ex libris

A szókapcsolat az „ex libris meis” latin mondatból ered, aminek a jelentése „a könyveim közül való”. Az ex libris olyan grafikai alkotás, amit nyomtatott cetliként vagy manapság főleg pecsétként a könyv táblájának belső oldalára helyezve jelöli a könyv tulajdonosát. Ebben talán semmi izgalmas nincs is, azonban ezek a pecsétek valahogyan megmutatják egy szimbólummal, jelképpel vagy címerrel a birtokosa személyiségét, jellemzőjét. Ezáltal a pecsét szoros kapcsolatba kerül a könyvszerető, bibliofil emberrel, valahogy megmutat belőle valamit. Az ex libris születésekor azonban sokkal inkább a könyvhöz kötődött, azt díszítette, és a könyvművészettel együtt virágzott fel a XVI. században.

Az ex libris történelme

Már jóval a XVI. század előtt is léteztek könyvtulajdonosi bejegyzések – sőt, ezek már a könyvek megjelenését is megelőzték. Messzire kell utaznunk, időszámításunk előtt 1400-ba Egyiptomba, ahol fajansztáblácskákat csúsztattak a papirusztekercsekbe III. Amenhotep könyvtárában. Később Assur-bán-apli ninivei könyvtárának agyagtábláit is hasonló jelöléssel látták el.

Az biztos, hogy hatásos módszer volt, de a könyvnyomtatás feltalálása után már főként inkább kézzel írták be a tulajdonosok nevét a könyvekbe. Már ekkor gyakran megesett, hogy a könyvtulaj a neve mellé egy versrészletet, idézetet vagy tréfás intéseket is befirkantott, ezzel is egyedibbé varázsolva azt. A legtöbb már ekkor is főleg kedves kérés volt az ismerősökhöz, hogy ne felejtsék el visszaadni a könyveket.

Az ex libris kultúra a XVI. században indult útnak igazán, majd fénykora a XVIII. századra tehető. Ekkor már alig volt olyan főúri könyvtár, ahol nem használtak egyedi könyvjegyeket. Széchényi Ferenc ex librisei szépen tükrözik a könyvjegy evolúcióját, mert kezdetben a családi címer díszelgett rajtuk, majd az évek során a modern ex libris, vagyis a könyvtulajdonos személyiségét kifejező ábrázolások kerültek a könyveibe. Egyre jobban elkezdett elterjedni az igény az ex librisre olyan családoknál is, akiknek nincs címere, így a könyvjegy valóban a megrendelő foglalkozását, érdeklődését, személyes igényeit fejezte ki. A könyvgyűjtés elterjedésével a XX. században az ex libris gyűjtés is elterjedt, igazi művészeti alkotássá váltak ezek a pecsétek. Manapság reneszánszát éli a könyvekbe ragasztott vagy pecsételt ex libris, amire teljes webshopok épülnek rá, és a könyves influenszerek árulják a hozzájuk kapcsolódó mintákat.

Egyediség az individualizmusban egy ex libris által

Szerencsére ma már nem csak a gazdagok sportja a könyvolvasás, hiszen egy-egy könyvből több száz vagy akár több ezer példány is nyomtatásba kerül, így lánccal már semmiképp sem szükséges a könyvespolcunkhoz rögzíteni könyvtárunk darabjait. Ennek ellenére szinte mindenkinek van olyan könyve, amit kölcsönadott, és aztán évekkel későbbi csupán egy emlékbetörés árulkodott róla, hogy valaha, valamikor megvolt nekünk is az a kötet. 

Az individualizmus korát éljük, amiben az egyéni önkifejezés vágya alapvető szükségletünk. Mivel már nem számít egyedinek rendszeresen olvasni, könyveket vásárolni, könyveket gyűjteni, hiszen azok könnyen elérhetők, a könnyen hozzáférhető dolgokat varázsoljuk egyedivé. Az ex libris pedig egy kis darab lehet belőlünk egy jól megválasztott grafikával és betűtípussal. Egy könyvbarát számára külön élmény a frissen vásárolt kötetbe belenyomni a személyre szóló pecsétet és akár a könyvszeretet kialakításában és erősítésében is szerepe lehet már gyerekkortól kezdve is.