heroin története

Több mint száz éve, a 19. század végén egy ma is patinás gyógyszergyár, a Bayer tudósai a morfiummal kezdtek kísérletbe. Kémiailag módosították valamelyest a szert, melyet ezt követően köhögéscsillapítóként kezdtek el alkalmazni. Az első tapasztalatok biztatónak tűntek, az új, Heroin márkanéven a piacra dobott szer hatásosnak tűnt makacs köhögés ellen, sőt, még tüdőgyulladás és tbc esetén is bevethetővé vált.

A heroin, a gyógyszeripar hőse

Volt ugyanakkor vele egy nem is olyan apró probléma: aki elkezdte szedni, annak folyamatosan emelni kellett az adagját, mert a heroinból már gyógyszerként sem volt soha elég, ha valaki rászokott. A kezdeti köhögésből így lett kőkemény függőség, s bár csak az 1890-es évek végén került a szer a boltokba, 1912-ben már elterjedt volt a New York-i fiatal férfiak körében a rekreációs drogként való használat. Két év telt el mindössze, és meg is jelentek a kórházakban az első heroinfüggők.

Ironikus, de a szer elnevezése a heroikus szóból ered, mégpedig azért, mert már kis dózisban is nagyszerű eredményeket lehetett vele elérni akkoriban, amikor még tökéletes gyógyszernek tűnt. Amellett, hogy köhögésre és a tüdő különböző bajaira használták, függőségeket is igyekeztek vele kezelni:

a kodeintől vagy morfiumtól függő betegeknek adták a heroint,

fel nem ismerve, hogy csöbörből vödörbe kerül, aki az egyik drog helyett a másikat szedi majd. A század végén még azt is megállapították, hogy a köhögés csillapítása mellett segíti az alvást is.

Nem sejtették, valójában mit okoz

A 19. század végi kísérletek úgy találták, mellékhatásoktól mentesen alkalmazható a heroin, amelyet egyre több területen tettek próbára. Bronchitiszre is jó megoldásnak tűnt – míg a kodein alkalmazása nem segített a betegeknek, a heroin megbízhatóan és gyorsan nyújtott segítséget számukra. 

Leírtak konkrét esetet is, amelyben a 71 éves férfi beteg krónikus köhögéstől és nehézlégzéstől szenvedett, és hiába járta meg többször a kórházat, valamint fektették be szanatóriumba, állapota folyamatosan romlott. Tüdőmegnagyobbodása és rossz szívfunkciója miatt a heroin mellett döntött kezelőorvosa. 1899 februárjában kezdték el az új szerrel kezelni, a következő eredménnyel:

• Február 4. A beteg előző este kapta meg az első adagot. Az éjszaka még mindig nem aludt, de a köhögés lazább és könnyebb volt. A nehézlégzés sem volt annyira kifejezett. A gyógyszer bevétele után nagyon jól érezte magát. A szívműködés valamivel szabályosabb volt. Az étvágya javult.
• Február 5. A beteg aludt egy keveset. A félelemérzet, amely mindig kísérte, megszűnt. A légzési frekvencia reggel 23 volt. A köhögés nem okozott problémát.
• Február 6. A beteg az éjszaka nagy részében nyugodtan aludt, fekvő helyzetben. A légzési frekvencia reggel: 20. A szívműködés szabályos volt.
• A heroint ezután nyolc napra megvontuk. Korábbi panaszai fokozatosan visszatértek. A heroint újra megkapta, és ugyanolyan jótékony hatást fejtett ki, mint korábban.

Egész ártalmatlannak tűnt

1900 elején 341 heroinnal kezelt beteg adatait áttekintve még úgy látták, függőség is csak az esetek 8 százalékában alakul ki a heroint rendszeresen szedők közt, bár azt felismerték, hogy a betegek adagjainak emelésére lehet szükség. Ahogyan azonban az idő telt, egyre több orvos vette észre, hogy a heroin olyan függőséget tud okozni, mint a morfium, leszokni pedig pokolian nehéz és fájdalmas róla. Ekkor azonban nem volt alternatívája a szernek.

Használtam jó eredménnyel, és néha rossz eredménnyel is, okozott fejfájást és szédülést, de szinte mindig hatott” – fogalmazott J. D. Trawick.

Az alvilág hamarabb felismerte jelentőségét

A valós veszélyek felismerése jó időbe telt: eközben az alvilág gyorsabban lépett, és mindenhova eljuttatta a szert, amelynek egy grammja jóval erősebb hatást fejtett ki, mint a morfiumé, ráadásul fecskendő sem kellett hozzá – kezdetben, de amint valaki függővé vált tőle, egyre többet és egyre változatosabban akart bejuttatni szervezetébe. New York drogfüggőinek 98 százaléka volt heroinista az 1910-es évek első felében, előfordult, hogy ez 200 000 főt jelentett. 1920-ban pedig betiltották a szer gyógyászati célú felhasználását is.

Az 1920-as években felvirágzott a szer feketekereskedelme, s a heroinjárványnak végül csak a II. világháború vetett véget, amikor is a szigorúbb határellenőrzések miatt egyre kevesebb heroint tudtak az országba juttatni, amit így egyre nagyobb hígításban kaptak meg a használók, akiknek egy része így tulajdonképpen anélkül, hogy tudott volna róla, leszokott a drogról, ellenben a hígított változatra továbbra is vagyonokat költött.