iv károly

A Habsburg-ház öröklési rendje szerint Károly egyébként is csak negyedik volt a sorrendben. Rudolf főherceg 1889-es öngyilkossága (a meyerlingi vadászkastélyban főbe lőtte szeretőjét, a 17 éves Vetsera Mária bárónőt, majd magával is végzett) után Ferenc József öccse, Habsburg-Lotaringiai Károly Lajos örökölte volna a trónt, ő azonban 1896-ban elhunyt. Így Ferenc József örököse unokaöccse, Ferenc Ferdinánd lett, az ő életét azonban kioltotta Gavrilo Princip, ezáltal kirobbantva az első világháborút. Ferenc Ferdinánd halála után Károly Lajos unokájára, az 1887-ben született Károly hercegre szállt az öröklés joga, s 1916-ban, miután elhunyt Ferenc József, ő lett Ausztria császára és Magyarország királya.

Trónörökösnek nevelték

Édesanyja, Mária Jozefa szász királyi hercegnő buzgón vallásos volt, s az ifjú Károly is vallásos nevelést kapott. Szülei mindvégig szem előtt tartották a lehetőséget, hogy egyszer elfoglalhatja a trónt, s az volt a céljuk, hogy modern felfogású államférfi váljon belőle, aki szembe tud nézni a 20. század kihívásaival. Károly meglehetősen gyenge fizikumú fiú volt, ennek ellenére szigorú napirend szerint élt: mindennap hat órakor kelt, és hideg vízben mosakodott, majd fél egyig tanult. Ebéd után néhány órát a szabadban töltött, majd az uzsonna elfogyasztása után ismét tanórákat vett. Ír származású nevelőnőt fogadtak mellé, akitől korán elsajátította az angol nyelvet, de franciául, csehül és magyarul is megtanult – ez utóbbi bizonyára jól jött, amikor apját a soproni huszárezred parancsnokává nevezték ki, s a család Sopronba költözött.

Bécsbe való visszatérésük után szülei – a korszakban szokatlan módon – nyilvános iskolába, a bencés gimnáziumba íratták. Osztálytársai kedvelték közvetlensége miatt, nem főhercegnek, hanem „főkárolynak” szólították. Érettségizni viszont már csak magánúton tudott: 1900-ban presumptív trónörökössé lépett elő, s Ferenc József kijelentette: az érettségihez hasonló polgári megmérettetések nem a rangjához méltók.

Találkozás Zitával

1905-ben, 18 évesen kezdte meg a katonai szolgálatot, majd az alapkiképzést követően udvari parancsra Prágába költözött. A prágai német egyetemen közjogot és egyházjogot hallgatott, de tanult művészettörténetet és közgazdaságtant is. 1909-ben Csehországban állomásozva találkozott régi barátjával, Szixtusz pármai herceggel és annak 17 éves húgával, Zitával, akit szintén gyerekkora óta ismert. Az újratalálkozás azonban mély benyomást tett mindkettejükre, s két év múlva a Bourbon-ház pármai ágának családi rezidenciájában, a toszkán Villa Borbone della Pianore kastélyban összeházasodtak. 1912 novemberében megszületett első gyermekük, Ottó, akit a későbbi évek folyamán még hét másik követett. Az ifjú pár a bécsi Hetzendorf-kastélyba költözött, Zita magyarul tanult, s lelkesedését látva Ferenc József neki ajándékozta Erzsébet királyné magyar nyelvű könyvtárát is. Zita kedvelte a magyarokat: „Ha a hazájukról beszélnek, annyi hűség árad a szemükből” – mondta.

IV. Károly, az utolsó magyar király

Ferenc József 1916. november 21-én, az első világháború kitörése után két évvel elhunyt. Károly herceget 1916. december 30-án koronázták meg; a háborús állapotokhoz képest fényűző ceremónia során: „A máskülönben oly csöndes budai Vár egész környéke ünnepi sürgés-forgás színhelye lett, a Várból a Mátyás-templomig vezető útvonal napok alatt egész új képet nyert, az épületeket feldíszítették zászlókkal, fenyő-girlandokkal, az utczákon díszes oszlopokat emeltek, a Szent György-téren megépítették a koronázó dombot, a Szent Háromság-téren az eskütételre szolgáló emelvényt, a Mátyás-templom belsejét átalakították a szertartás czéljainak megfelelően” – írta az eseményről a Vasárnapi Újság, hozzátéve, hogy „voltak, a kik egész kis vagyonokat áldoztak, csak hogy szemlélő tanui lehessenek a magyar nemzet nagy ünnepének”. A koronázási ünnepségen – első ízben – nem az osztrák császári himnusz csendült fel, hanem a magyar, s IV. Károly feleségét szintén magyar királynévá koronázták.

Nem sikerült a különbéke

IV. Károly komolyan vette uralkodói feladatait: mint Kovács Gergely tanulmányában rámutat, kevés olyan uralkodója volt Magyarországnak, aki annyira komolyan vette volna a koronázási esküt, mint ő. Ezer szállal kötődött Magyarországhoz, részt vett a Szent Jobb-körmeneten, sokat lazított az udvari etiketten, ugyanakkor reformjavaslatai rendre elbuktak a magyar politikusok miatt.

Megpróbálta egyben tartani a monarchiát, választójogot adott a nemzetiségeknek, és 1918 októberében bejelentette, hogy a monarchiát egyenrangú államok szövetségévé, föderációvá fogja átszervezni. De elkésett: a nemzetiségek többsége ekkor már ki akart szakadni a birodalomból. Még kinevezte Károlyi Mihály kormányát, 1918. november 11-én azonban lemondott uralkodói jogairól: „Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; amely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva. Ennélfogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok, és már eleve elismerem azt a döntést, mellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja” – írta az eckartsaui nyilatkozatban, majd Svájcba távozott.

Száműzetés Madeirára

1921 tavaszán és őszén visszatért Magyarországra, ekkor előbb Horthy Miklóst igyekezett rábírni a hatalom átadására, majd ellenkormányt alakított. Visszatérési kísérlete kudarcba fulladt: elvesztette a budaörsi csatát, és saját hívei is elpártoltak tőle. IV. Károlyt Bajáról a Fekete-tengerre szállították hajón, onnan pedig 1921. november 19-én feleségével együtt a Cardiff nevű angol hadihajón érkeztek Madeira szigetére.

Anyagi nehézségekkel is küszködtek; a gyermekek odautaztatása és a lakhatás biztosítása súlyos anyagi terheket rótt rájuk. Monte városában egy ismerősük villájába költöztek, ami nyaralónak minden bizonnyal kiváló lett volna, februárban azonban, fűtés nélkül nem volt éppen ideális. A száműzött magyar király belázasodott, köhögni kezdett, s mivel későn jutott orvosi ellátáshoz, 1922. április 1-jén belehalt az influenza következményeibe.

Az utolsó magyar királyt II. János Pál pápa 2004 októberében avatta boldoggá. Emlékét ma is őrzik Madeirán:„Beato Carlos d’Austria”, vagyis Boldog Ausztriai Károly néven emlegetik. A száz éve elhunyt IV. Károlyra a Habsburg Ottó Alapítvány az utolsó madeirai hónapokat bemutató kiállítással emlékezik, amely tárlatot az érdeklődők április elsejéig tekinthetik meg a Gödöllői Királyi Kastélyban.