híres csaló

Számos álnevet használt, volt, akinek James J. O’Brienként, Warden Kennedyként, Mr. Robertsként vagy éppen Mr. Taylorként mutatkozott be, de Grant tábornok mauzóleumát úgy értékesítette, hogy az államférfi unokájának adta ki magát.

George C. Parker, a tehetséges csaló

Legfőbb célpontjai a bevándorlók voltak, pedig maga is ír emigránsok gyermekeként látta meg a napvilágot. Gyermekkoráról nem túl sok információ lelhető fel, annyit lehet tudni, hogy 1860-ban született, négy bátyja és három nővére volt, illetve, hogy elvégezte a középiskolát. Hamar ráébredt azonban, hogy tisztességes munkával nem tudja majd megteremteni azt az életstílust, amit megálmodott magának, viszont remek beszélőkészségével bárkit meg tud győzni. A fennmaradt beszámolók szerint valószínűleg 1880 környékén kezdte csalássorozatát; a New Yorkba érkező bevándorlókat célozta meg, akik nem voltak tisztában a helyi tulajdonviszonyokkal. Kínált átlagos ingatlanokat is eladásra – nem messze a Brooklyn hídtól irodát is tartott fenn, ahol hamis papírokkal igazolta, hogy jogosan adhatja el az épületeket –, ám a nagy dobás akkor következett be, amikor rájött, hogy akár a hidat is eladhatná. 

25 ezer dollárért eladta a Szabadság-szobrot 

A csalást minden oldalról megtámogatta, például, mielőtt kivitte a gyanútlan vásárlókat a hídhoz, egy „eladó” táblát helyezett el jól látható helyre. A vevőket azzal kecsegtette, hogy a híd tulajdonosaként díjat szedhetnek mindenkitől, aki át szeretne kelni Brooklyn és Manhattan között, és ezzel busás haszonra tehetnek szert. Az egyetlen azonban, aki meggazdagodott, George C. Parker volt; előfordult, hogy naponta kétszer is eladta a hidat, amely összesen 4160 alkalommal cserélt így gazdát húsz év alatt. Voltak olyan szerencsések, akiket csak 75 dollártól szabadított meg, de akadt, aki 50 ezer dollárt adott át a csalónak.

Ám nem a híd volt az egyetlen, amelyet eladott. Ha akadt rá vevő, a Madison Square Gardent, a Metropolitan Múzeumot, de még 25 ezer dollárért a Szabadság-szobrot is áruba bocsátotta. Minden alkalommal rendkívül meggyőző – természetesen hamis – dokumentumokat mutatott be, hogy aztán a gyanútlan áldozatok boldogan adják oda az új életükhöz összespórolt pénzüket. Idővel aztán már a New York kikötőjébe érkező hajókon tájékoztatták a bevándorlókat, hogy ne vegyenek se középületeket, se utcákat, mert ezek közül egyik sem eladó. 

A seriff kabátjában sétált ki a bíróságról

Ennek ellenére Parker még jó néhány évig folytatta kétes ügyleteit. Végül háromszor is elítélték. 1908-ban éppen a bíróságon az ítélethirdetésre várakozott, amikor a seriff őrizet nélkül hagyott kabátjában és kalapjában egyszerűen kisétált az épületből, és ismét eltűnt. 

1928-ban a The New York Times arról számolt be, hogy letartóztattak egy William McCloundy nevű férfit – amely Parker egyik álneve volt –, aki 10 olyan telket adott el, amely valójában nem volt a tulajdonában. Amikor a rendőrök lecsaptak Parkerre, éppen egy hátsó udvart mért fel, amelyre talált egy 17 ezer dolláros vevőt. Még az év decemberében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amelyet a hírhedt Sing Sing börtönben kellett letöltenie. Élete utolsó nyolc évét rabként élte az egyik leghíresebb csaló, akiről még dalt is írtak, és akivel kapcsolatban szólás-mondás is született az Egyesült Államokban, mely így szól:

Ha ezt elhiszed, van számodra egy eladó hidam!

Parker a börtönben óriási népszerűségnek örvendett, mind a rabtársak, mind az őrök körében. Folyamatosan történetekkel szórakoztatta őket, amelyek hol saját kalandjairól szóltak, hol kitalálta őket. 1937-ben halt meg, és a Sing Sing temetőjében talán nyugalomra lelt. 

Ha kíváncsi vagy Európa egyik leghíresebb csalójára, olvasd el ezt a cikkünket is.