Zsófi egy kényes kérdéseket feszegető filmet nézett újra, Réka rátalált egy válaszra, Kristóf pedig egy YouTube-csatornával lazított.
Keira Knightley és a Tegnap éjjel
Fenyvesi Zsófi
Nem divat szeretni őt, sokan egy szép arcnak látják, akiről minden filmjében kiderül, hogy csak félig nyitott szájjal tud bambulni a semmibe, miközben minden partnere lejátssza a vászonról. Nekem ezt a hetemet mégis ő édesítette meg. Nem csak azért, mert öröm nézni őt, és egyfajta példaképem abban, hogy a nem az aktuális divatnak megfelelő nők is lehetnek vonzók.
Szálljunk is le a kinézetéről: engem a filmjei babonáznak meg. Nem tudom, ki az ügynöke vagy a haverja Hollywoodban, de jól végzi a dolgát. Kódjátszma, Igazából szerelem, Büszkeség és balítélet, A hercegnő Ralph Fiennesszal... bár a két aktuális kedvencem pont a Vágy és vezeklés, ami számomra az egyik legszebben fényképezett film, amihez pont illik Knightley karaktere, és a Tegnap éjjel.
Rá kell lassulni a filmre, ez a Vágy és vezekléshez hasonlóan nem egy kapkodós romkom, ráadásul olyan témát dolgoz fel, ami sokaknál kiveri a biztosítékot. A vágy felbukkanása és eltűnése, befőttesüvegben őrzött régi szerelmek, a hűség újrafogalmazása, az otthon hordott meleg zokni és a szeretőnek felvett magassarkú egymás mellett. Nemek és igenek. Az az első száz nap, ami minden kapcsolatot izgalmassá tesz, és az utána következő évek, amik elszürkítik.
Jogunk van-e édes játékokat játszani, amelyek oly élővé tesznek, lehet-e ennél több egy kapcsolat, miért csak akkor kell az érzelmi biztonság, amikor megrendülni látjuk? Mind-mind fontos kérdések. A válasz pedig benne van Knightley oly jellegzetes hangos levegővételében: a filmet zseniálisan zárják ezzel. Rémület, zavarodottság, beismerés, számonkérés és annak megélése, hogy semmi nem csak fekete és fehér.
Számomra sok kérdésre adott választ ez a film: érdemes számolni az első száz nappal, érdemes nem csonkig égetni minden gyertyát, hanem megőrizni valamit magunknak, ami segít felidézni, miért is izgalmas ebben a testben élni.
Mi az élet értelme?
Fejes Réka
Hagyatkozhatunk a vallás vagy a filozófia válaszaira. Esetleg tippelhetünk. Teljesen biztosat mindenesetre nem tudhatunk. Valószínűleg ahány embert kérdeznénk arról, hogy mit gondol, miért vagyunk a világon, annyiféle választ kapnánk.
Örkény István úgy summázta az Információ című egypercesében mindazt, amiben bizonyosak lehetünk az élettel kapcsolatban: „Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.” Kosztolányi Dezsőt kora gyerekkora óta foglalkoztatta a halál gondolata, és a létezést minduntalan az elmúlás fényében vizsgálta.
Ha úgy vesszük, a maga módján minden író és költő annak, az örökkévalósághoz képest meglehetősen rövid időszaknak az esszenciáját próbálja megragadni, amit mi, emberek itt, a Földön töltünk. Nem mindig fogalmaznak meg egyetlen választ a fenti kérdésre, de igyekeznek szemléltetni mindazt, amit az élet fogalmán érthetünk.
Nem olyan régen került a kezembe Virginia Woolf A világítótorony című regénye, ami azóta az egyik nagy kedvencem lett. Nem véletlenül. Képes megteremteni a hangulatot, ami olyankor fog el minket, amikor úgy hisszük, valamit megéreztünk az élet igazságából. (Ki ne tűnődött volna már el egy hatalmas hegy tetejéről letekintve, hogy milyen aprók vagyunk a világban; vagy kinek ne férkőzött volna a gondolatai közé egy sűrű erdőben, hogy talán mindannyiunkat összeköt valami láthatatlan erő?)
Ráadásul Virginia Woolf egyik hőse éppen olyan választ ad a kérdésre, ami a mi halandó, emberi elménkkel tökéletesen megérthető és elfogadható a dilemma egyik lehetséges megoldásaként. Íme tehát az idézet, ami szebbé tette a hetemet:
„Mi az élet értelme? Ez volt az egész – ez az egyszerű kérdés, mely a múló évekkel egyre jobban bekeríti az embert. A kinyilatkoztatás nem jött még el soha. A nagy kinyilatkoztatás talán nem jön el már soha. Helyette kis mindennapi csodák történtek, megvilágosodások, a sötétben váratlanul villanó gyufaszálak. Itt volt egy. Ez, az, amaz; ő maga, Charles Tansley, a hullámtörés, Mrs. Ramsay, amint összehozza őket; Mrs. Ramsay szavai (...).”
Gus Johnson, aki függővé tesz
Csabai Kristóf
Nem tudom, ki hallott már arról a kifejezésről, hogy shitposting vagy trashposting. Beszédes szavak ezek, a modern internetben pedig (ahova beszállni már régen nem elég az a bizonyos 10 ezer forint) trendi dolog használni. Az internet világa ugyanis egy hatalmas nagy vécécsésze lett, és persze itt először a TikTok-videókra és az őrült mémekre gondolunk, holott néha ezek jelentik éppen azokat a kincseket, amik miatt túl tudunk élni a borzalommal, politikával, bulvárral és érdektelen hülyeségekkel teli hírek fullasztó információszmogjában. No persze itt is kötelező a körültekintő kategorizálás: így például jó, ha tudjuk, mi az a minőségi kontent, ahol érdemes kiereszteni a gőzt.
Gus Johnson YouTube-csatornája arra játszik rá, amire nagyjából az összes mémoldal és poéngyár, amióta internet az internet: humorforrását univerzális kapcsolódási pontokból nyeri, amit minden bizonnyal a legutolsó civilizált földi lakos is megért. Így készülnek olyan nagyszerű videók, mint az amelyikben elképesztően kreatívan és természetesen eltúlozva kifigurázza a sörétes puskát használó filmes karaktereket (ami ugyebár minden amerikai farzsebében ott lapul), vagy ahol a macskák hajnali rutinját mutatja be, kevésbé dévidettenbórós stílusban tálalva. De van itt olyan gyöngyszem, ahol precíz részletességgel követhetjük egy postai csomag útját a címzettig (itt mindenki helyettesítse be az itthoni kedvenc szolgáltatóját). Az olyan rövid, de annál frappánsabb videókat nem is említve, mint ahol a Spotify-előfizetésre buzdító zeneközi reklámokat idézi fel, amelyek mindig az album leghalkabb száma után érkeznek, 160 százalékos hangerővel. Pró tipp: állítsd be ezt ébresztőnek, tuti 5 perccel korábban fogsz kelni!
Nekem a kedvencem mégis az, amikor... és inkább nézzük meg a videót, mert minek beszélni, ha Gus Johnson mesél:
Veszélyes egyébként, mert a srácnak rengeteg videója van, és habár nem mindegyik annyira erős és találó, egy munkaidő felét biztosan el lehet szórakozni (been there, done that, csak a főnök meg ne lássa!). És hogy tényleg meggyőzzelek: van itt videó arról, hogy mi van akkor, ha Beatlest csak fél fülhallgatóval hallgatsz, de exkluzív betekintés arról is, hogy hogyan is készült egy Beatles-album.
Szóval a vécécsészén belül van olyan, ami tényleg annak látszik, és lehet, hogy az is, de legalább felüdít, serkent, nevettet, boldoggá tesz. Hidd el, érdemesebb shitposting ez, mint a bulvárhírek, sztárhegyek, meg az üres politika, amik a legutolsó erejükkel is megpróbálnak nem shitpostingnak tűnni. A főnöködnél meg ne árulj be, ha ráfüggsz Gusra, de azért, pszt, itt vannak a legnépszerűbb videói!
Ha tetszett a cikkünk, kattints, és olvasd el sorozatunk előző részét is!
