Ősidők óta az ember fontos tápláléka a hal, és ami azt illeti, nincs is okunk panaszkodni a hazai halállományra. Bár az tény, hogy nem mi vagyunk a világ legnagyobb halfogyasztói, a kopoltyúsok és a haltermékek iránti kereslet 20 százalékos növekedése reménytelinek tűnik.
Míg 2015-ben alig haladta meg a fejenkénti 5 kilogrammot az éves halfogyasztás Magyarországon, addig ez a szám 2023-ra 7 kilogrammra növekedett.
Tengeri és hazai hal – mindenfélét eszik a magyar
Noha tengerpartunk nincs, a sós vizek halai ugyanúgy eljutnak hozzánk, mint a magyarországi tavaink és folyóink fajai. Ezt pedig jól ki is használja a hazai gasztronómia, hiszen ha már egyszer halfogyasztásról van szó, akkor annak is megadjuk a módját. Hála az egyre növekvő egészségtudatosságnak, no és a trendek változásának, a csalódást sosem okozó hekk, tonhal és lazac mellé egyre több hazai fajta is kerül a tányérunkra:
ponty, harcsa, süllő, csuka, keszeg vagy épp pisztráng.
Ínyenc halételek otthon, strandon, étteremben
A halászlé a magyar konyha legismertebb és talán legkedveltebb fogása is, amely alapja a friss hal, legyen az ponty, harcsa vagy épp keszeg. A legínyencebbek bográcsban, szabad tűzön készítik, amelyet Baján és környékén gyufatésztával kínálnak, a tiszaiba viszont többféle hal, a jó, sűrű korhelyhalászlébe pedig tejföl és citromkarika is kerül.
Egy másik klasszikus hazai fogás a rántott ponty, amelynek divatja főként karácsonykor van, pedig egy hétvégi ebédötletnek is kitűnő. Az elkészítés pofonegyszerű:
csak be kell sózni, majd lisztben, tojásban, zsemlemorzsában megforgatni, és olajban ropogósra sütni.
Aztán ott van a harcsapaprikás, amely nemcsak ízletes, hanem túrós csuszával tálalva egy meglehetősen gazdag étel, ahogyan az apró falatokra vágott haldarabok is, zsírban tepertővé sütve. Halból olyan elegáns fogások is készíthetők, mint az éttermekben kínált,
palacsintatésztába mártott és forró olajban kisütött, kívül roppanós, belül omlós süllő Orly módra.
Így néznek ki valójában a halak, mielőtt a tányérodra kerülnek
Legyen tehát az a családi kedvenc vagy az éttermi fejedelmi halétel, kopoltyús kedvenceinkről többnyire azt sem tudjuk, hogyan néznek ki. Sokan talán örülnek is annak, hogy a forró halászlét szürcsölve nem jut eszükbe a zömök testű ponty, vagy épp az, hogy azt a bizonyos bajuszt azért hasonlítjuk épp a harcsáéhoz, mert a pikkelyek nélkül élő, áramvonalas testű harcsának is éppen olyan van – azért, hogy segítse a tájékozódásban. Aztán ott a süllő, amelyről jobbára csak annyit tudunk, hogy nincs szálka a húsában, de azt, hogy egyébként ez a másfél kiló fölött fogasnak is nevezett hal sem feltétlenül a szépségéről híres, már kevésbé. A hekkről pedig már nem is beszélve...
Ha tudni szeretnéd, hogy néznek ki a tányérodra kerülő halak, lapozd végig a galériánkat, amely a képre kattintva már meg is nyílik.
A zsírosabb húsú csukát majszolva eszünk ágában sincs elképzelni, hogy a vizek rettegett ragadozójának lapos szája belül tele van fogakkal, vagy, hogy a lapos testű dévérkeszeg, amit olyan finomra lehet sütni, szúnyoglárvával is táplálkozik. Egy hal küllemében talán a többség teljesen biztos: ez a foltos mintázatú, gyors folyású, tiszta vizű patakokat kedvelő pisztráng, amelyet, ha nem is a tányérodon, de Szilvásváradon vagy Tapolcán biztosan láttál már – utóbbiban található ugyanis Magyarország legnagyobb telepe.
Ha szeretnéd megtudni, melyek a világ legveszedelmesebb halai, amelyek közül eggyel itthon is találkoztak már, akkor ajánljuk figyelmedbe az erről szóló cikkünket is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
