hajó katasztrófák

Egy amerikai tengeralattjáró 1942-es támadását követően 979 ausztrál civil és katona, számos japán utas, hadifoglyok és polgári lakosok több országból vesztek oda a most megtalált második világháborús hajóroncsokon. Több mint nyolc évtized elteltével idén áprilisban találták meg az Ausztrália legnagyobb vízi tragédiájaként számontartott hajó romjait és titkait, melyeket a Dél-Kínai-tenger pontosan 81 évig őrzött.

Ennyi idő a tenger fenekén sem múlik el nyom nélkül, ezért nem csoda hogy a jól felszerelt csapatnak és speciális tengeri drónnak is majdnem két hét, összesen 12 nap kellett ahhoz, hogy a maradványokat rendre fellelje.

Montevideo Maru vs. Titanic

Összehasonlításként, az 1912. április 14-én elsüllyedt Titanic fedélzetén 2207 személy tartózkodott. A hullámsírba temetett áldozatok száma 1514, más források szerint inkább csak 1512, vagy akár 1517, de vannak, akik a Titanic számlájára írják még annak a nyolc munkásnak a halálát is, akik már az építkezés közben veszítették életüket a gőzös miatt. Míg az 1060 ember halálát számláló japán hajó maradványait több mint 4000 méterrel a tengerszint alatt találták meg, a Titanic roncsaiért még ennél is mélyebbre kellett alámerülnie a speciális kutatóknak.

Háborús esemény?

A Fülöp-szigetek partjaitól 110 km-re megtalált hajó többségében ausztrál szövetséges katonát szállított, amikor a második világháború során egy amerikai tengeralattjárótól bombatalálatot szenvedett. A hajót két torpedótalálat érhette a kutatásban részt vevő szakemberek véleménye szerint, amelyek közül már az első elsüllyeszthette a Montevideo Marut, így azt most két nagyobb roncsra törve találta meg a kutatócsoport. E két darab egymástól 500 méteres távolságra sodródott. A USS Sturgeon nevű amerikai tengeralattjáró legénysége anélkül támadt a japán hajóra 1942. július 1-jén, hogy ismeretei lettek volna arról, kit vagy mit szállít az. E szörnyű tény következtében ennek a támadásnak az alkalmával kétszer annyi ausztrál civil és katona veszítette életét, mint a vietnámi háborúban összesen.

Megúszhatták volna ők is…

Pedig ha a szövetségesek összefogtak, még a tengerről is hatalmas mennyiségű emberéletet tudtak rövid idő alatt megmenteni. Az 1940. május 24. és június 4. között zajló Dinamó Hadművelet során brit katonák több mint 850 különböző méretű és funkciójú vízi jármű rögtönzött segítsége mellett összesen 338 226 brit és francia katonát menekítettek ki a német csapatoktól körülvett Dunkerque térségéből. A besegítő vízi járművek közül mintegy 700 kisebb hajó volt, a legnagyobb érdemek szerzésében a legkisebb, mindössze 4,6 m hosszúsággal bírt. A német Wehrmacht által a La Manche csatornáig visszaszorított Brit Expedíciós Haderő Churchill szerint is a brit haderő krémjét foglalta magában, ezért nem csoda, hogy evakuálásukra mindent bevetettek, amit csak lehetett.

Megkésett tisztelet

Két évvel később, 1942-ben az ausztrál haderő tagjai a Montevideo Maru katonai és civil utasai már nem menekülhettek tragikus sorsuk elől, így csak 81 évvel későbbi felkutatásuk nyújthat kései tiszteletadást a holtaknak.

Ma már minden hajókatasztrófára van protokoll

A Titanic szerencsétlensége óta természetesen az utasszállító hajók mentőcsónak-kapacitása és annak betartatása nagyobb hangsúlyt és szigorúbb kontrollt kap, a teherhajók elsüllyedésének szomorú esetére pedig szintén hatékonynak vélt protokollok kerültek szakszerű kidolgozásra. Egy jól megrakott teherhajó elsüllyedése ugyanis nem „csupán” emberveszteséggel, de sokszor természeti katasztrófával is fenyegető veszély.

Ezért a többlépéses útmutatók a laikusok számára is jól szemléltetik annak menetét, hogyan tudják a hatalmas vízi monstrumok által okozott környezeti és anyagi károkat minimalizálni. Első lépés a tengerbe ömlő vegyi anyagok visszatartása és az üzemanyag kinyerése a hajóból, ezután következik a hajótest precíziós feldarabolása a tengerfenék károsításának elkerülésére. Mindezek után az egyes részek eltávolításra kerülnek, vagyis a szétdarabolt elemeket uszályokon a szárazföldre szállítják. A fennmaradó egységek további aprítása, valamint a hajótesthez hegesztett hatalmas, levegővel töltött fém „dobozok” is segítik a különböző darabok további kimenekítését.