hűtő táska

Nagyon kényelmes, és ha őszinték vagyunk, biztonságos is, ha hűtőtáskába tehetjük a majonézes salátákat, még nyers húsokat, ha épp 35 fokos hőség tombol. Az autó csomagtartója nem túl jó hely ezeknek, ha még furikáznunk kell velük: senki sem szeretne ételmérgezést kockáztatni. Egyszerűbb bedobni egy jégakkus táskába, esetleg egy szivargyújtóról működő, hordozható hűtőládába tenni az élelmiszereket.

Így hűtöttünk régen

Nem mindig volt erre ugyanakkor lehetőség. Hatezer évvel ezelőtt bármit is akartak tárolni az emberek, hordóba tették: a bor adta magát, de ezenfelül szárítással tartósított húsokat és egyéb élelmiszereket. Akkoriban még nem az volt a probléma, hogy nincsen hordozható megoldás hűtésre, hanem az, hogy hűtő sem volt. 

Később aztán a földbe ásott gödrök, a pincék nyújtottak jobb lehetőséget arra, hogy az ételeket megőrizhessék fogyasztható minőségben. Ahogy teltek az évtizedek, felfedezték a jég felhasználásának jelentőségét is. Ahol volt rá alkalom, ott létrehoztak közösségi hűtőházakat, amelyekben nagy jégtömbök tartották alacsonyan a hőmérsékletet.

Jégszekrény volt a hűtő elődje

Hasonló megoldásokkal egészen sokáig meg kellett elégedniük az embereknek: az 1800-as években születtek az első, még meglehetősen kezdetleges hűtőfajták. Az első alkalmatosságok még nem hűtő-, hanem jégszekrények voltak:

ezekben már felfedezték a szigetelés szerepét, viszont nem árammal oldották meg a hűtést, hanem továbbra is jéggel.

Ez a jéggyártást komoly üzletté tette. Egy háztartásnak meleg nyári heteken háromszor is be kellett szereznie az élelmiszer-biztonságot jelentő jeget. Egészségügyi intézmények ugyanúgy igényelték a jeget, mint üzletek vagy vendéglátóipari létesítmények. Kialakulhatott jéghiány is – például háború idején –, az üzemeknek gyakran kellett fokozniuk a termelést, a háziasszonyoknak pedig nagyon résen kellett lenniük, ha jött a jegesember, aki csákányával darabolt fel és kampókkal húzott a lakásokba jeget.

A jégszekrények két- és egyajtós kivitelben is léteztek, egyik felükben jég, a másikban az élelmiszer kapott helyet. Akinek jégszekrényre nem jutott, az egy pléhdobozt bélelt ki, majd abba tette vödörben a jeget, köré pedig az ételt.

Vaj miatt született az első hűtőtáska

Elektromos hűtő először 1930-ban került boltokba, de itthon még két évtizedet kellett várni arra, hogy legyen valódi alternatívája is a jégszekrénynek.

Egyszerű szerkezetéhez egy kádárral készíttetett cédrusból ovális kádat és fedelet, melybe egy téglalap alakú bádogdobozt tett. A kád és a doboz közé került a jég, a bádogdobozba pedig az étel.

A hűtőtáskát ruhával és nyúlbőrrel borították: a férfi saját vaját szállította benne a vásárra, s mivel így hűteni is tudta, már nem kellett vele éjszaka utaznia. A vaj nem olvadt meg, amit a vásárlók nagyra értékeltek, így a szerkezet hamar be is hozta az árát. Arra is gyorsan rájött, hogy doboza nemcsak a kereskedelemben, hanem az otthonokban is hasznosítható. Le is védette annak szabadalmát.

Már a tartósság is fontos szempont

Az 1950-es években terjedt el aztán igazán csak a hűtőtáska: hamarosan felkapták a nagy üdítőital-márkák, és promóciós célokra is használták, hiszen termékeik sokkal hűsítőbbek voltak, amikor hidegen fogyasztották őket. Gyártottak nagyobb méretű hűtőtáskákat is vállalkozások részére.

A hűtőtáskák is egyre tartósabb tárgyakká váltak, az eldobhatóság helyett a minőség és a tartósság lett a fő szempont. Mostanra nyári mindennapjaink elengedhetetlen kelléke egy jó hűtőtáska, kempingezni pedig akár szivargyújtóról és elektromos hálózatról működtethető hűtődobozzal indulhatunk.