film ajánló Minden mindenhol mindenkor

Mi tesz egy filmet tökéletes nyári filmmé? Jó lenne, ha kontrollálatlan nevetés törne ki az emberből tőle, de azért az is, ha lenne valami tartalma is. Meg hát sírni is kell néha, hogy igazán meglegyen az a bizonyos katarzisélmény, amelyet minden filmtől, könyvtől és színdarabtól várunk. De azért mégse legyen túlságosan komoly, meg hát a csihi-puhi filmek is hozzátartoznak a nyári hangulathoz. Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy létezik egy olyan film, amelyben mindez megtalálható egyetlen szuperszórakoztató egész estés moziban, amely ráadásul idén jelent meg? Ha felcsillant a szemed a sok szép ígéret hallatán, olvass tovább, hogy kiderüljön, tényleg érdemes-e felvenned a nyári mozilistádra a Minden, mindenhol, mindenkor című filmet.

A tökéletes film nyárra: Minden, mindenhol, mindenkor

Címéhez hűen az idén áprilisban megjelent film valóban megmutat mindent, mindenhol és mindenkor. Éppen ezért nem könnyű behatárolni, hogy milyen műfajhoz tartozik leginkább, ugyanis szándékosan többet is bevon az igazán egyedi hatásért. Pörgős akciójeleneteket ugyanúgy tartalmaz, mint könnyekig megható, drámai emberi helyzeteket, mindezt egy sötét, abszurd humorral átitatott komédiával keverve. A 2016-os Az ember, aki mindent tudott című film rendező-író duója, Dan Kwan és Daniel Scheinert elméjéből pattant elő a történet, és elgondolkodtatja a nézőt, hogy mégis mi a csuda történhet ezeknek a zseniális őrülteknek a koponyájában, hogy egy ennyire eredeti mesterművet sikerült megalkotniuk.

A történet eleje még a realitás talajáról indul. Egy Evelyn Wang (Michelle Yeoh) nevű kínai bevándorló szürke mindennapjaival kezdünk Amerikában: a férje, Waymond (Ke Huy Quan) pozitív naivitásával fárasztja le, a lánya, Joy (Stephanie Hsu) meg a sikertelenségével fárasztja le, az apja, Gong Gong (James Hong) pedig a zsörtölődésével fárasztja le, és még a lepukkant mosodájának adóbevallását is sürgősen le kellene adnia, miközben úgy érzi, mindent neki kell egy személyben kézben tartania és megoldania családjában. Ha ez nem lenne elég, még a krach is beüt, amikor a kellemetlenkedő Deirdre (Jamie Lee Curtis), az adóhivatal bürokratája is elégedetlen az adóbevallással, és a nap végéig ad haladékot a Wang házaspárnak a hiba kijavítására, különben elveszítik a mosodát, ennek tetejében pedig Waymond is pont ezt a napot választotta arra, hogy beadja a válókeresetet.

Azonban az univerzum, vagy jelen esetben a multiverzum úgy döntött, nincs még elég baja Evelynnek. A párhuzamos valóságok betörnek Evelyn életébe, és a férje egyik alternatív változata fontos feladattal bízza meg a nőt: rajta áll vagy bukik, hogy sikerül-e megmenteni az összes létező univerzum épségét egy rejtélyes és megállíthatatlan sötét erővel szemben. Csak előbb még gyorsan meg kellene tanulnia, hogyan ugráljon elméjével az alternatív univerzumokban élő énjei között, hogy felhasználja különleges képességeiket – és a gyorsant úgy kell érteni, hogy a következő pár percben, különben meghal a főhősünk. És innentől kezdve szabadul el az a zseniális őrület, amely egymás után többször ríkat és nevettet meg, olykor ötvözve a kettőt egy kis fotel szélét markolós, lélegzet-visszafojtós izgalommal fűszerezve.

A szórakoztató kavalkád mögött megbúvó mélység

A Minden, mindenhol, mindenkor géniusza abban rejlik, hogy nem ragad le az eszetlenül, villódzóan szórakoztató felszínen. Helyette egy érzelmileg rendkívül komplex, nagyon emberi problémahálózatot mutat be, amelyben sok fontos témát illeszt össze életszerűen. A legtöbbet be lehet illeszteni a családdráma címke alá. Egy hétköznapibb témájú transzgenerációs traumát visz végig: Amerikába költözése miatt Gong Gong kitagadta Evelynt, aki semmit sem tud jól csinálni a szemében, Evelyn pedig lányával, Joyjal elégedetlen folyamatosan, aki semmit sem tud jól csinálni a szemében. Súlyos el nem fogadottság falak húzódnak meg nagypapa-anya és anya-lánya között, ami a film elején csak még rosszabb fordulatot vesz. Az anyja felé való megfelelési kényszer és annak képtelensége sötét helyre viszi Joyt, és a több univerzumon keresztül átívelő családi konfliktus egyre közelebb löki az öngyilkosság felé, amivel a családjának kell megbirkóznia, ha még nem késtek el vele véglegesen. 

Emellett a film megpendíti az első generációs bevándorlók nehézségeit, a következő generációval kifakuló származási kultúra okozta különbségeket szülők és gyermekeik között. A Tobi színei című magyar dokumentumfilm egyik fő témája is megjelenik: a konzervatív gondolkodásban nevelt Evelyn lánya, Joy leszbikusságának elfogadásával küszködik. Közben egy válástörténet szemtanúi is lehetünk: végigvezethetjük, ahogyan a szerelem fáradt megszokássá válik, amelyben a másik idegesítő kis szokásai tűnnek már csak fel, és azt is láthatjuk, ahogyan újra felfedezik egymás erősségeit, szép oldalait. 

Ha ez még nem lenne elég, a film továbbá egy kapunyitási és kapuzárási pánik története is egyben, amelyet egyetlen karakter személyébe sűrít. Evelyn, a középkorú kínai–amerikai nő életének tragédiája, hogy szerteágazó tehetségei közül nem tud egyet kiválasztani, és azt a tökéletességig fejleszteni, mint ahogyan azt a párhuzamos univerzumbeli társai tették. Így hát tehetségtelenül és folyton elbukva megragad a középszerűség legalján. Egyszerre mutatja be az elfecsérelt potenciál okozta keserűséget, és figyelmezteti a kapunyitókat arra, hogy előbb-utóbb kénytelenek egy szakmai irányt kiválasztani, ha szeretnék is vinni valamire, mert nem lehet örökké utat keresni céltalanul.

Miért kihagyhatatlan?

A Minden, mindenhol, mindenkor című filmben mindenki megtalálhatja azt az aspektust, amely neki a legszórakoztatóbb, így egy nagyon különböző ízlésű társaság számára is egyaránt élvezetes moziélményt nyújthat, főleg, ha mindenki vevő az abszurd-random humorra. Egy biztos: egyikőtök se látott még ehhez foghatót. Ha felkelti az érdeklődésedet annak a gondolata, hogy mégis hogyan képes egy film garantáltan könnyekig meghatni, miközben kavicsokról készült közeliket mutat neked, akkor mindenképp nézd meg még idén nyáron a Minden, mindenhol, mindenkor filmet. Nem lepődnénk meg, ha a következő Oscar-gálán több díjat is bezsebelne, de minimum jelölnék a legtöbb kategóriában.