helen keller

Helen Adams Keller 1880. június 27-én született az alabamai Tuscumbiában Arthur H. Keller, az egykori konföderációs hadsereg tisztje és Katherine Adams Keller gyermekeként. Családja szerény körülmények között élt, jövedelmük mindössze egy gyapotültetvényükből származott. A kis Helen szépen és gyorsan fejlődött, olyannyira, hogy hat hónapos korában már beszélni kezdett, egyévesen pedig már járt. A kislány élete azonban 19 hónapos korában óriási fordulatot vett:

Otthonról a vakok intézetébe

Helen hirtelen „elromlott” kommunikációs készségei frusztrációhoz, később pedig gyakori dühkitörésekhez vezettek, amelyet a Keller-család nagyon rosszul viselt. A kislány életének jobbra fordulásában egy cikk segített, amelyre Helen édesanyja – válaszokat keresve – bukkant rá az American Notes-ban 1886-ban: ebben Charles Dickens egy siket és egy vak gyermek, Laura Bridgman sikeres oktatásáról írt. Katherine ezután küldte el férjét és Helent Baltimore-ba, ahol egy szakértőn keresztül eljutottak a telefon feltalálójáig, Alexander Graham Bellhez, aki akkoriban siket gyerekekkel foglalkozott. Tőle vezetett az út a bostoni vakok intézetébe: itt találkozott Helen az intézmény legfiatalabb tanárával, Anne Sullivannal, aki Keller élethosszig tartó társává és vezetőjévé vált.

A nagy találkozás 

Sullivan módszeres és türelmes tanítása azzal kezdődött, hogy Kellernek ujj-jelekkel tanította a szavakat. A dacos Helennel azonban eleinte nem volt könnyű együttműködni, a kislány dühkitörései és dacossága ugyanis jócskán megnehezítette a közös munkát. Sullivan azonban kitartott; noha a kezdetekben Keller nehezen kötötte össze a jeleket a jelentéseikkel, egy nap áttörés történt.

Amikor Sullivan a folyó víz segítségével kapcsolta össze az érzetet a „víz” szóval, Keller számára egy új világ nyílt: az addig ellenálló és dacos Helen aznap sötétedésig harminc szót tanult meg.

Sullivan tanítása egyébként nemcsak az akadémiai ismeretekre korlátozódott, hanem fegyelmet is tanított, valamint kíváncsiságot is kialakított Kellerben. Kettejük kapcsolata aztán 49 éven át tartott, egészen Sullivan 1936-os haláláig.

Ő volt az első siket és vak bölcsész

Kiapadhatatlan tudásvágya az oktatási pályára vezette Helen Kellert, aki először a siketek iskolájában, a Wright-Humasonban bővítette tudományos ismereteit, majd miután elhatározta, hogy egyetemen folytatja tovább, egy női felkészítő iskolába iratkozott be, 1904-ben pedig – 24 évesen – summa cum laude minősítéssel végzett a Radcliffe Főiskolán.

Sullivan segítségével Keller mindeközben többféle kommunikációs formát is elsajátított, például a Braille-írást, az érintéses szájról olvasást és a beszédet. Helen az önéletrajzát, Az életem történetétAnne Sullivan és John Macy, Sullivan férje segítségével írta meg 1905-ben, amely emberek millióit inspirálta.

A fogyatékkal élők szószólója lett

Ahogy a fiatal nő története a nagyközönség számára is ismertté vált, egyre többször fordult meg befolyásos emberek társaságában. Keller lassanként fáradhatatlan szószólója lett a fogyatékkal élőknek, 1915-ben pedig társalapítója a Helen Keller Internationalnak, a vakság és az alultápláltság megelőzésére összpontosító szervezetnek, emellett kulcsszerepet játszott az Amerikai Polgári Szabadságjogok Uniója (ACLU) 1920-as megalapításában.

Helen Keller mint politikai aktivista

Keller a 20. század első felében társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozott, többek között fókuszába helyezte a női választójogot, a pacifizmust, a születésszabályozást és a szocializmust is. Noha e politikai kérdésekben való nyíltsága egyszerre váltott ki csodálatot és kritikát, az előítéletek ellenére kitartott meggyőződései mellett, és platformját

a társadalmi igazságosság és egyenlőség előmozdítására használta.

Keller befolyása nem korlátozódott az Egyesült Államokra. Az American Foundation for Overseas Blind nagyköveteként 1946 és 1957 között öt kontinens 35 országába utazott, hogy jobb feltételeket és lehetőségeket szorgalmazzon a vak emberek számára. Beszédei és írásai világszerte megérintették az emberek szívét, bizonyítva, hogy a fogyatékosság nem korlátozhat senkit.

Világszerte elismerték

Helen Keller rendkívüli munkásságát számos elismeréssel jutalmazták. Számos tiszteletbeli doktori címet is kapott neves egyetemektől, például a Harvardtól és a Temple-től, valamint olyan kitüntetések tulajdonosa is lett, mint az Elnöki Szabadságérem. Élettörténete inspirálta a nagy sikerű A csodatevő című színdarabot és filmet is, amely még tovább erősítette Helen örökségét.

Keller 1961-ben több agyvérzést is kapott, így a hátralévő éveit connecticuti otthonában töltötte. 1968. június 1-jén álmában érte a halál. Kivételes életútja, amelyet kitartás és mások iránti elkötelezettség jellemzett, továbbra is inspiráló.

Ha szeretnél még egy különleges életet megismerni, ajánljuk figyelmedbe egy olyan legendás szerelmi tanácsadóról szóló cikkünket, akinek nem volt szerencséje a szerelemben.