Az életünk tényleg lepereghet a szemünk előtt a halál pillanatában – ez a tragikus eset világított rá

Úgy tűnik, mostantól nemcsak a halálból visszatért betegek beszámolóira kell hagyatkoznunk annak kérdésében, vajon lepereg-e az életünk a szemünk előtt az utolsó pillanatokban. Ma már a tudomány is állít valami hasonlót, ráadásul eszközeik is vannak arra, hogyan mérjék a jelenséget.

Egy haldokló emberi agy szkennelése során kiderült, hogy az életed valóban „lepereghet a szemed előtt”. Az első eset a véletlennek köszönhető, hiszen épp akkor történt, amikor egy idős férfi hirtelen meghalt egy hétköznapi agyvizsgálat során.

A tudósok a közelmúltban egy haldokló emberi agyat is képesek voltak vizsgálni, amikor egy idős beteg hirtelen meghalt, miközben egy rutinvizsgálatot végeztek rajta. Mialatt az idős ember haldokolt, a tudósok véletlenül egyedi adatokat rögzítettek az agyának élete legvégén zajló tevékenységéről, melynek során különleges dolgot vettek észre.

A férfi agyhullámai a szíve leállása előtti és utáni 30 másodpercben rendkívül hasonlóak voltak azokhoz az agyhullámokhoz, amelyek álmodozás, emlékezés és meditáció során tapasztalhatók. Mindez a szakemberek értő szemei számára azt sugallja, hogy az emberek valóban láthatják életük egyes képeit felvillanni haldoklás közben.

Valóban történik valami haldoklás közben
Valóban történik valami haldoklás közbenPakin Songmor / Getty Images Hungary

A múltbeli emlékek újrajátszásának jelenségéről már több, halálból visszatért személy beszámolt, de ez az első tudományos bizonyíték arra, hogy ez a „villanás” valós lehet. Mivel azonban egyelőre ez az egyetlen esettanulmány áll rendelkezésre, nem lehet pontosan meghatározni például azt, hogy mennyire gyakori a jelenség, vagy azt, hogy milyen lehet pontosan maga az élmény.

A felfedezés szempontjából fontos részlet, hogy a férfi halála előtt epilepsziás rohamot kapott. A csapat elektroenkefalográfiát (EEG) végzett – egy olyan tesztet, amely az agy elektromos aktivitásának rendellenességeit észleli –, hogy többet megtudjanak arról, mi történik a roham alatt. Ekkor a férfi váratlanul végzetes szívrohamot kapott.

Összességében a kutatók körülbelül 900 másodpercnyi agyi aktivitást rögzítettek a beteg halála előtt és közvetlenül utána. Ez lehetővé tette számukra, hogy lássák, hogyan változtak az idegi oszcillációi – az idegi tevékenység ismétlődő mintái, vagyis az agyhullámok haldoklás közben. Úgy találták, hogy a szíve leállása előtti és utáni 30 másodpercben szokatlan változás következett be az agyhullám-tevékenységeiben.

„Közvetlenül a szív működésének leállása előtt és után érdekes változásokat észleltünk az idegi oszcillációk egy meghatározott sávjában”

– számolt be dr. Ajmal Zemmar vezető kutató, a Torontói Egyetem idegsebésze. „Az ilyen típusú oszcillációkat gamma-hullámoknak nevezik” – tette hozzá Zemmar.

És hogy mit jelent mindez? Lényegében annyit, hogy pontos megfigyelések után a szakemberek tudni vélik, hogy mi történik pontosan az agyban a vizsgált másodpercekben. Az idegi oszcillációkat gyakoriságuk és amplitúdójuk alapján osztályozzák. A gamma-hullámok frekvenciája 30 és 100 Hertz között van, ami az oszcillációk legmagasabb frekvenciája, és leggyakrabban az agyban figyelhetők meg, amikor az emberek álmok közben hozzáférnek a memóriaközpontjukhoz. Gamma-hullámok jelentkeznek akkor, ha a páciens az egész élete emlékeit újrajátssza az agyában.

„Az emlékezet-visszakeresésben szerepet játszó oszcillációk generálásával az agy éppen a halálunk előtti fontos életeseményeket játszhatja le, hasonlóan a halálközeli élményekben leírtakhoz”

– magyarázta Zemmar közleményében, lényegében összefoglalva azt, miként jöttek rá arra, hogy valóban az életünk fontos pillanatait láthatjuk haldoklás közben.  

A közlemény szerint patkányokon végzett kísérletek kimutatták, hogy a rágcsálók is hasonló mértékű gamma-oszcillációt tapasztalnak elpusztulásuk idejében. A kutatók azt feltételezik, hogy az élet utolsó felidézése olyan közös tapasztalat lehet, ami a haldokló emlősök mindegyikét érintheti.

A kutatók ugyanakkor arra is figyelmeztettek, hogy korai lenne határozottan kijelenteni, hogy az életre való visszaemlékezés valódi jelenség. A haldokló férfi idős és epilepsziás volt, amiről ismert, hogy megváltoztatja a gammahullám-aktivitást. Ez azt jelenthette, hogy a halál közbeni agytevékenysége egy kicsit más volt, mint az egészségeseké. Noha az eset során érdekes megfigyeléseket rögzítettek, egyelőre több kutatásra van szükség ahhoz, hogy konkrét következtetéseket lehessen levonni az életfelidézéssel kapcsolatban – figyelmeztettek a kutatók.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek