halál kivégzés

Európában Fehéroroszország az egyetlen állam, amely még alkalmazza a halálbüntetést, hiba lenne azonban azt hinni, hogy a civilizáltabbnak, fejlettebbnek gondolt területeken nem tartották meg ezt a büntetési formát. 

Afrika, Ázsia és Dél-Amerika számos országa is ugyanígy tesz, és nem is csak előrelépések történnek a halálbüntetés terén – Afganisztán például a tálib hatalomátvételt követően a közelmúltban visszatért a nyilvános kivégzések gyakorlatához.

A kivégzések száma máig magas

Sok esetben pontos statisztika nem is áll rendelkezésre azzal kapcsolatosan, hogy mely országban hány elítéltet végeztek ki: Kínában, ahol feltehetően a legtöbb kivégzést hajtják végre, például lehetetlen megtudni, pontosan hány ember hal így szörnyű halált.

A tavalyi év statisztikái egyelőre nem elérhetők, de 2021-gyel kapcsolatosan a halálbüntetések alakulását követő Amnesty International a következőket állapította meg a végrehajtott kivégzések számáról:

• A világon legalább 579 kivégzést hajtottak végre 2021-ben.
• A legtöbbet Kínában végezték el.
• Irán, Egyiptom, Szaúd-Arábia és Szíria végezte a legtöbb kivégzést Kína után, ebben a sorrendben.
• Kínát nem számítva Irán, Egyiptom és Szaúd-Arábia hajtotta végre az ismert kivégzések 80 százalékát.

A kivégzések száma 2015-ben még az ezret is meghaladta, de az utóbbi években bőven alatta marad az ezres értéknek is, ugyanakkor számottevő csökkenés már nem tapasztalható.

A halálbüntetés nem hoz hasznot, csak bajt

Persze vannak olyan bűnök, amelyek a lehető legsúlyosabb büntetésért kiáltanak, de a halálbüntetéssel mégis van néhány komoly probléma, amelyek miatt az Amnesty International és más jogvédő szervezetek is azt szorgalmazzák, hogy többé ne alkalmazzák. A világ azon országain túl, amelyek mindenféle formájában elutasítják a halálbüntetést,

léteznek olyan országok is, amelyekben bár létezik a lehetőség, de a gyakorlatban nem alkalmazzák

– és vannak olyan államok, köztük a fent említettek, amelyek máig használják ezt a büntetési formát.

A következő ellenérveket lehet felsoroltatni a halálbüntetéssel kapcsolatban:

• Visszavonhatatlan, ha utólag derül fény a kivégzett ártatlanságára, nem tehet semmit az igazságszolgáltatás.
• Nincsen visszatartó ereje.
• Általában olyan országok alkalmazzák, amelyekben az igazságszolgáltatás működése messze áll a tökéletestől.
• Diszkriminatív, általában azokat sújtja, aki nehezebb társadalmi helyzetből érkeznek vagy kisebbségekhez tartoznak.
• Könnyű politikai eszközként használni, amit az ellenzék elnyomása érdekében vetnek be.

Így lehet belőle a megfélemlítés eszköze

A legszörnyűbb, kivégzésekkel kapcsolatos hírek az utóbbi hónapokban Iránból és Afganisztánból érkeztek. Iránban szeptember óta tartanak azok a tüntetések, melyek sorozatát Mahsza Amini halála hívta életre. A fiatal nőt letartóztatták, mert nem megfelelően viselte hidzsábját, majd a rendőrségi őrizetben életét vesztette. 

A sportolóknak „csak” fenyegetések jutnak ezért cserébe, azonban egyes tüntetőket már kivégeztek. A kivégzések brutális részleteit meg is mutatják a nagyvilágnak, hogy minden iráni pontosan tudja, mit kockáztat akkor, amikor alapvető jogokért harcol.

Afganisztánban a lassan másfél éve hatalomra került tálibok a nyilvános kivégzés eszközeit vették elő annak érdekében, hogy szigorú törvényeiket betartassák. A nőknek a teljes elnyomás jut, nem mehetnek parkokba, nem dolgozhatnak, és az egyetemekről is kitiltották őket, a halálos ítéletek nyilvános végrehajtása pedig egy újabb eszköz az elnyomók kezében. A halálbüntetésekről mégis ritkán esik szó ebben a kontextusban – inkább az olyan szenzációhajhász megközelítés a jellemző, mint a halálsoron több mint egy évtizedet eltöltött, első nyíltan transznemű emberként kivégzett Amber McLaughlin történetének bemutatása. Pedig a halálbüntetés nemcsak egy furcsaság, amelyről érdekes írni, hanem olyan probléma, amely ellen küzdeni kell.