Pofozkodástól, tányérhajigálástól, megcsalástól volt hangos Karinthy házassága

Karinthy Frigyes első feleségét, Bogát az elsők között vitte el a spanyolnátha. A harmincegy éves író nehezen birkózott meg szerelme halálával, naplója oldalain azzal vádolta az egykori színésznőt, hogy cserben hagyta, hogy életét a teatralitás oltárán áldozta fel. 

Két évvel később, 1920 januárjában éppen az Újságíró Kör kártyatermében ütötte el az időt, amikor telefonhoz hívták. A vonal túlfelén ismeretlen, csivitelő női hangok hívták meg magukhoz teára és szendvicsre a Lágymányosi út 5. szám alatt álló ház egyik földszinti lakásába. 

Néhány nappal korábban a három fiatal nő egyike szánkóbalesetet szenvedett, megsebesült a lába egy eltört léctől. Barátnői, hogy szórakoztassák a szobafogságra ítélt nőt, telefonbetyárkodással ütötték el az időt. 

A hosszú ideje facér Karinthynak több sem kellett – imponálhatott neki a tréfa is –, kocsiba ült, és hozzájuk sietett. Ekkor ismerte meg a szánkóbaleset sebesültjét, a huszonhét éves Böhm Arankát. Az egzotikus szépségű nő férjes asszony volt, de szabadulni akart sivár házasságából, és Karinthy a nagyvilági, gondtalan és szórakoztató élet lehetőségét jelentette számára.

„Fekete és fényes, fényes és fekete, mint egy arab paripa, éles, mint egy arab kés és olyan kegyetlen is” – írta Karinthy Frigyesről szóló visszaemlékezéseiben Kosztolányi Dezsőné az általa párduchoz hasonlított nőről. „Cruelle, ez a szenvedélyesen hangzó francia szó jut eszembe róla. Se ruhát, se társadalmi konvenciót nem tűr magán, egy-kettőre leveti ezt is, azt is, de cifrálkodni szeret. Még a tudományt és az irodalmat is csak úgy használja, mint vadnők a strucctollat, ékességül. Férjére féltékeny, de nem a szerelmére, nem az alkotására, pusztán a sikerére.” Aranka még abban az évben elvált orvos férjétől, és hozzáment Karinthyhoz. 

Pofonofon

A Karinthy házaspár nemcsak nagyvilági, de igen zűrös házaséletet is élt. Aranka heves vérmérséklete a színpadias veszekedések melegágya volt, de civakodásuk sokszor a humort sem mellőzte. Legtöbbször a pénz miatt vitatkoztak. Aranka egy alkalommal pénzt kért férjétől, mire azt a választ kapta, hogy reggel már megkapta. „Mi a mai program?” – kérdezte Karinthy, hogy más irányba terelje a beszélgetést. „El fogunk válni, nem bírom ezt a méltatlan életet” – felelte Aranka.

Egy idő után már maguk a felhalmozódott sérelmek váltották ki az újabb veszekedéseket, de az is előfordult, hogy csak tréfából ugrottak egymás torkának. Egy jelenetben, amelyet Kosztolányi Dezsőné idézett fel, Aranka térdre parancsolta az írót, mire az leroskadt előtte, és a bocsánatáért esedezett, de felesége csak annyit kérdezett tőle:

Megitta végre a halálos mérget, amit az éjjeliszekrényre odakészítettem?

Nézeteltéréseik nemegyszer tettlegességig fajultak. „Már megint a macskáddal játszottál?” – kérdezte Heltai Jenő író barátját, miután Karinthy egyszer kék foltokkal a szeme alatt, összekarmolt arccal jött el otthonról. De vitáikat nem csak a négy fal között rendezték: előfordult, hogy a kávéházakban is poharak repültek és törtek. Karinthy barátai nem kedvelték a temperamentumos feleséget, többek között Kosztolányi Dezső is próbálta jobb belátásra téríteni az írót.  

A Karinthy család és egyéb állatfajták

Karinthy mégis eltökélte, hogy jó útra tereli Arankát. Általában ő volt a passzív fél a veszekedésekben, de néha elvesztette a türelmét és kikelt magából. „Nem bírom ezt a Fricit – panaszkodott egy ilyen alkalommal Aranka. – Ordít, bezárkózom a fürdőszobába, de nem hagyja abba, tovább dörömböl és tovább ordít.”

„Olyan ez, mint a vadász és a jaguár tülekedése az őserdőben – jellemezte a házasságát Karinthy. – Miután a jaguár megtámadta a vadászt, birkóznak, a vadász megszabadulhatna már, mivel a jaguár belezuhant egy verembe, de nem tudja abbahagyni, utánaugrik a vadállatnak a verembe, és tovább folytatja a tülekedést.”

Mindketten egy-egy fiúgyereket vittek a házasságba – Karinthy Gabit, Aranka Tomit –, és született egy közös csemetéjük is, Cini. Ugyan Aranka nem bizonyult gonosz mostohának, látványosan kivételezett a sajátjaival. „Állj csak a Gabi mellé, Tomi! Nézzétek, mennyivel szebb, mint a Gabi, mennyivel erősebb, mennyivel nagyobb” – mondogatta.

A család nyaranta a siófoki Vitéz Panzióba költözött. A környéken mindenki azonnal tudta, ha megjelentek, ugyanis hatalmas lármát csaptak: mikor önfeledten kacagtak, mikor tányérokat törtek. Aranka a helyi nők példaképe volt, divattá vált közöttük a tányértörés. „Egy ilyen viharos napon történt, hogy Frici, égő cigarettával, jó darabon kiégette a párnát, Aranka egy csomó tányért a földhöz vágott, a Kartinhy csemeték pedig, Tomival az élükön, valamennyi szobából kihordták a párnákat, s oly erővel dobálták azokat egymás fejéhez, hogy két párna kiszakadt, s a bennük levő toll behavazta az egész udvart, beszállt a nyitott ablakokon keresztül a szobákba” – emlékezett Kosztolányi Dezsőné. 

Bel Ami

Ahogy múltak az évek, Arankát egyre inkább kísértette az öregedés réme. Hamarosan egy fiatal fiú oldalán vigasztalódott. Persze Karinthyt sem kellett félteni, válaszcsapásul ő is beszerzett magának egy szeretőt. Kölcsönösen válással fenyegetőztek, Karinthy hol a Gellért Szállóba vagy a Margitszigetre költözött, hol hazavitte cókmókját, mégsem került sor soha a kenyértörésre. 

Kosztolányi Dezsőné egyszer Aranka szemére vetette: „Milyen jogon kéred te számon Frici hűtlenségét, amikor te magad nem vagy hű hozzá?”. Mire a hűtlen asszony azt felelte: „Elég gyalázat, hogy tűri, én nem tűröm.”

Egy siófoki nyaraláson aztán Aranka szeretője nem volt hajlandó vele mutatkozni a strandon, mire a nő levetette magát második emeleti szobája ablakából. Bár nem halt meg, súlyos sérüléseket szenvedett, hat hétig élet és halál között lebegett, férje pedig mindvégig az ágya mellett virrasztott. Miután felépült, Karinthy megjegyezte, hogy amíg más nő tányérokat tör össze szerelmi bánatában, Aranka inkább saját magát törte össze. 

„Egy percig sem unatkoztam mellette”

Karinthyt fejfájás és szédülés gyötörte, rohamosan romlott a látása, és agydaganatot diagnosztizáltak nála. Bár megműtötték Stockholmban, fájdalmai hamarosan újra jelentkeztek. A családon belüli viszálykodások pedig betegsége idején sem szűntek meg. 

Bált rendeztek a Művészklubban, ahová Aranka mindenképp el akart menni, Karinthy inkább otthon maradt volna. Aranka nem engedett, mire férje kikapta a kezéből a parfümös üveget, és kihajította Verpelét úti lakásuk ablakán. A szomszédok azonban már megszokták, hogy Karinthyéktól néhanapján tárgyak repkednek az utcára, és előfordult, hogy visszavitték nekik a megreptetett tárgyakat. 

1938 nyarán a család két-három napra Siófokra utazott. Mielőtt visszatértek volna Budapestre, Aranka és Karinthy hajba kaptak. Kaszinóba indultak, de az író még mindig pizsamában volt, amikor felesége már készen állt az indulásra. Aranka végül nem várta meg, bosszúsan elviharzott.

Az írónak szokatlanul erősen hasogatott a feje, a panziósné lányát kérte, hogy kerítsen neki aszpirint. Nem sokkal később tompa puffanás hallatszott a szobájából: amikor rátaláltak, a földön feküdt pizsamájában, egyik lábán cipővel, holtan. 

Haláláért sokan Arankát hibáztatták, Karinthy mégsem bánta meg a vele töltött tizenhat évet. Utolsó éveiben egyik írótársának mondta második feleségéről: „Erre az asszonyra sok mindent lehet mondani, de annyi bizonyos, hogy egy percig sem unatkoztam mellette.”