Vannak olyan szerencsések, akik tizennégyszer visznek el egy lottónyereményt, és vannak azok, akik csupán egyszer nyernek, de azt is egy életen át emlegetik. És most nem a megannyi vicces és emlékezetes pillanatot tartogató családi tombolahúzásról beszélek, hanem például azokról a nyilvános eseményekről, amelyen száz szempár kísér a színpadig a nyereményed átvételéig.
Szilveszteri nyeremény
Én tizenhárom évesen a helyi tévé szilveszteri betelefonálós játékában nyertem egy eldobható fényképezőgépet. Azelőtt még csak nem is hallottam róla, úgyhogy elég menőnek éreztem magam. Csak később jöttem rá, hogy a nyereményem neve azért is lett az, ami, mert már a használata előtt jobb lett volna kukába dobni – egyetlen épkézláb fotót sem tudtam kattintani, minden „elkapott” pillanat maga volt az éjfekete sötétség. Még szerencse, hogy ezt nem nagy nyilvánosság előtt kellett átvennem, nem úgy, mint a következő történetek főszereplőinek.
Fésű van, csak haj nincs
Kezdjük Attilával, akinek kevés olyan dolog van az életében, ami annyira fölösleges, mint a fésű, mégis minden tombolán azt nyer. Talán még nem is volt olyan bál, amin ne hallotta volna a nevét boldog, új fésűtulajdonosként: volt, hogy egy egész készletet vitt haza, de legalábbis egy olyan csomagot, amelyben biztosan lapult egy hajkefe.
Szonja egyszer egy hajegyenesítőt nyert. Pontosabban: annak nagyon örült volna…
„Amikor átadták, kiderült, hogy az egy hajsütő vas. Épp azért örültem, mert hullámos a hajam, akkoriban meg egyeneset akartam. Tovább is ajándékoztam, aztán pár év múlva mégis vettem egyet, bár ne tettem volna! Loknikat akartam szárítani, de a fésű részét sikerült belegabalyítanom hátul a hajamba, így le kellett vágni a tincseket. Szóval égi jel volt az a balul elsült tombolanyeremény, de nem figyeltem.”
Használhatatlan holmik
Lilla tizenkét évesen úgy nyert egy Falco-lemezt a Magyar Könyvklubtól, hogy se lemezjátszójuk nem volt, se Falcóról nem hallott még akkor. Csenge pedig általános nyolcadikban nyert egy Suzuki autógumiszőnyeget.
Mondanom se kell, hogy szó szerint bárminek jobban örültem volna. Aztán kb. 15 évvel később vettem hozzá egy Suzukit.
Legalább ennyire haszontalan volt Kata nyereménye is, aki a 42–44-es méreteivel egy S-es, tangás bikinit nyert a gyerekei ovi-suli farsangján. De Mihály sztorija is egy szülői bálozáson született, ahol is egy WC-csésze alakú, nagy, zenélő és recsegő, nyögő hamutartót nyert. Miután nem tudott vele mit kezdeni, továbbajándékozta annak, aki a leghangosabban röhögött.
Utazás sebtiben: nem nyert
Mihály egyébként le sem tagadhatja, hogy Fortuna kegyeltje, vele történt meg a következő eset is.
„A 2000-es évek elején egy megyebálon megnyertem a fődíjat, egy 200 ezer forint értékű, négyszemélyes, ötnapos, németországi sívakációt. A fődíjat vasárnap hajnali egy óra körül sorsolták, a busz másnap reggel hatkor indult a szállásra.”
Lilit egyszerűen nem hagyhatjuk ki a felsorolásból: az ő nyereménye az egyik tombolán nem más volt, mint egy madárijesztő ballon.
Egy szélben mozgó, 40 centiméter átmérőjű gömb, amelyet úgy terveztek meg, hogy a madaraknak ne essen jól a közelében lenni.
Biztos, ami biztos, a ballonhoz tükörelemeket is csomagoltak, és a leírásban azt is hozzátették, hogy a gömb kerti dekorációként is tökéletes. Szóval tényleg főnyeremény!
Helyes megfejtésért virsli műanyagból
Judit nem tombolán, hanem egy keresztrejtvény helyes megfejtéséért kapta élete legemlékezetesebb nyereményét, amit utazás közben bontott ki.
„Úgy nézett ki, mint egy vastagabb virsli műanyagból. Nézegettem, majd rájöttem, hogy lehet bele elemet is rakni. Aztán megtaláltam a leírást: pikkelysömör-készülék.”
Van, amikor a fődíj öröm
No persze nem csak a nyűg van ezekkel a nyereményekkel, mert azért lehet örülni is a begyűjtött tárgyaknak.
Ahogyan Edit is tette, miután visszanyerte a könyvet, amit felajánlott. Meg Éva, aki a megnyert üveg borát csempészte vissza a tombolatárgyak asztalára, hogy aztán újra megnyerhesse.
Ildikó szívet melengető története viszont valóban azt példázza, hogy a tombolahúzás után azért nem csak haszontalan holmikat lehet hazavinni.
„Kezdő tanár koromban elnyertem egy jótékonysági bál fődíját, egy különleges női kosztümöt, ami az akkori M-es alakomra tökéletesen illett, szép és különleges volt, évekig hordtam, nagyon örültem neki, mert nem lehetett olyan szépet kapni, pénzem sem volt akkoriban. Kicsit zavart, mert újságíróként hívtak oda. De aztán megnyugtattak, hogy a legjobb helyre került. Most is hálás vagyok érte.”
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
