halál eset

A Darwin-díjat mindenki ismeri, bár azt talán már elfelejtettük, hogy a szokatlan, vicces vagy éppenséggel rendkívül veszélyes történetek gyűjteményének eredeti célja nem az volt, hogy kifigurázza az embereket, hanem arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy az emberi ostobaság veszélyes lehet az életre és a környezetre is.

Ebben a cikkben a halál kevéssé komikus, inkább misztikus oldalát mutatjuk be. Jöjjön néhány máig talányosnak mutatkozó haláleset a történelemből.

1. A 77 kilós asszony spontán öngyulladása 

Mary Reeser több mint 70 évvel ezelőtti halála a mai napig zavarba hozza az embereket, nem véletlenül. 1951. július 1-jén éjjel Reeser egy kupac hamuvá vált a floridai St. Petersburg-i lakásában.

A szék, amelyben halála idején ült, szintén elégett, de egy kis koromtól és néhány megolvadt villanykapcsolótól eltekintve otthona többi része lényegében érintetlen maradt. 

Az egyik legnépszerűbb elmélet Reeser halálával kapcsolatban az volt, hogy spontán emberi öngyulladás áldozata lett. Ez akkor történik, amikor egy személy a testében lejátszódó kémiai reakció következtében lángra lobban anélkül, hogy külső hőforrás okozná a gyulladást. Bár 1663 óta vannak beszámolók állítólagos emberi öngyulladásról, nem minden tudós van meggyőződve ennek a létezéséről.

Az FBI is tagadta, hogy Reeser spontán emberi égés következtében halt volna meg, ehelyett azt jelentették, hogy korai halálát egy úgynevezett „kanóchatás” okozta. A kanóchatás akkor lép fel, amikor egy személy testzsírja hosszabb ideig táplálja a tüzet.

Mary Reeser fia, dr. Richard Reeser Jr. szerint, aki néhány órával a halála előtt meglátogatta őt, édesanyja azt tervezte, hogy átöltözik hálóingbe, bevesz két altatót, és elszív egy cigarettát lefekvés előtt. Az FBI ügynökei ebből arra a következtetésre jutottak, hogy Reeser dohányzás közben elaludt, és a cigarettából származó forró hamu ráhullott a gyúlékony hálóingére, ami meggyulladt. Talán az altató miatt füstmérgezésben halt meg, mielőtt még észrevette volna, hogy teste ég. A testzsírja aztán fenntartotta a lángokat, amelyek lényegében elhamvasztották őt.

Ernestine Reeser, Mary Reeser menye egyetértett az ügynökség megállapításaival: „Mary nagy dohányos volt. A cigaretta az ölébe hullott. A zsírja volt az üzemanyag, ami égve tartotta. A padló cement volt, a szék pedig magában állt, nem volt körülötte semmi, ami éghetett volna.”

Annak ellenére azonban, hogy az FBI bizonyosságot szerzett a Reeser halála körüli eseményekről, egyes szakértők még mindig szkeptikusak. Dr. Wilton M. Krogman, a Pennsylvaniai Egyetem fizikai antropológusa, aki konzultáns volt Reeser ügyében, zavarba ejtőnek találta a holttest összezsugorodott koponyáját. Állítása szerint bármilyen tűzben, amely elég forró ahhoz, hogy a testet hamuvá égesse, a koponyának fel kellett volna robbannia.

2. Aragóniai Márton halálra nevette magát egy poénon

I. Márton aragóniai király, más néven Emberséges Márton 1396-tól uralkodott az Aragóniát, Valenciát, Szicíliát, Szardíniát és Korzikát magában foglaló birodalomban, miután bátyja, I. János fiú utód nélkül halt meg. Uralkodása általánosságban viharos volt, tele az ármánykodó nemesek által okozott zavargásokkal, és Mártonnak már a kezdetektől fogva meg kellett küzdenie a trónra való jogosultságával kapcsolatos kihívásokkal, különösen unokahúgai, néhai bátyja lányainak családja és pártfogói részéről. Visszaverte az unokahúgai támogatóinak támadásait, de ők és fiaik továbbra is fenntartották követeléseiket.

Állítólag Márton 1410-ben lelte halálát, miután elfogyasztott egy egész libát, de valami nem volt rendben a szárnyassal, amit gyomorrontás követett. Visszavonult a szobájába, és magához hívatta udvari bolondját, aki csak lassan érkezett meg. Amikor végre megjelent a király előtt, Márton megkérdezte tőle, hol járt, mire a bolond azt válaszolta: „A szomszédos szőlőben, felség, ahol láttam egy fiatal szarvast a farkánál fogva lógni egy fán, mintha valaki megbüntette volna, mert fügét lopott.”

Márton király különösen mulatságosnak találta ezt a poént, a források szerint három órán keresztül féktelenül nevetett az ágyában hempergőzve, míg végül holtan zuhant le a földre.

Mivel Márton nem tudta biztosítani az utódlást törvénytelen fia számára, végül az Aragóniai Barcelonai-ház utolsó királya lett (878–1410), akit unokaöccse, I. Ferdinánd aragóniai király követett. Márton azonban nevetve távozott, ami mindent összevetve nem is olyan rossz befejezés egy királyi élet vagy dinasztia számára, figyelembe véve azokat a tipikusan csúnya történelmi alternatívákat, amelyekkel a királyi dinasztiák és nemesi családok általában véget érnek.

3. A csillagász nem akarta megsérteni az udvari etikettet

Tycho Brahe XVI. századi dán csillagász és alkimista – akinek rövid ideig asszisztense volt Kepler – nagyon sok érdekes tudományos megfigyelést tett, de a cikk szempontjából ez most nem lényeges (ahogy az sem, hogy egy párbajban rokona levágta az orrát, amit fémekkel pótolt). A tudós halála az, ami igazán elképesztő: állítólag nem volt hajlandó elhagyni egy mulatságot a császári udvarban, amikor vizelési ingere támadt, mert úgy érezte, hogy ezzel megsértené az etikettet. Amikor viszont hazaért, többé nem tudott pisilni. Rosszul lett, és hamarosan felrobbant a húgyhólyagja.

4. Tömegesen a halálba táncolták magukat

1374-ben a Rajna folyó mentén több falu teljes lakossága kapott el valamiféle rejtelmes kórt. Egyetlen tünete a tánc volt, az őrjítő, senki más által nem hallott zenére történő, végkimerülésig tartó csoportos bulizás. Persze ennek nyomai a mai napig fellelhetők az ifjúság körében, de ez a járvány más volt: a táncosok akkor sem hagyták abba a mozgást, amikor már bezárt a kocsma, esetleg elfáradtak, kisebesedett a lábuk, vagy összeestek. Úgy tűnt, képtelenek szünetet tartani, valamiféle belső erő parancsol nekik. Alig aludtak, alig ettek, többük addig ropta, míg bele nem halt.

A mánia aztán amilyen hirtelen jött, úgy is tűnt el. Egészen 1518 nyaráig, amikor Strasbourgban Frau Troffea fel nem vette a rejtelmes ritmust, és újra nem kezdődött az egész. Az asszonyhoz hamarosan több százan csatlakoztak, és ugyanazokat a tüneteket produkálták, mint elődeik.

Azóta is történészek és tudósok próbálnak utánajárni, mégis mi állhatott a tömeghisztéria hátterében. Az egyik elmélet szerint az anyarozs, azaz a rozson élősködő, hallucinogén hatású gombafaj okozta a megállíthatatlan táncikálást. 

5. A paranoiától eszét vesztett matematikus éhen halt

Kurt Gödel osztrák matematikus és tudományfilozófus a 20. század legbriliánsabb elméi közé tartozott, a zseniális tudósnak azonban súlyos lelki gyötrelmekkel és mentális betegséggel kellett megküzdenie – élete vége felé annyira elhatalmasodott rajta a paranoia, hogy még enni sem volt hajlandó.

A férfi megszállottan félt attól, hogy megmérgezik, és nem volt hajlandó, csak a felesége által elkészített ételt elfogyasztani. Amikor a felesége megbetegedett, és kórházba került, a férfi éhen halt. Ha érdekel, hogy Einstein barátja hogyan került ebbe az állapotba, olvasd el cikkünket: