyis pozitív irányba leng először ki a görbe.
Minden elvarázsol, minden érdekel, dominálnak a kedvező benyomások.
Némi idő elteltével kezdenek fogyatkozni a fantasztikusnak tetsző újdonságok, és egyre inkább előtérbe kerül a szürke hétköznapok jellege,
amihez társul a barátok, a család, az ismert közeg hiánya, az esetleges nyelvi vagy kulturális kódok ismeretének hiánya, és a görbe lejtmenetbe kezd.
Olyan mélyrepülés veheti kezdetét, amely majdnem annyira kileng negatív irányban, mint eleinte kilengett pozitívban. Egy idő után már nem lehet rosszabb, ezért a mélypont elérése után mégiscsak
elindul megint felfelé a görbe, és újra jobb fényben tűnnek fel a dolgok,
talán már barátságok is szövődhetnek eddigre, érthetőbbé válnak a kódok, otthonosabb a közeg és elfogadhatóvá szelídül a hazaiak hiánya, vagyis felfelé ível ismét a kultúrsokk görbéje.
Ezt újabb lejtmenet követi, de már nem akkora, mint korábban,
ahogy a megélt eufória sem jutott már el olyan magasságokig, mint az első hullámban. Az idő múlásával a görbe mindkét irányba, pozitívba és negatívba egyaránt egyre kisebb kilengéséket rajzol, míg végül az elfogadás és a beolvadás fázisába ér az ember.
Könnyű példát találni arra, mi foghatja meg az embert egy idegen országba, városba érkezve: a táj, a természeti adottságok, a klíma, az építészet, az emberek, a gasztronómia, de vannak olyan szokások is, amelyek azonnal szíven ütnek. Először nem hisszük el, hogy ezt tényleg mindenki normálisnak tartja, aztán amikor már sok alanynál tapasztaljuk, nem tudunk tovább abban bízni, hogy csak egyetlen neveletlen emberrel hozott össze a sors. Nem, ez itt normális!
Köpködés
Közismert, hogy hazájukban a kínaiak bizony önfeledten köpködnek az utcán, vagy ahol kedvük tartja, és ezt a természetes tisztulási folyamat részének tekintik, főleg úgy, hogy tesznek is róla, hogy a folyamat valóban tisztuló hatással is járjon a szervezetre (ennek további metódusát mindenki képzelőerejére, biológiai vagy kulturális ismereteire bízzuk). Néhányan már felismerték, hogy ez sok más földlakónál kiveri a biztosítékot, ezért olyan nemzetközi események alkalmával, mint például az olimpia, megpróbálták az embereket leszoktatni erről a hagyományról, de ha egyszer náluk ez nemhogy nem gusztustalan, még egészséges is, nem csoda, hogy nem nagyon sikerült.
De nem csak tőlünk keletre dívik a köpködés jelensége, például Izland lakossága is szívesebben választja a váladék eltávolítására ezt a módszert.
Orrszívás, szipogás
Ki gondolta volna, hogy a kínaiak és az izlandiak normái között más hasonlóság is van, ami innen nézve nem annyira gusztusos. Mindkét helyen tombol az orrszívás hagyománya.
Sőt, a kínaiak szemében inkább az a gyomorforgató, hogy a papír zsebkendőbe csomagolt tartalmat az ember utána a zsebében őrizgeti. Kinek a pap, kinek a papné…
Orrtúrás
Na, ehhez azért nem kell olyan messzire menni. Az ember már félve néz körül, ha kocsival megy valahová és egy piros lámpa fékezésre készteti, a közlekedésben részt vevő felebarátok jelentős része, nemtől függetlenül, gyakran hiszi, hogy autója ablaküvegén a szem sugarai nem képesek áthatolni, és biztonságosan intimnek tartják a középső sáv közegét is egy jóízű orrtúráshoz.
Jelen írásunk és jó ízlésünk határait meghaladja a végtermék ezt követő utóéletének firtatását, de azt mindenesetre orvosilag is érdemes tudni, hogy ez a kényszeres tevékenység lehet jele a szorongásnak is. Főleg, ha az illető olyan helyzetekben sem tud ezen úrrá lenni, amiről tudhatja, hogy nem kompatibilis az orrpiszkálással. A száraz levegőjű, túlfűtött és meleg környezet kiszárítja az orr nyálkahártyáját, így a késztetés olykor jogos, de az autó ablaka attól még átlátszó.
Vizelés a Balcsiban
Az orrtúrásnál csúnyább dolgot is csinálunk! Lehet ezt a szabadstrandok elégtelen ingyenes illemhely-ellátottságával magyarázni, lehet egyszerűen az emberi gyarló természetnek tulajdonítani, de a meztelen igazság az, hogy
a Balatonba ürített vizelet mértéke problémákat is okozhat.
Az MTA-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoportja által igazolást nyert, hogy a tó algásodásához vezető emelkedett foszfortartalom részben a nagy mennyiségű emberi vizeleten keresztül kerül a tóba.
Következésképpen, mielőtt egy izlandi orrszipogásán vagy Kínában a köpködésen hőbörögnénk, menjünk el az első mosdóig a Balaton helyett, és ha kocsiba is kell hozzá ülnünk, ne túrjuk az orrunkat a piros lámpánál való várakozás unalmában sem.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
