horror klasszikus

Éjszaka démonok gyötörték, nappal nem mozdult ki hazulról

Howard Phillips Lovecraft 1890-ben született a Rhode Island-i Providence-ben – ahol élete nagy részét töltötte –, egy utazó ügynök édesapa és egy vagyonos sorból származó édesanya egyetlen gyermekeként. Hároméves volt, amikor apja ideg-összeroppanást kapott, és elmegyógyintézetbe utalták, ahol öt évvel később meghalt; gyerekként Howard úgy tudta, édesapja az állandó utazással járó munka gyötrelmei miatt épült le mentálisan (később ezért is irtózott mindennemű munkától az íráson kívül), nem árulták el neki, hogy valójában szifiliszben szenvedett.

A kisfiú és édesanyja, Sarah az anyai nagyapa, egy gazdag üzletember gondoskodása alatt éltek, Howard itt, nagyapja kétezer kötetet számláló könyvtárában szeretett bele a könyvek és az olvasás varázslatos világába: különösen a természettudományos munkák érdekelték, csillagász vagy kémikus szeretett volna lenni, gyenge egészségi állapota miatt azonban még a középiskolát sem tudta elvégezni. A vézna, állandóan betegeskedő, magányos fiút éjszaka állandó rémálmok gyötörték – sokak szerint alvásparalízisben szenvedett –, démonok és földöntúli borzalmak látogatták meg, a rettenetes gyerekkori élmények ihletése visszaköszön írói munkásságában.

A fiú magányát és elszigeteltségét tovább súlyosbította, hogy anyja, aki szerint Howard „groteszk” gyerek volt, azt mondta neki, nappal maradjon otthon, a négy fal között, ne zavarja furcsa jelenlétével a környék lakóit – a tanácsot megfogadva Lovecraft felnőttként is szinte csak éjszaka mozdult ki hazulról és fordított életet élt, kora reggeltől késő délutánig aludt, nagyrészt ennek köszönhette sápadt, már-már vámpírra emlékeztető megjelenését.

Apja után édesanyját is elmegyógyintézetbe utalták

A nagyapa halála után a hátrahagyott vagyon jelentős része elszállt, ezért Sarah eladta a családi házat, és egy jóval kisebb lakásba költözött a fiával; érettségi híján Lovecraft nem tudott továbbtanulni, a munkához viszont egyáltalán nem fűlött a foga, ideje nagy részét versek és tudományos értekezések írásával töltötte, melyek némelyikét sikerült is publikáltatnia.

Idővel az amatőr újságírás vált hősünk szenvedélyévé, olyannyira, hogy az 1910-es években az Egyesült Amatőr Sajtószövetség (UAPA) alelnökeként, majd elnökeként szolgált, a szervezet lapjában jelent meg első novellája is, később azonban leváltották, ugyanis nagy vitákat generált álláspontja, miszerint a modern amerikai nyelvezet helyett a királyi brit angolt kellene használnia az újságíróknak. Lovecraft életében a következő törést azt jelentette, amikor ideggyengeséggel és pszichotikus epizódokkal küzdő édesanyja elmegyógyintézetbe került, ugyanoda, ahová negyedszázaddal korábban néhai férjét is elzárták.

Hiába könyörgött neki szexért a felesége

Sarah néhány évvel később epehólyagműtét közben, orvosi műhiba miatt elhunyt, az árván maradt, harmincas évei elején járó Lovecraft pedig úgy döntött, önálló életet kezd, maga mögött hagyja a családi múltat és New Yorkba költözik. A keleti parti metropoliszban hősünk megismerkedett egy Sonia Greene nevű hölggyel – aki szintén amatőr újságíró volt, egyébként sikeres, önálló üzletasszonyként kalapkészítéssel és árusítással foglalkozott –, a pár hamarosan összeköltözött és házasságot kötött, a kapcsolat azonban korántsem bizonyult idillikusnak; a legnagyobb törést a férfi totális szexuális „tehetségtelensége” okozta.

Lovecraft egészen a nászéjszakájáig, 34 éves koráig szűz maradt, feleségén kívül még csak nem is csókolózott más nővel, teljesen hidegen hagyta őt, sőt, irtózott az szexualitástól; a nászéjszakára készülődve félelmében minden fellelhető irodalmat elolvasott az örömszerzés technikáit illetően, az eredmény mégis rendkívül gyengére sikerült. Később folyamatosan Soniának kellett győzködnie a férjét, hogy éljenek nemi életet, Lovecraft azonban idővel megmakacsolta magát, és teljesen elmaradtak az intim együttlétek.

A kielégítetlen Soniának abból is elege lett, hogy férje nem hajlandó munkát keresni, kizárólag az írásból befolyt csekély, alkalmi honoráriumból tengődik, miközben ő tartja el mindkettőjüket, sőt, amikor üzleti úton van, párja folyamatosan pénzkérő levelekkel bombázza, arról panaszkodik, nem tud ételt venni magának. Nem csoda, hogy a kapcsolat alig két év után véglegesen tönkrement (a válást viszont csak évekkel később mondták ki hivatalosan), Lovecraft pedig hazaköltözött Providence-be, nagynénje házába.

Döbbenetes mértékig rasszista volt

A következő néhány év jelentette írói karrierjének legtermékenyebb időszakát, ekkor születtek olyan művei, mint a Cthulhu hívása, a Rémület Dunwichben és az Árnyék Innsmouth fölött, kidolgozta saját mitológiáját, melyben a Földet sok millió évvel ezelőtt ősi istenek uralták, akik elhagyták a bolygót, de a visszatérésen munkálkodnak, melyet jobb megakadályozni. Némelyek itt maradtak, például a hatalmas termetű, rettenetet keltő Cthulhu, aki az óceán mélyén alussza végtelen álmát. Lovecraft legtöbb írása a Weird Tales (Különös történetek) nevű filléres ponyvamagazinban jelent meg, munkásságának legnagyobb részét azonban csak halála után fedezték fel és publikálták szélesebb körben.

Hősünk nem csak a szexualitással kapcsolatban vallott érdekes nézeteket, még a saját korához mérten is döbbenetes módon rasszista volt: önmagát az „árja fajhoz” sorolta, és vallotta, hogy a fehér ember magasabb rendű minden egyéb rassznál, rajongással tekintett Adolf Hitlerre – akiről úgy nyilatkozott, „igazi bohóc, de lehetetlen nem szeretni” –, és azt vallotta, Amerikának nem szabadna beengednie a Németországból elmenekült zsidó bevándorlókat (ugyanakkor említett felesége, Sonia, zsidó származású volt). Helyeselte a déli államokban a feketéket érő megkülönböztetést, és a lincselésekkel szemben is elnéző volt, sőt, a fehér elkövetőkkel szimpatizált; New Yorkban állítólag nehezére esett undor nélkül elvegyülni az etnikailag vegyes tömegben.

Éhezett, de nem volt hajlandó dolgozni

Nagynénje halála után Lovecraft másik nénikéjéhez bútorozott be, akivel ezt követően – ahogy folyamatosan rosszabbá vált az anyagi helyzetük – egyre kisebb lakásokba költöztek; élete utolsó évtizedében a sikertelen, alig publikált író szegénységben, nélkülözésben élt, szinte csak konzervételeket evett, de előfordult, hogy napokig éhezett, és korábbi halovány külsejéhez képest is jócskán lefogyott (azonban továbbra sem volt hajlandó polgári foglalkozás után nézni). Gyerekkora óta folyamatosan gyenge egészségét még jobban kikezdte a nélkülözés és az éhezés, végül 1937-vékonybélrákban hunyt el, mindössze 46 évesen; betegsége fejlődéséről és az azzal járó szörnyűségekről részletes naplót vezetett.

A néhai író földi maradványait édesanyja mellett helyezték örök nyugalomra a providence-i Swan Point temetőbe, ahol eredetileg közös sírkövön osztoztak, 1977-ben azonban az addigra már kultikus szerzővé vált és a horror műfaj legendájaként elismert Lovecraft rajongói pénzt gyűjtöttek egy önálló sírkőre. Az 1990-es években egy megszállott rajongó megpróbálta kihantolni az író maradványait, azonban, miután nagyjából egy méterre leásott és nem talált semmit, feladta a próbálkozást, így Lovecraft csontjai továbbra is sértetlenül pihenhetnek sírjukban.